Újév napja, ha gyerekeid vannak, nem a délig alvás időszaka. Már évek óta hasonlóan alakul a rendszer: három-fél négykor fekszünk le a békés, társasozós este után, majd hat-fél hétkor keltenek a gyerekek, ráadásul ilyenkor valamiért az apák magukra vállalják a korai kelést (valószínűleg némi bűntudatból, hiszen ha nem is emlékeznek már, biztosan rajtuk múlt, hogy még egy és még egy partit lejátszottunk az éjszaka közepén). No, idén is valami efféle történt, én keltem hatkor Miskával és Borcsával, aztán némileg még szunyókáltam, amíg némi újévi mesenézéssel lekötöttem a kölyköket. Egy jó órával később kihozta keresztfiamat, Marcit az anyja, aki viszont visszatért aludni, majd még egy órával később megjelent az apja is, akivel így ezúttal a reggeli kétszemélyes társasozás elmaradt.
Játszottunk viszont a gyerekekkel! Miska újévkor is két új játékot tanult; ezek közül az egyik a Szellemes malom volt, ami mellé valamiért csak ketten ültünk le. A Szellemes malom (Geistermühle) Thomas Daum és Violetta Leitner társasjátéka, azé a két tervezőé, akik Miska karácsonyi ajándékáról (Die Kleinen Zauberlehrlinge) is gondoskodtak. Láthatóan ügyes tervezők ők, akik az Elvarázsolt labirintus sikerreceptjét nem is egyszer, hanem rögtön kétszer is le tudták másolni úgy, hogy kellőképpen jó játékukkal az eredeti kiadóját is meg tudták győzni. A szellemes tematika pedig külön segített - Miska másik karácsonyi ajádéka, a Szellemlépcső ugyanezeket a szellemeket szerepeltette (a grafikát ismét Rolf Vogtnak köszönhetjük).
Utolsó kommentek