játszma

Szeptember 1-én Miska ötéves lett. Nemrég a lányomról is írtam egy afféle helyzetjelentést, egy éve pedig szintén beszámoltam mindkettőjük fejlődéséről a születésnapjuk alkalmából, úgyhogy ezt most is megteszem.

(Fotó: Bakainé Bernáth Szilvia)

Ha már a legutóbb szóba került a korkülönbség áthidalása, ejtsünk szót egy olyan játéktípusról, amely önmagában remek lehetőséget ad különböző tapasztalati szintű játékosoknak arra, hogy együtt játsszanak és mindannyian élvezhessék az egészet!

A kooperatív játékok gyakran ilyenek. A kooperatív vagy összedolgozó játék a Magyar Társasjátékos egyesület szójegyzéke szerint "Olyan játék, ahol a játékosok együtt, a "játék ellen" játszanak; csak kooperációval, összedolgozással van esélyük a győzelemre (pl. Rettegés Arkhamban), együtt győznek, vagy együtt veszítenek." Ennek legegyszerűbb formái már gyerekjátékok szintjén is megjelennek, írtam is már ilyenekről, konkrétan a kis és nagy gyümölcsöskertről, illetve a Bogyó és Babóca - Szülinapi meglepetésről, de népszerű kooperatív gyerekjáték a Maskenball der Käfer is, amelyben a katicabogaraknak kell a jelmezbál előtt pöttyöket csereberélniük, és el kell készülniük mindezzel, mielőtt a hangyák odaérkeznének a helyszínre és megennének előlük mindent.

Kihirdették ma délután az immár negyedszer odaítélt Magyar Társasjátékdíj fődíjasát és különdíjasát. Ennek kapcsán írok egy keveset mindegyik jelöltről.

De előbb még pár rövid gondolatot hozzáfűzök a díjhoz. A Magyar Társasjátékdíj, amint az a honlapján is olvasható, 2010-ben azzal a céllal alapult, hogy "megszólítsa a hétköznapi vásárlókat és játékos kedvű embereket, hogy iránymutatást nyújtson számukra, és játékválasztási tanácsokkal segítse a döntéseiket." "A Magyar Társasjátékdíj elsősorban a családi társasjáték kategóriában kívánja díjjal jutalmazni a játékokat. (…) Elsődleges szempont, hogy a díjazott vagy díjra jelölt játékoknak olyan játékosok számára kell értékesnek lennie, akiknek nem mindennapos tevékenységük a társasjátékokkal való foglalatosság. A díjnak előnyben kell részesítenie azokat a társasjátékokat, amelyeknek egyszerű és könnyen értelmezhető szabályaik vannak, és játékidejük 30-60 perc."

Bár ezek tisztán lefektetett szabályok, az idei mezőny is mutatja, hogy nem is könnyű mindig megfelelni ezeknek. A társasjátékozást igazán komoly hobbinak tekintő pár száz (legjobb esetben pár ezer) hazai rajongó is valószínűleg nehezen tudja már elképzelni, milyen is az a játék, ami a kezdők számára is könnyen érthető.

Borcsa harmadik születésnapja kapcsán a múlt héten már valamelyest szóba került a kérdés. Hogyan játszhatunk úgy, hogy a szabályjátékok szabályokhoz kötöttségét még csak éppen el-elfogadó, taktikai érzékkel még koránál fogva nem rendelkező, hároméves kislány és egy, immár a stratégiai gondolkodás és taktikázás felé kacsintgató ötéves fiú - no meg a negyedik évtizedében járó felnőtt - egyaránt részt vehessen benne?

Borcsánál ez a bonyolultabb játékok esetében rendszerint inkább nézői, esetleg kisegítői szerepet jelent - lehet ő a bank, a csinos segítő, aki adja a kellő játékalkatrészeket, például rendezgeti és igény esetén adogatja a kutyákat-macskákat az Amazing Flea Circusban. Más játékokba megpróbál beszállni, de még nemigen tud - mint a PitchCarban, amelyben néha körbebrümmögi autójával a pályát, vagy a Carcassonne gyermekeiben, ahol kezdetben egyszerűen csak mindig lerakhatta a figuráit, ha megjelent az ő színe egy lapkán.

Idén augusztus másodikán Borcsa betöltötte a harmadik életévét, és gondoltam, hasznos lehet a tavalyi összefoglalóhoz hasonlóan leírni, mit is játszik, hogyan is játszik egy hároméves nagylány. Persze rögtön hozzá kell tennem nemcsak azt, hogy természetesen minden hároméves más, és ebben a korban még a fejlettségi szint különbségei is nagyok lehetnek tapasztalattól és genetikától függően, de azt is, hogy egyéb körülmények is mennyit számítanak. Itt például főként Miska az egyéb körülmény, úgyhogy a legjobb cím a "Játék egy hároméves kislánnyal, akinek van egy csaknem ötéves bátyja" lenne.