játszma

Mielőtt az ünnepek végeztével végre visszatérhettem volna dolgozni, sok olyan dologra jutott időm, amire máskor nem - például játékok szabályait olvasgattam, esetleg fordítgattam is magamban. Bár alapfokon sem tudok németül, a társasjátékos németem az elmúlt évek alatt egészen magas szintre fejlődött, ezért nekiestem a Cards4You szabályainak. Emlékeztetőül: ez az a Németországból rendelt kártyajáték, amely 4 játékot ígért 4 éves kortól, és annak idején komoly csalódást okozott, mivel a négyből mindössze egy szólt a négyéveseknek, egy (az itthon repülős/autós kártyaként ismertté vált Trumps) hatéveseknek - ráadásul az utóbbi a nyelvfüggősége révén csaknem használhatatlan -, továbbá egy hét-, egy pedig nyolcéveseknek.

No, miután elolvastam a hét- és nyolcéveseknek szóló játékok (Zwölf és Hamstern) szabályait, meglepődtem, hiszen az utóbbi 80%-ban megegyezett a karácsony óta játszott Cheeky Monkey (Monkey Business) legkisebbeknek (négyéveseknek) szóló szabályvariációjával.

A nyár eleji nagy hajrá mindenkit leköt valamennyire (én magam is pár vizsga miatt tűntem el az utóbbi hetekben), viszont ahogy elindul a nyaralószezon, végre több időnk lesz a pihenésre, és természetesen a társasjátékozásra! A Drakula dühe című társasjáték sem témájában, sem hangulatában nem kötődik a napsütéshez, inkább ködös városok fölött pislákoló telihold képét idézi, mégis a játék tökéletes arra, hogy egy-egy esti sütögetés mellett bizonyítsuk ismerőseinknek, hogy könnyed, baráti kockadobálás sokkal izgalmasabb is lehet, mint a végeérhetetlen Rizikó vagy a Monopoly.

A játék a 19. század végi Európába kalauzol minket, ahol a titokzatos erdélyi nemes, Drakula gróf gyűjti erejét, hogy élőhalottak seregével népesítse be az egész kontinenst, ahogy azt Bram Stoker klasszikus rémregényéből ismerhetjük. A játékosok két csoportra válnak szét, egyikük a vámpírgróf szerepébe bújuk, és célja, hogy vérszívók hadával árassza el a világot, addig a többi játékos a négy bátor vadász köpönyegét öltik magukra, akik pedig körmük szakadtáig igyekeznek elpusztítani az ördögi Drakula grófot. A játékötlet alapja kísértetiesen hasonlít az egyik, manapság már lassan feledésbe merülő társasra, ami Scotland Yard, illetve magyar másolatként Police 07 néven futott. Aki nem emlékezne, annak röviden elmesélném, hogy a két játék arról szolt, hogy a négy nyomozó egy adott nagyvárosban (London vagy épp Budapest) igyekezett egy szökevény bűnöző, Mr. X nyomára akadni, aki különféle tömegközlekedési eszközökre szállva próbált az időt húzva kereket oldani. A Drakula dühében ezt az alapot turbózták föl a készítők, hiszen egyszerű menekülésen kívül, amolyan amerikai módra megspékelték egy rakat fegyverrel, misztikus eseményekkel és egy igazi vérre menő küzdelemmel.

A nagy hajtóvadászat kezdetén Drakula gróf tartózkodási helyét még homály fedi, az őt irányító játékos dönti el, melyik európai városban bújjon meg, majd a minden körben le kell raknia a táblán látható kártyasávra egy lefordított helyszín lapot, amelyen mindig egy város (vagy egy tenger) neve szerepel, rárak készletéből egy bonyodalom lapkát (farkasok, zsiványok, vihar, vagy épp köd) ezzel titkosan jelölve a vámpír útvonalát. A vadászok sorban utazgatnak Európa nagyvárosai között és igyekeznek Drakula nyomára lelni, hiszen ahol már járt a vámpír ott a grófot megszemélyesítő játékos fölfedi a megfelelő lapot és a rá helyezett bonyodalmat, amely életre kelti egyik csatlósát vagy egy misztikus természetfeletti jelenség próbálja hátráltatni az üldözőket. A sokszor életveszélyes nyomokra bukkanva a nyomozók igyekeznek fókuszálni erőiket, hogy kisakkozzák ellenfelük búvóhelyét, a földerített nyomvonalakból számolgatva lehet következtetni Drakula jelenlegi hollétére, hogy bekeríthessük és legyőzhessük a megfelelő pillanatban. A macska-egér harcot fűszerezi, hogy a napszakok váltakozására is figyelnie kell mindenkinek, hiszen a napfényben a vámpírok erejüket vesztik, viszont, amint leszáll az éj, természetfeletti hatalmukkal a legfelkészültebb ellenfeleit is képes elpusztítani. A harcrendszer egy kő-papír-olló (támadunk, kitérünk vagy menekülünk) és kockadobás ötletes ötvözete, amit természetesen különféle tárgyakkal, eseményekkel, és képességekkel fordíthatunk a saját javunkra.

Megmondom őszintén már régebben, a magyar megjelenés után próbáltam ki a játékot, tetszett is, de nem voltam tőle elájulva. Az ember manapság tobzódik az újdonságokban, és hajlamos úgy válogatni a társasjátékok között, hogy az összetettebb, szerencsétől függetlenített, agyalósabbakat választ, így most amikor újra előkerült a Drakula dühe, már csak legyintettem, hogy na, én az ilyeneken már túl vagyok. És persze olcsó sznobériámra jött az arculcsapás, amikor az embert elkapja egy játék hangulata, amikor eszeveszetten kezdi gyűjteni a karókat és az ezüst pisztolygolyókat, számolgatja, hogy hogyan is lehetne sarokba szorítani a vérszomjas grófot, hogy a hajnal virradtával lecsaphassunk rá. Egy hét telt el, és amikor a harmadik parti után győzködi ellenfeleit, hogy ugyan már, csak egy vércseppen múlott, igazán belefér egy visszavágó, akkor jössz rá, hogy nincs értelme összetettség alapján válogatni a játékokat, hiszen mindig az a lényeg, hogy jól szórakozzuk, legyen szó teljes civilizációk felvirágoztatásáról, egy vállalkozás beindításáról, vagy épp egy kis könnyed, esti vérszívásról.

Ezeket a kérdéseket gyakran teszik fel nekem kollégák, távoli ismerősök, amikor megtudják, hogy sokat játszom mostanság és nagy társasjáték-készletet halmoztam fel. Ilyenkor rögtön visszakérdezek: te milyen könyvet, milyen zenét ajánlanál? Melyik a legjobb könyv vagy zene?

Japán kétségtelenül a világ egyik legrejtélyesebb és legkülönlegesebb országa, a feudális kor szamurájainak és gésáinak, vagy a modern mangáknak és csúcstechnológiának is rengeteg rajongója van a világban. Sajátos kultúrája nyugaton is népszerű, számtalan könyvet, filmet és természetesen társasjátékot inspirált már a felkelő nap országa, a blogon most ezekből szeretnék sorra venni párat, köztük nagy klasszikusokkal és friss újdonságokkal. Rögtön itt a végén kezdeném a Japánnal foglalkozó játékok illusztris sorát, és a 2011-ben megjelent Ninjatot mutatnám be nektek.

A sötétben néma léptekkel osonó, fekete ruhás bérgyilkosok legendája ugyan távol áll a valóságból, azonban a Ninjato által megidézett XII. századi Heian-kor klánháborúiban valóban fölbukkantak magasan képzett álruhás kémek, és harcosok, akik fontos szerepet játszottak a családok közti hatalmi játszmákban. A játékunkban minden játékos egy csapat ninja vezetését veszi át, akik a háborúskodás káoszát kihasználva igyekeznek a legnagyobb hírnévre szert tenni, hogy a győztes lehessen a leendő császár Láthatatlan Kardja, a játék nevét adó, misztikus Ninjato.

A játéktáblánkon egy éjszakai város van megidézve előttünk, ahol a Minamoto, a Taira és Go-Shirakawa klánok által uralt házak versengenek egymással, és felbérelt ninjákkal próbálnak rajtaütni riválisaikon. Egy munkáslehelyezős mechanizmussal minden körben három akciót hajthatunk végre, úgy hogy egy-egy fa shurikent (dobócsillagot) leteszünk a tábla valamelyik épületéhez. Első akciónkkal tudunk 1-től 5-ig számozott Dojo kártyákhoz jutni, amelyeket a későbbiekben az egyes házak megtámadásában tudunk majd fölhasználni. Minden ház meg van jelölve egy pecséttel, ami egy adott klán befolyását jelzi, találhatóak benne különböző értékű kincsek (legyezők, tekercsek, korsók, jáde szobrok vagy dzsókerként funkcionáló aranyérmék), és mindig egy őrt ábrázoló kártya található a bejáratánál. Ha meg akarunk támadni egy házat, akkor el kell döntenünk, hogy nyílt harccal, vagy lopakodással akarunk bejutni, ehhez mérten nagyobb, illetve kisebb értékű dojo lapot kell kiraknunk, mint ami az őr kártyáján látható. Támadó lapjainkat módosíthatjuk a Sensei házában tanulható képességekkel, amelyeket körönként egyszer használhatunk fel, és elsajátításuk sorsdöntő lehet egy-egy harcunkban. Amikor sikerült túljutnunk egy őrön, elvehetjük a legkisebb értékű kincs korongot, majd Banzai! kiáltással tovább léphetünk a hát következő termébe, ehhez egy újabb őrt kell felcsapnunk. Támadásainknál nem csak kincseket gyűjthetünk, hanem ha sikerül egy házat teljesen kifosztanunk, akkor annak klán-jelzőjét megváltoztathatjuk egy számunkra jobban megfelelőre. És, hogy mi a megfelelő? Erre a Palota akcióban kapunk választ, amikor a házakban megszerzett kincsekkel különböző klánhoz tartozó nemeseket vesztegethetünk meg, akiket így magunk mellé tudunk állítani. A nemesek egyrészt azért hasznosak, mert a nekik leadott kincseket rögtön győzelmi pontokra válthatjuk, másrészt a játék során háromszor megtartott értékelésekkor a klánoknál szerzett többséggel tudjuk a házak pecsétjein látható győzelmi pontokat megszerezni (érdekessé teszi a dolgot, hogy döntetlen esetén a nemesek életkora dönt, így például ádáz harc folyik egy 70 éves főúr megszerzéséért). A kincseinket átválthatjuk pontszámra még a Pavilonban is, ahol Szóbeszédnek nevezett lapokat szerezhetünk meg, amelyek a játék végén adnak pontokat különböző begyűjtött kártyáink után, például nemeseinkért, legyőzött különleges őrökért vagy más szóbeszéd lapokért. A szóbeszédek pontozása „megalapozottságukon” múlik, tehát egy adott típusúból minél többel rendelkezel a játék végén, annál nagyobb szorzót ad a célként megszerzendő lapokra.

Elsőre nagyon összetettnek tűnhet, hiszen a Ninjato-ban szinte minden van, munkáslehelyezés, többség szerzés, területi harcok, hosszú és rövidtávú célok mind megtalálhatóak a játékban, mégis a nagyon jól összecsiszolt ötletek miatt hamar át lehet látni a sokrétű intrikával és karddal vívott csatákat. Fontos, hogy a játék közben is elég pontot gyűjtsünk a kincsek beváltásával, és az értékelésénél is a legbefolyásosabb család mellé kell állnunk, de ugyanakkor igyekeznünk kell a játék végén pontot hozó szóbeszédekre is elég figyelmet fordítani. A téma és a megoldások nagyon jól működnek együtt, a házakban való rajtaütések igazán izgalmasak, hiszen megvan bennünk a kellő kiszámíthatatlanság, viszont a tanult képességeinkkel, és kártyáinkkal mégis jól föl lehet mérni a lehetőségeinket. A három klánban szerzett érdekeltségek nagy intrikázásokat szülnek, sokszor köttetnek szövetségek a monopóliumba kerülő játékos ellen, viszont végi tudnunk kell, hogy mindig egyedül vagyunk, és egy alku sem tarthat örökké.

Eleinte szkeptikus voltam, hogy mennyire fekszik a téma egy európai típusú társasjátékban, viszont hamar megkedveltem, amit mi sem bizonyítja jobban, hogy három nap alatt három Ninjato partin vagyok túl, párban és csapatban is igazán izgalmas volt. Egy kis újításként begyűjtöttem pár rövid véleményt játékostársaimtól a változatosság kedvéért:

"A harcok és a dojo kártyák izgalmasak voltak, és a dobócsillagok is nagyon jól néznek ki." - Ruben (8)

"Nagyon pörgős és gyors volt végig, egy pillanatra sem ült le, mindig volt min gondolkodni. A játék kidolgozása gyönyörű, az illusztrációk és a fa shurikenek nagyon szépek, jól idézik meg a feudális Japán hangulatát” - Kinga (42)

"Kellemes meglepetés volt a játék, a megszokott többségszerzés mellett nagyon jól működik a házak megtámadása, amely mintegy játék a játékban. Kicsit szűknek éreztem az akciók számát, valahogy sosem volt mindenre elég dobócsillagom, viszont ezek a döntések teszik ennyire kiélezetté a versengést" - Zsolt (31)

A Ninjato még egy éve sem jelent meg, így még nem tudni mi lesz a sorsa a játékok történelmében, viszont a legközelebb bemutatásra kerülő, szintén Japánt megidéző társasjáték a Reiner Knizia féle Samurai, ami viszont kétségtelenül a legnagyobb klasszikusok közé tartozik!

Hétfőn ért véget a Nürnbergi Nemzetközi Játékvásár, ezért ma még egyszer az itt (is) bemutatott idei társasjáték-újdonságokkal, konkrétan három nagy kiadó, Queen, a Ravensburger és (A-tól Z-ig eljutva) a Zoch új játékaival foglalkozunk.