játszma

Az év első bejegyzésében a szokásostól eltérően nem társasjátékokról, hanem egyszemélyes logikaiakról fogok írni - de mindenkit megnyugtatok, a jövő héttől visszatérünk a szokott temaitkára. Most azonban Miska névnapjánál, szeptember végén járunk, amikor is logikai játékot kapott tőlünk. Aztán nemrégiben kiderült, hogy az oviban is népszerűvé vált egy hasonló, ebből a fajtából. No, az alábbiakban ezekről lesz szó.

A LogicBox 1 és 2 után íme, egy másik logikai egyszemélyes játék a rendkívül termékeny tervezőtől, Reiner Kniziától! Ezúttal városnegyedeket fogunk építeni…

Évekkel ezelőtt lelkes vásárlója voltam a Logika magazinnak, amely változatos nehézségű és típusú logikai fejtörők sorát kínálta minden hónapban. Azóta sem teljesen tudtam megérteni, hogy a játékboltokban kapható, sok ezer forintos, pár tucat feladványt tartalmazó játékok miért is számítanak a játékiparban olyan sikerágazatnak, hogy ilyen mennyiségben jelennek meg az újabb és újabb dobozok (nem beszélve arról, hogy ezek a játékok mennyire a számítógépre, vagy újabban még inkább okostelefonra valók). A titok persze valahol mégiscsak a komponensek attraktivitásában lehet, jóleső érzés a színes, műanyag izéket tologatni, rakosgatni addig, amíg elő nem állt a feladvány által megkívánt helyzet.

A LogicBox azonban ezt az élményt sem adja meg: egy-egy ilyen, a térrel meglehetősen nagyvonalúan bánó dobozban 6-6 darab fényes kartonlap és egy letörölhetően író filctoll található (ezek átlósan helyezkednek el a rém fölösleges, ám látványos kockadobozban). Mi az akkor, amiért mégis érdemesek lehetnek a figyelmünkre? Embere válogatja; én speciel azért szereztem be az első két dobozt (három jelent meg), mert azokat Reiner Knizia tervezte, ami számomra jó óment jelent, és hozzátehetem, hogy bár a fejtörők újságjánál drágább, azért a műanyag vacakokkal ellátott játékoknál olcsóbb kiadványról van szó.

Amikor először láttam Sudoku rejtvényt, fogalmam sem volt, hogy miért rajonganak érte annyian. Egyszerű rejtvény, ahol egy kilencszer kilences táblázatban minden sorban és oszlopban 1-től 9-ig kell ismétlődniük a számoknak, így próbáljuk a megadott számokból kilogikázni a hiányzó számokat. A Kakuzu ennek a rejtvénynek a társasjáték változata.

A játékosok egy közös rejtvényt próbálnak meg megfejteni úgy, hogy a számokat kis kövecskék takarják, és a játékosok tippelve, vagy a Sudokuból ismert logika szerint próbálják kitalálni, hogy melyik szám lehet az adott kövek alatt, ha eltaláljuk, akkor pontozásként megkapjuk a rajta lévő kövecskét. A játék az elején inkább a szerencse dominál ugyanis, elsőre csak tippelni tudunk az első számokra. A későbbiekben már inkább a memória kap nagyobb szerepet, ugyanis a téves tippekkor felfedett számok köveit később már jó emlékezőtehetséggel meg tudjuk találni a táblán. Amikor már elég szám lesz látható, akkor viszont a kő kemény logikáé lesz a szerep, hiszen a Sudokuból ismert módszerekkel ki lehet silabizálni több szám pontos helyét is.

A Kakuzu legnagyobb erénye sokrétűsége, hiszen ugyanúgy van szükség a memóriára, mint a penge logikára és végső soron a szerencsénkre is. Azóta én is a Sudoku szerelmese lettem, de szerintem, sokkal szórakoztatóbb, ha többen, egymással versengve fejtjük meg a Kakuzu rejtélyeit.