játszma

Egy nagyszerű, minimalista poszter sorozatra bukkantam az interneten, amit egy lengyel grafikus és társasjátékos, Marek Rutkowski jegyez, aki ismert játékok hangulatát örökíti meg egyszerű, letisztult stílusával.Ti felismeritek melyik kép mögött melyik játék rejlik? Rákattintva megnézhetitek melyik társasjáték inspirálta a posztereket.

A további minimal társasjátékos poszterek itt csodáhatóak meg.

Három okból is társasjátékot akartam adni Miskának a harmadik születésnapjára. Az egyik az, hogy társasos érdeklődése kellőképpen felfokozódott. A másik, hogy ennek következtében szinte minden este "apajátékot" játszottunk, márpedig jobban szerettem volna, ha inkább a korosztályának megfelelő, (ám) színvonalas játékokkal játszhatna. A harmadik pedig az, hogy a legkisebbeknek szóló játékokat általában hároméves kortól ajánlják, vagyis ő éppen megérett már rájuk.

Nézzük, a Catan, Keltis, Ubongo és társaik után mi érdekességet és hányféle újdonságot rejt még az egyik legnagyobb német társasjáték- és könyvkiadó, a Kosmos idei katalógusa!

Január az idei újdonságoké. Nézzük, mit kínál az év első felében az Abacusspiele, az Amigo és a Pegasus Spiele! Természetesen a nyelvfüggő kvíz- és partijátékokat most is kihagyjuk, hogy azokra a társasjátékokra koncentrálhassunk, amelyek megszerzésére itthon is jó esélyünk lehet.

Én magam mindig nagyon vonzódtam az ősi játékok felé, mert letisztult egyszerűségükön kívül valahogy mindegyikből süt a varázslat! Pár vonal, négyzetek és apró kövek alkotják, mégis minden elemében érezni, hogy több ezer év tapasztalat van mögöttük, mitikus legendák övezik és valószínűleg több millió partit játszottak velük eddig. Rengeteg tematikus, modernnek mondható társasjáték mellett mégis itt vannak még, nem merültek feledésbe, fölbukkannak, kézről-kézre járnak, és persze játszanak velük. Ez a jól ismert varázslat kerített hatalmába akkor is, amikor kezembe vehettem a misztikus című könyvet, az AGON-t.

Ritka eseménynek számít, amikor társasjátékos könyv jelenik meg Magyarországon (de még angol nyelvterületen sem túl nagy a téma irodalma, és sajnos abban is gyakran önmagukat ismételgetik a szerzők), olyannal pedig még nem is találkozhattunk, amikor egy ismert ember nyújt át nekünk egy olyan játszható történelmi kincstárat, mint az AGON-t. A szerző ugyanis Pierrot, a híres zenész és előadóművész, aki újabban számítógépes játékokat tervez, kalandregényeket ír, és állítása szerint megszállott rajongója az ősi táblajátékoknak – ezért is születhetett meg az AGON. De mit is jelent ez a szó, hogy AGON? Egy ógörög eredetű kifejezésről van szó, jelentése küzdelem, versengés, harc, ami szerintem tökéletesen jellemzi a társasjátékozást, különös, mégis ötletes címe egy különös és ötletes kötetnek.

Pierrot 24 kedvenc táblajátékát gyűjti össze a történelemből és mutatja be nekünk, egészen időszámításunk előtt 3500-ra datálható Senet nevű egyiptomi versenyjátéktól, a XX. század elején megalkotott Ringo nevű vadászjátékig. A könyv felépítése is nagyon különleges és funkcionális, hiszen az egy-egy oldalpáron bemutatott játék történetét és szabályit baloldalt olvashatjuk, míg a jobboldalon egy gyönyörű grafikával megalkotott, játszható játéktábla látható, mind az adott kultúra stílusában. A használhatóság kedvéért minden lapot vastag kartonra nyomtak, hogy elég merev legyen a játékhoz, sajnos ez a kötet elején és végén lévő táblajátékok esetében elég nehézkessé teszi a kipróbálást. Néha esetlenül kell kiegyensúlyoznunk a könyvet a tényleges játékhoz, talán szerencsésebb lett volna, ha a lapokat kivehetőre tervezték volna, de azért ez ne szegje kedvünket. A kötet kis karton korongokat és dobóeszközöket is tartalmaz, olyan különlegességekkel, mint a dobó tetraéder és egy pörgettyű, amivel a jól ismert kockát helyettesíthetjük, bár ha az ember pár kövecskét, vagy korongot előkapar valamelyik játékgyűjteményéből, rögtön masszívabbá és hangulatosabbá tudja varázsolni a dolgot (a szerző is ezt tanácsolja).

A kisebb technikai nehézségek ellenére az ember a könyv olvasása és játszása közben egy páratlan utazáson vehet részt, téren és időn át megkerülve a Földet, az afrikai, törzsi játékoktól kezdve a távol keleti királyi táblajátékokig, a varázslatos grafikákkal megelevenítve az egzotikus kultúrák képi világát. Nagyszerű képet fest arról, hogy az ember elengedhetetlen igénye a játék, egy olyan ösztön, ami a világ minden sarkában hasonló utakon tör elő. Egymástól teljesen független civilizációkban alakulnak ki hasonló formai és technikai elemek, legyen szó csak a verseny játékok ismérveiről vagy az egyszerű bábú ütési szabályokról. Magyarázhatjuk népvándorlásokkal, titokzatos isteni sugallatokkal, mégis az AGON történelmi táblajátékos tablója kiválóan példázza az emberi igényt a játékra, az elmék küzdelmére és versengésére, ami ezek szerint mindenkiben ott van, és csak azt várja, hogy elé tegyenek egy táblát és léphessen egyet!

Köszönjük a könyvet az Alexandra Könyvkiadónak!

A balatoni nyaralásnak nem a társasjátékokról kell szólnia. Na jó, főleg nem. Azért a biztonság kedvéért az ember elpakol pár játékot, lehetőleg egy dobozba többet is - oké, oké, ezúttal túlzásba estem, két dobozba 12 játékot csomagoltam és az egész mellé bedobtam még a Qwirkle zsákját is.

Az egyik (?) legnagyobb német társasjáték- (és könyv)kiadó idei katalógusa több szempontból is tele van érdekes információkkal. Megismerhetjük belőle az idei újdonságokat, de rengeteg érdekes adatot találhatunk a játékok sikerével kapcsolatban is. A katalógus ugyanis a sikerjátékoknál büszkén feltünteti azok eladott példányszámát is.
Tudni kell, hogy egy átlagos társasjáték 5-10 ezer példányban kel el; efölött már további sikertényezőkről beszélhetünk, díjak, erős marketing, ismert brandek, effélék növelhetik az eladásokat, és 20 ezer eladott példány fölött már sikerről beszélhetünk. Érdemes megnéznünk tehát a katalógusban szereplő adatokat, mert ezek a játékok, mondhatni, időtálló klasszikusnak bizonyultak, és szinte biztos, hogy nem tévedhetünk, ha ezeket próbáljuk beszerezni magunknak vagy társasjátékok terén még kezdő ismerőseinknek.

Ha kedd, akkor hírek a nagyvilágból. Van azonban egy esemény, amely januárban annyi új hírrel szolgál, hogy el is nyomja a többit, úgyhogy most erre koncentrálunk. Nürnbergről van szó.

Karácsony előtt sokan kérdezték tőlem, hogy milyen játékot érdemes olyan pároknak ajándékozni, akik maximum munka után hazaesve játszanának valami gyorsat, de mégis ötleteset a vacsora és a ValóVilág összefoglalója között. Ugyan az ajándékozási dömpingnek vége, mégis számos olyan játékot sikerült megismernem, amelyeket kifejezetten az ilyen párosoknak találtak ki. Nem csak tapasztalt játékosoknak, mégis nagyok az elvárások: legyen gyors, könnyen megtanulható szabályokkal, mégis elég gondolkodtató, hogy ne lehessen hamar beleunni a dologba.

Kamisado

A kétszemélyes játékok nagy részénél elég nehéz a világ legismertebb játékától, a sakktól elvonatkoztatni, viszont kár lenne tagadni, hogy milyen nagy hatással volt a játék kultúrára. A Kamisadoról is mindenki először a nagy klasszikus jut eszébe, hiszen itt is egy nyolcszor nyolcas táblán lépkedünk fekete-fehér bábúkkal, viszont a hasonlóság körülbelül ennyiben ki is merül. A Kamisado a színek játéka, hiszen a tábla mezői is nyolc különböző színt öltöttek, és a játékosok figurái is ezekkel a színekkel vannak megjelölve. Felváltva léphetünk az egyik ilyen tornyunkkal, előre vagy átlósan, és a célunk, hogy mi lépjünk először egyik bábúnkkal az ellenfél alapvonalára. Egyszerűen hangzik, ugye? Mert az is. Persze van még egy csavar, ami a játék lelkét adja: amilyen színű mezőre lépek a tornyommal, az ellenfelem csak azzal a színnel megjelölt tornyával léphet a saját körében. Majd amire ő lép, azzal tehetem meg én a következő lépésemet, és így tovább, amíg valakinek nem sikerül a célba jutnia. Minden mozgással meghúzom a másik játékos korlátait, így legalább olyan fontos milyen színnek adok zöld utat, mint, hogy nekem hova sikerült kerülni a tornyommal. Pár parti után egyre jobban elkezdünk logikázni, a kezdeti nagyjából véletlenszerű lépésekből hamar hosszabb lépéssorokban kezdünk gondolkodni, mégsem üli meg az ember gyomrát egy-egy gyors Kamisado parti. A sakkban is sokan begörcsölnek némelyik helyzet megoldásába (ugye erre találták ki a sakkórát), de Kamisadoban, amikor már lépésre pontosan tervezhetünk mindent, akkor az általában valamelyikünk győzelmének közeledtét jelzi, így nem kell félnünk, hogy elbóbiskolunk ellenfelünk lépésére várva. (Úgy gondolom, itt kell megemlítenünk egy kis kitekintésként azt a klasszikus játékos fordulatot, amikor ülünk a tábla körül, mindenki néz maga elé, hosszú ideje várjuk a soron lévőt, aki végre ártatlan hangon megkérdi „Na, most akkor ki jön?”. Ismerős, ugye?) A játékhoz tartoznak haladó szabályok, de az alap változat is olyan jól kitalált, hogy mi általában ebből szoktunk lejátszani három-öt partit sorozatban, hiszen így sokkal kevésbé „hirtelen halál” jellegű a játék.

Mint a sakkal rokon játékként, feltétlen meg kell említenem a Hive-ot, ami nekem az egyik kedvenc kétfős játékom. Hatszögletű bogarakkal és rovarokkal kell bekerítenünk ellenfelünk királynőjét egy folyton változó kaptárban. Minden fajnak megvan a maga lépése, ügyes helyezkedés és logika, minden meg van benne, ami egy kétszemélyes absztraktba kell. A Hiveról bővebben már beszámolt Lacxox egy régebbi bejegyzésében, úgyhogy, akinek felkeltette az érdeklődését, az feltétlenül lesse meg a beszámolóját.

Tortuga

Először ajándéknak néztem ki a Tortugát, hiszen nagyon jól néz ki a bambuszra hajazó, henger formájú doboza, és a kis teknősök is nagyon aranyosak voltak benne, a megjelenése kifejezetten exkluzív, ezért úgy gondoltam egy ritkán játszó embernek is jó meglepetés lenne (szerencsére, igazam is lett ). Mindenképpen ki akartam próbálni a vétel előtt, nehogy csak valami szép, de bugyuta játék legyen, amit csak könyvtámaszként funkcionál majd. Kiterítjük a vászonra festett játékteret, ami egy kis hatszögekből álló szigetet ábrázol, majd a két szemben lévő partra felsorakoztatjuk a nyolc-nyolc teknősünket, és már indulhat is a harc! A célunk hasonló, mint a Kamisadoban, itt az ellenfél partjának közepére kell eljutnunk egyik teknőcünket úgy, hogy figuráinkkal lépkedünk előre a festett homokban. A teknősök átugorhatnak ellenséges állat fölött, aki ilyenkor a hátára fordul, és később a saját oldalunkra állíthatunk, ha sikerül újra átugornunk fölötte. Ilyen egyszerű az egész, mégis nagyon jól lehet benne taktikázni, a teknősökkel védeni egymást, sáncokat kialakítani, közben minél több ellenséges kétéltűt átállítani az oldalunkra, és mindez egy igényes, és praktikus megvalósításban, amit az ember jó szívvel ajándékoz bárkinek.

Offboard

A Köki Terminálban rendezett Mensa HungariQa társasjáték fesztiválon sikerült egy nagyszerű két személyes, absztrakt logikai játékot találnom, az Offboard személyében. A Mensa rendezvényén rögtön a mélyvízbe kerültem, ugyanis az Offboard verseny előtt nem sokkal ismerkedtem meg a szabályokkal, így az első partijaimat már a megmérettetésen vívhattam, szerencsére az ellenfeleim sem voltak túl gyakorlottak az aránylag friss megjelenésű játékban. A szabályok alapjai a mára-már klasszikusnak számító Abalone-ban gyökeredznek, csak a játéktér, pár lépés és a pontozáson módosítottak, de lássuk mivel is állunk szemben! A játékosok felrakosgatják a piros és sárga golyóikat a hatszögletű, lyukas táblára, majd felváltva tolhatják az egyik gömbökből álló sort, a célunk az, hogy az ellenfél minél több golyóját lökjük le a pálya szélére. Mindig figyelnünk kell a többségi szabályra, vagyis egy sor tolásánál csak akkor lökhetjük el ellenfelünk golyóit, ha legalább egyel több golyóval tesszük ezt, ha egyenlő vagy kisebb számú, akkor nem tudunk tolni. Minden kitolt golyóért annyi pont jár, amennyi az adott peremnél láthat, így nem mindegy, hogy melyik irányba terelgetjük ellenfelünket. Sokkal gyorsabb az Abalone-nál a kezdeti golyó elosztás miatt, az új pontozás miatt kicsit változatosabb is, viszont ugyanúgy a térgondolkodáson és az ügyes csapdákon múlik az egész.

Mire a végére értem, rájöttem, hogy sikerült nagyon az absztrakt játékok felé elmennem, így mondhatom, hogy közel sincs vége! Ugyan a páros játékokra jellemző, hogy efféle geometrikus párharcok, mégis sok nagyon jó történetet elmesélő, tematikus társasjáték van, de ezekről, majd csak legközelebb.

2011. április. Az óvodában, ahová a fiam hároméves korától, vagyis szeptembertől járni fog, nyílt napot tartanak. Anyukák, egy-két apuka, a második otthonukat elhagyni készülő nagycsoportosok és a leendő ovisok zsúfolódnak össze egy kis terembe. A fiam is úgy tűnik, elvan a fajátékokkal, feltalálja magát, bár egyelőre nemigen közeledik a többiek felé.
A szemem a polcokat kutatja. Igen, a társasjátékokat.

Ezerszer eszembe jutott már, hogy ha a sakk olimpiai sportág lehet, akkor más társasjátékok miért nem részesülhetnek ilyen kitüntetett figyelemben? Még, ha csak a klasszikusnak számító játékok kerülhetnének be, akkor is több száz új versenyszámmal gazdagodna a világ legnívósabb bajnoksága, így akár külön Társasjáték olimpiát is lehetne rendezni a legkiválóbb szellemi sportoknak. 2012-ben, az londoni olimpia évében végre megvalósul ez az álom, hiszen ha minden a tervek szerint alakul elindul a játékosok legnagyobb és legszéleskörűbb megmérettetése a Társasjátékos Olympia!

A Nebuló Alapítvány és a Társasjátékos Klub igyekezett felkeresni minden játékos klubot, hiszen az Olympia selejtezőit mindenki a saját játékos közösségében tudja majd megvívni, így megkönnyítve, hogy az ország minden pontjára eljuthasson a verseny. A klubokon kívül más szerveződések, és baráti körök is nevezhetnek, első körben a játszani kívánt társasjátékok neve, és a tervezett résztvevők számát várják február 8-ig.

Mint az igazi olimpián, itt is legalább olyan fontos a „diplomácia”, hogy közelebb kerülnek egymáshoz a játékosok, és együtt vehetnek részt az Olimpia játékos megmeredtetésein, és persze itt sem csak érem jár, hanem többféle nyeremény is jár majd a legjobbaknak. Azok a klubok, akik a legtöbb versenyzőt delegálják, külön nyereményeket és kitüntetést kapnak, ezen felül a játékosok az eredményeikkel a saját klubjuk játékgyűjteményét is gyarapíthatják!

Az Olimpia szeretne minden játékos embert megszólítani, így külön „családi” és „gémer” kategóriában is meg lehet magunkat mérettetni, és a versenytől sem kell megijedni, hiszen végső soron csak játék az egész!

A Társasjátékos Olympia csak úgy lehet teljes, ha figyelembe vesszük a toborzók és jelentkezők véleményeit. Ha jelentkezni szeretnétek, vagy bármilyen kérdésetek, észrevételetek lenne az olimpiával kapcsolatban, keressétek meg a rendezvénysorozat főszervezőjét, Hegedűs Csabát, a Társasjátékos klub vezetőjét az alábbi e-mail címen: tarsasjatekosolimpia@gmail.com.

Egy címkefelhőben az eddig nevezett játékok: DOMINION - 7 CSODA – TICHU - PISZKOS FREAD, A KAPITÁNY – OFFBOARD – KRYSIS - SZÁGULDÓ ROBOTOK – KAMISADO – HIVE – CUBULUS – CSÓTÁNYPÓKER - JUNGLE SPEED – SWISH – CARCASSONNE – ALHAMBRA – REPELLO – RUMMIKUB – STRATEGO – WIZARD – CATAN – GOMOKU - SMALL WORLD – SET - DICSŐSÉG RÓMÁNAK – QWIRKLE

Ti melyik társasjátékkal neveznétek még az Olympiára?

Alapvetően játékos család vagyunk, nem kell senkit sokáig noszogatni, ha társasozásról van szó. Persze a gyerekek a legaktívabbak, jöhet minden, ami új és izgalmas, mégis sokszor van egy-egy kedvenc, amit egyszerűen nem tudnak megunni. Régen, ilyen volt a Gazdálkodj okosan, amivel engem a világból is ki lehet kergetni (egyetlen poénos geg a játékban, ami minden alkalommal megnevettet, az a „tiltakozz a háború ellen, lépj az 56-os mezőre” felirat), de szerencsére hamar sikerült olyan játékokat beszerezni, amik hamar kiütéses győzelmet arattak a butácska klasszikus fölött. Hogy hat évesektől tizenegy évesekig mi az igazán menő? Ez abból derül ki, hogy a gyerekek mit választanak!

Na, mit játsszunk, mihez lenne kedvetek? Ilyenkor szokott a nagy vita kialakulni, hiszen más a kedvence a kisebbeknek és a nagyobbaknak. Van, aki Catanozni szeretne, mások a Szellemlépcsőt vennék elő, vagy éppen Csótánypókerezne, mégis vannak olyan játékok, amelyek az ilyen vitás helyzetekben is mindenki kedvére válnak, erre az egyik legjobb példa az Év Játéka díjas Zooloretto. Az állatkert építés nem tűnt se túl fiús, se túl lányos témának, gyors, könnyen megtanulható, és tele van a gyerekek kedvenc állataival, így hamar borítékolható volt a siker, mégis az Év Játéka díj volt az, ami eldöntötte, hogy beszerezzük a játékot. A társas alapötletét a tervező, Michael Schacht régebbi pörgős kártyajátékából, a Colorettoból gondolta tovább, ami szerintem táblás játékként sokkal jobban működik, mint elődje. A játékosok különféle állatokat pakolhatnak föl teherautókra, majd azokat saját kertjükbe szállíthatják, hogy kifutókon mutathassák be kengurukat, elefántokat, pandákat és a világ egzotikus élőlényeit a nagyközönségnek. A karámokban és istállókban gyűjthetjük az állatokat, pavilonok fölhúzásával csalogathatjuk be a látogatókat, valamint a szerzett összegből bővíthetjük a létesítményeket, a lényeg, hogy a játék végére a mi állatparkunkban legyen a legtöbb lakó, minél jobban kihasználva a hely adottságait.

Nem nehéz megtanulni a Zooloretto szabályait, hiszen minden körben csak pár akció közül választhatunk, a játék állatai és grafikája nagyon kedvesek, és a gyerekek különösen élvezik, amikor a fiú és a lány állatok „összehoznak” egy kis kölyköt, csak legyen, aki elmagyarázza nekik a dolgot. Mindenki építkezik, a teherautók megtöltésénél együttműködhetünk, de ugyanúgy ki is lehet szúrni a másikkal, no persze csak annyira, hogy ne legyen belőle sértődés.

Az utóbbi időben egyre inkább szeretnénk kipróbálni a kiegészítőket, amelyekkel újabb elemek bonyolítják a játékot, szerencsére elég nagy a választék. Az Zooloretto XXL-ben állatokat adományozhatunk külföldi kerteknek, új állatokat és kisebb teherautókat kapunk a kétszemélyes játékhoz. A Bossban állatkerti munkásaink segítségével különleges akciókat hajthatunk végre az irodában, és állatkertünket új karámokkal bővítve lehet új taktikai lehetőségek nyílnak meg előttünk. A Zooloretto Exotic egy új dzsungel ösvényt ad a játékhoz, amin a legkülönlegesebb állatokkal találkozhatnak a látogatók, így megküzdve a legtöbb látogató elcsábításáért. Az Aquaretto különálló játékként is funkcionál, itt egy medencékkel és akváriumokkal felszerelt vízi parkot kell igazgatnunk, viszont az eredeti játékkal összeépítve a beszámolók szerint még izgalmasabb lesz az egész.

A mai társasjáték napló bejegyzésem két nagy újrafelfedezésről fog szólni.

Az Airlines Europe-ot már bemutattuk a blogon, a Ticket to Ride atyja, Alan R. Moon újította fel bő húsz éves ötletét, amiről több parti után derült csak ki igazán, hogy nem csak kellemes családi játék, hanem az igazán fifikás taktikusoknak is tartogat bőven lehetőségeket.

Elsőnek nagyjából csak annyi jön le az embernek, hogy igen, különféle légitársaságokat fejlesztünk, és próbálunk a legjobban futó vállalkozások részvényeiből minél többet begyűjteni, hogy az értékelésekkor mindenhol mi gyűjtsük a legtöbb pontot. A játék lényege természeten tényleg ez, viszont pár Airlines partival a hátam mögött olyan taktikai lehetőségekre lettem figyelmes, amit elsőre nem néztem volna ki a játékból. A városokat összekötő útvonal építés, és a részvény lerakással való pénzszerzésből gyönyörű ciklusokat lehet kiépíteni, így a gyakorlott játékosoknak egyre kevesebbszer kell a D-akciót használniuk, tehát passzolva nyolc pénzt kérni a banktól. (Már az is fölmerült, hogy ezt az akciót „büntetni” kellene, tehát, ha valaki használja, az elveszít 1 Győzelmi pontot, bár lehet, hogy ez a gyakorlatban nem működne…) Az először sokak által hanyagolt Abacus részvények is igazi értelmet nyertek, hiszen a tényleges útvonalak nélküli vállalatot nem kell fejlesztenünk, és minden értékelésnél a legjobbak közt fizet, így nehézsége ellenére is érdemes Abacusba fektetnünk állandó hozamaiért. Sok ötlet merült még fel bennem a karácsonyi partik alkalmával, ezeknek még kell pár játék, hogy igazán kiforrjanak, mindenesetre egyre inkább biztos vagyok benne, hogy Az Airlines Europe maga egyszerűségével nagyszerű családi játék, mégis nyújt újat a tapasztalt taktikusoknak is.

A Keltis a szintén népszerű Reiner Knizia Év Játéka díjas társasjátéka, ami őszintén szólva első nekifutásra nagyon gyengének hatott számomra. Most  újrajátszva és a kiegészítővel megspékelve azonban nagyon kellemes meglepetést okozott!

Egy ízig-vérig absztrakt játékról van szó, mindezt Kniziához illően egy gyönyörű kelta folklór témába csomagolták, de más illusztrációval ugyanakkor egészen egyszerűen lehetne űrhajózás, vadászat, lóverseny, vagy bármilyen más tematikájú, ahol a cél az, hogy minél előrébb jutassuk figuráinkat. Talán ezért nem győzött meg túlságosan elsőre a Keltis, hiszen nagyon letisztult, mondhatni túl egyszerű játéknak tartottam ahhoz, hogy Év Játéka díjas lehessen. Most leporoltuk és újrajátszottuk az alapjátékot, majd az Új utak, új célok kiegészítőt is próbára tettük. Valószínűleg ez utóbbi volt az, ami megszerettette velem a Keltist. Azoknak, akik nem ismernék a játékot, röviden elmesélném a szabályokat: vannak kis és nagy, lóhere alakú bábúink, amiket az öt szimbólummal jelzett úton próbálunk minél előrébb juttatni, ehhez a megfelelő színű jelkép számozott lapjaiból rakunk le magunk elé csökkenő, vagy növekvő sorokat. Ha a lerakott kék kilencesemre ráteszek egy kék nyolcast, akkor a megfelelő úton álló lóherémmel egyet léphetek, majd a játék végén plusz illetve mínusz pontokat kapunk a soraink hosszúsága után. Közben be lehet zsebelni pár pluszpontot és kívánságkövet a megfelelő mezőkön, de lényegében a bábuink pozíciója dönt a játék végén.

A kiegészítővel azonban teljesen megbolydul az egész, hiszen itt a táblán az utak elágaznak és kapcsolódnak, így hogy a végére érjünk, több színnel kell variálnunk (első nekifutásra sikerült is elrontani az egészet, mert azt hittünk a kártya oszlopokba is különböző színű kártyák kerülnek a figurákhoz rendelve, de valójában a szín sorainkat ugyanúgy csoportosítjuk magunk előtt). Több színű kívánságkő, lap eldobási lehetőségek alakítják az alapötletet, és itt még a játék vége felé azt is kétszer meg kell gondolnunk, hogy megéri e- előre lépnünk valamelyik kőúton. Trükkösebb, és ravaszabb lett így a Keltis, viszont ha ezzel a verzióval indult volna eredetileg, biztos nem lesz Év Játéka díjas. Családi játékként egyértelműen az alapjáték vált be jobban, viszont a haladók ki ne hagyják az Új utak, új célok kiegészítőt!

Úgy tartják, hogy az új évünket meghatározza annak első napja, így Lacxox teremtette fiktív „arany kaviár” rovatot bővítve, szeretném nektek bemutatni az egyik legújabb szerzeményemet, a Puerto Rico jubileumi kiadását. Tíz éve jelent meg az eredeti játék, ami hamar az élre tört, és még a mai napig is az egyik legjobbra értékelt gazdasági játékként tartják számon. Az „arany kaviár” jelzőt joggal viselheti az új, különleges kiadása, hiszen minden jegyet magán visel, amivel egy luxus játék büszkélkedhet, és az ára is meglehetősen borsos a kategóriájában.

A Puerto Rico egy évtized alatt igazi forma alkotó lett, hiszen sok játékban lehet felfedezni a játékban először megjelenő mechanizmusokat. A játékosok a karibi államban alakítanak ültetvényeseket, hogy indigót, kávét, dohányt és más anyagokat termeljenek meg, és hajózzanak vissza az Óvilágba. A játékosok különféle szerepek közt válogatnak, hogy azok előnyeit kihasználva építhessék a városukat, telepítsenek új ültetvényeket, termeljenek, majd adják el, pakolják fel a kereskedők hajóira. Mindenki építi a saját „üzletét”, de közben nagy interakció van a játékosok között a szerepek kiválasztásában, az adásban, a vételben, és az építkezésben versenghetünk.

A jubileumi kiadás minden elképzelésemet felülmúlta, és egy igazán különleges darabbabbal gyarapodhatott a gyűjteményem. Az alapjáték, és a dobozban lévő két kiegészítő teljes egészét újratervezte a kiadó: az épületeket hangulatos festmények díszítik, akárcsak a szerep kártyákat, a szigeteket és a hajókat. Mindegyik lapka a szokásosnál vastagabb, kifejezetten masszív kartonból készült, ezért kibontáskor csurig tele volt a doboz kinyomkodni való lapokkal. Az épületeket gyűjtő tábla is hangulatos kék-fehér tervrajz (blueprint) formát öltött, ezen kapott helyet a bank is, ahol a pénzeket gyűjthetjük. Na, hát igen, a pénzek! Kár tagadni, ez a jubileumi kiadás legszebb tartozéka, hiszen az eredeti karton korongok helyett igazi fém dukátokat használhatunk, rajtuk gyönyörű spanyol keresztes verettel. Eddig még nem volt olyan játékos, aki nem túrt beléjük örömmel, hiszen az igazi fém érmék nagyon hangulatossá teszik az egész kereskedelmi játékot. A kis oszlopok helyett az áru figurák is az igazi átkötött rakomány ládákat idézik, ehhez képest semmi, hogy a telepesek is „megnőttek” a könnyebb játszhatóság érdekében.

A képeken is látszik, hogy a játék összes eleme megújult, mindezt egy gyönyörű kincses dobozban tárták elénk, minden luxus igényt kielégítve, ráadásul a Magyarországon nehezen megszerezhető kiegészítők is megörvendeztetik a vásárlókat. Az ára kétségtelenül húzós, de szerintem, aki egyszer meglátja (és megtapintja) az utána már csak rossz szájízzel tudna az eredeti mellett dönteni.