játszma

A névnapja négy héttel követi a fiam születésnapját, így szeptember végén remek alkalom nyílt arra, hogy Miska valami apróságot - például egy újabb játékféleséget - kaphasson. Ekkortájt látogattunk el egy kedves ismerős családhoz is, ahol a fiamnál fél évvel idősebb kölyöknek (és fiatalabb húgának) kellett szintén beszereznem valamiféle vásárfiát. A választásom egy különleges memóriajátékra esett: bár a Memory különböző válfajai szinte minden háztartásban megtalálhatók, úgy gondoltam, hogy ez a kihívást jelentő verzió már egyáltalán nem ilyen elterjedt. És mivel éppen sok gondolkodási időm nem volt, rögtön két példányt is vettem belőle, hogy Miska is ezt kaphassa a névnapjára.

A fiam, bár számos képességével meghaladja a korát (nehéz megállnom, hogy ne tegyem hozzá apai büszkeséggel: "természetesen"), ezen a területen nem jeleskedett kifejezetten. Lehet, hogy korának tökéletesen megfelelt, csupán erős konkurenciát kapott az ismerős, szintén nem buta kölykök személyében, de mintha azt vettem volna észre, hogy koncentráció, különösen a koncentráció akarása terén vannak enyhe elmaradásai. Szép, fából készült memóriajátékot már réges-rég beszereztem neki, de sosem tudtuk megtenni a nagy lépést előre: ez mindig is "párkereső" maradt, sosem memóriajáték; hatnál több lap lefordítása esetén már zavarta, hogy nem találja meg rögtön a párokat, márpedig, főleg ebben a korban, ha nem tetszik neki, az effélét nem kell erőltetni.