játszma

Maradjunk még mindig a karácsonynál, ha már ilyen bőkezűen kaptunk ajándékokat. Nemcsak a gyerekeket várta társasjáték a fa alatt, hanem a szülőket is; nem is egy, de rögtön kettő is. Az egyik, a Ticket to Ride sorozat legújabb, afrikai térképes kiegészítője nem tartozik ebbe a rovatba, bár persze megnézegettük a táblát és a kártyákat is a gyerekekkel, a játék maga pedig izgalmas és meglehetősen kegyetlen variációt nyújt a vonatosdira.

A másik viszont rovatunk számára érdekesebb: a Cheeky Monkey című játékot magunknak rendeltem nem sokkal korábban külföldről, mivel azt hallottam, a szerző (Reiner Knizia) kellemes, könnyed családi játékáról van szó, és rettentően tetszett az az idétlen ötlet, amellyel a játék csomagolását sikerült megoldani. A "doboz" ugyanis, amely a játék során egyben húzózsákként is funkcionál, nem más, mint egy tépőzáras hátú plüssmajom.

Karácsonykor nemcsak Miska, de Borcsa is kapott társasjátékos dobozt a fa alá, már csak azért is, mert nem illendő csak az egyik kölöknek adni ajándékot. Csakhogy egy kettő éves és négy-öt hónapos kislánynak még meglehetősen nehéz értékelhető társasjátékot adni…

Ezért az első, 24-én kapott doboz bár kinézetében hasonlít a társasjátékokra, és rajta is van, hogy játszhatják többen, valójában inkább csak kreatív kirakós: a Varialand, ahogy a neve is mutatja, egy szabadon variálható tájkép házikóval vagy házikókkal, éggel, erdővel mezővel, állatokkal, és úgy rakják (Miskával együtt) össze, ahogy akarják, hogy akár történeteket is kitalálhassanak hozzá.

A másik doboz 25-én, a nagyszülőknél várta Borcsát a fa alatt.

December 25-én is karácsonyoztunk, nagyszülőkkel, ahol is a fa alatt a másik olyan társasjáték várt a fiamra, amit a korábban neki megmutogatott lehetőségek közül kiválasztott: a Geistertreppe, magyar címén Szellemlépcső.

Eljött hát a karácsony, és a fa alatt sok díszbe csomagolt doboz várt arra, hogy türelmetlen kezecskék tépjék le róluk a hosszas munkával rájuk öntött, színes papírokat. Talán nem meglepő, hogy társasjáték is akadt ezek között.

Mégpedig Miska ajándékát ő maga választotta, ahogy azt nemrégiben írtam: az általam előszűrt játékokat az interneten végigmutogattam neki, meséltem ezekről, aztán persze nem tudott választani, de este, amikor szóba hozta ezeket, kettőt emlegetett, így hát ezek kerültek a kívánságlistájára. Ezek közül az egyik a Die kleinen Zauberlehrlinge címet viseli, amit meg sem próbáltam felolvasni neki; elég az, hogy tudja, melyik játékról van szó.

Amikor a fiunknak hiába van számos, korának megfelelő játéka, mégis a neki nem való, felnőttesebb játékokat szeretné kipróbálni, mindig megvan a lehetőség, hogy valamiféle egyszerűsített szabályokkal szórakozzunk. Vagy esetleg, ha a játék működésében logikai elemek is fontos szerephez jutnak, koncentrálhatunk ezekre is.