játszma

A Ticket to Ride 2004-ben nyerte el a legrangosabb Év játéka díjat, így igazán méltó a mára már játék családdá növekedett játék, hogy foglalkozzunk vele. Tovább fokozza a dolgot, hogy a játékot a Days of Wonder kiadó gondozásában jelent meg, akik a kiváló minőségű és magas színvonalú játékaikról híresek. A Ticket to Ride a századfordulós amerikai vasútépítési hullámot vette alapul, amikor a vállalkozók egymással versenyezve fektették le a vonatsíneket, behálózva velük az egész Egyesült Államokat.

Minden játékos kap a játék kezdetén különböző "menetjegyeket" amelyeken két, a játéktáblán feltüntetett város neve és elhelyezkedése szerepel. A játékosok célja, hogy ezt a két város minél hamarabb összekössék saját, kis, műanyag vasúti kocsijaikat végigrakva az útvonalon. A játékosok különféle színes vagon lapokat kell gyűjteniük, a két célváros közötti kisebb útvonalaknak megfelelően, ugyanis egy útvonalat csak akkor köthetünk be a hálózatunkba, ha ki tudjuk fizetni az úton látható színű és számú kártyát. A játékosok a játék közben vállalhatnak még újabb küldetéseket, viszont ez nagy rizikóval jár, mert ha ezeket nem sikerül a játék végéi teljesíteni, akkor az súlyos büntetőpontokkal ját együtt. Mindenki tervezget, huzigálja a lapokat, gyűjtögetnek, majd hirtelen megépítenek hosszú kilométernyi vasutakat. A játékban nagy szerepet kap a szerencse, mind a színes kártyáknál, mind a küldetéseknél, de ez még sem von le semmit a játék értékéből, mert az útvonalak kigondolásával és a megfelelő időzítéssel sokat fordíthatunk a rossz szerencsénken. Kellemes családi társasjáték, 7 éves kortól nyugodtan mindenkit össze lehet csődíteni egy parti Ticket to Ride-ra. Persze csak ha egynél meg tudnak állni...

A Ticket to Ride sikerét megérezve a kiadó majd egy tucat kiegészítőt dobott piacra, több-kevesebb sikerrel. Elsőként jött a Ticket to Ride Europa, amiben már Európa vidékein kezdődhetett meg a versengés, kiegészülve az alagutak, állomások és a komp szabályaival. A Ticket to Ride Switzerland kiegészítő csak egy új, Svájcot ábrázoló térképet tartalmaz, ami 2 illetve 3 játékos részére teszi kiélezettebbé a küzdelmet. A Nordic Countries verzióban szintén a kis létszámú játéktársaságokra figyeltek, de itt a teljes játék havas hangulatba öltözött, stílusosa a skandináv országok vasútjaihoz. A Märklin Edition-ben Németországon pöföghetünk végig, a klasszikus modellvasutak stílusában, mivel a játékban minden kártyán egyedi vasúti kocsik láthatóak, valamint az utasok szállítása is szerepet kap, és a városok elhelyezkedése miatt különösen erős rajta a küzdelem. Továbbá megjelentek az alap játékhoz bónusz kártyákat tartalmazó kiegészítők, valamint kocka illetve kártyajátékok formában is felkerültek a polcokra, bár ezek messze nem közelítik meg az eredeti játék hangulatát. Nemrégiben a játék kiadója egy térkép tervező megmérettetést indított, rengeteg pályamű közül egy Kétoldalas ázsiai térképpel és egy indiai versennyel bővült a kollekció, legnagyobb bánatunkra az Osztrák-Magyar Monarchia térképe nem került a döntőbe, így arra még várnunk kell.

Nagy izgalommal vártam az Airlines Europe megjelenését, hiszen a játékot a méltán híres Ticket to Ride szerzője jegyzi, aki a mára klasszikussá vált vasúthálózat építő társasjátékot gondolta tovább és helyezte át a repülés hőskorába.

Allan R. Moon legújabb játéka minden elvárásomat fölülmúlta, hiszen a jól megszokott gyönyörű játékelemeken felül egy egyszerű szabályokra épülő nagyon rafinált, taktikázós játékot alkotott. A játék során tíz légitársaság terjeszkedését irányíthatjuk Európában, amelyek különböző városok közt indított járatokkal próbálnak minél nagyobb légi hálózatot kialakítani. Elsőre én is féltem, hogy a szerző csak a levegőbe helyezte át ismert vonatos játékát, viszont a szabályt olvasva hamar kiderül a dolog nyitja, hiszen a légitársaságok nem a játékosok tulajdonában vannak, hanem csak azok részvényesei. Mindenki terjeszkedhet minden színnel Európában növelve a társaság hírnevét, azonban csak akkor profitálhatnak belőle a legtöbbet, ha ők rendelkeznek a legtöbb részvénnyel, amikor értékelésre kerül a sor. Elég egyszerűek a szabályok, mégis nagyon jól ki lett benne élezve a verseny, hiszen mindenki igyekszik a lehető legtöbb részvényt begyűjteni a legnagyobb társaságoktól, de közben a kisebbekben is birtokolni egy-egy tulajdonrészt pár pontért.

Az Airlines Europe családi játékdélutánokon is jól szerepelt, mert a gyerekek is sikerrel kiszoríthatják a szüleiket egyik másik légitársaság vezetőségéből, viszont a felnőttek közti partin is mindenkinek bejött a verseny az ég meghódításáét!

Eddig azt hittem, hogy ha egy PC játékot próbálnak meg társasjátékra adaptálni, annak csak rossz vége lehet, hiszen bármennyire is jól kitaláltak a táblás játékok, nem tudják a számítógépes stratégiai játékok komplexitását lemodellezni. Sok félresikerült próbálkozással találkoztam már, így kicsit szkeptikus voltam, amikor a haverom beállított a Sid Meier zseniális civilizációépítő játékának társas változatával a, nem nagyon hittem benne, hogy a nagy klasszikus nyomába érhet.

Kipakoltuk, fantasztikus grafika, minőség fogadott, és a szabályok összetettségük ellenére meglepően egyértelműek voltak. Nagy civilizációk sorsát vettük a kezünkbe, a harcos Németország és a fejlett technológiájú Kína ellen szálltam harcba Egyiptommal, akiknek előnyként már egy ókori csoda is rendelkezésükre áll a játék elején, majd kezdetét vette a történelem! A szabályok pár kör alatt kikristályosodtak, és lehetőségek sokasága nyílt meg: a gazdasággal vagy a technológiával törjünk előre? Fejlett haditechnikánkkal sakkban tudjuk tartani ellenfeleink kulturális törekvéseit? Végig feszülten kell figyelnünk a többi civilizáció ténykedéseire, köthetünk szövetségeket, majd rúghatjuk fel egy kör alatt, igazi stratégia volt a javából. Az első partink kicsit elhúzódott, a második összecsapásunk már szűk három órába belefért, de szinte fel sem tűnt az idő repülése annyira feszülten figyelnünk kellett minden mozzanatra.

Végre megszületett egy olyan PC játék adaptáció, ami felveszi a versenyt az eredetivel, ez hamar nyilvánvalóvá vált, hiszen abban a három órában egy reális, sokrétű és agyalós játékot kaptunk, amibe sokkal szívesebben szál be mind a harci stratégia kedvelői, mind a gazdasági játékok szerelmesei. Sid Meier számítógépes játékának zsenialitását szerintünk sikerrel ültették át a táblás verzióba, kicsit letisztultabb lett a dolog, de a rengeteg lehetőség miatt hihetetlenül változatos több játék után is. Úgy érzem fogunk még játszani vele… sokat!