Ha valamiben a társasjátékok világában biztos voltam, az az volt, hogy egy élvezhető autós társasjátékot sosem fognak kiadni. Nem passzol a modern táblajátékokhoz, mert vagy túl gyerekesre sikeredik, vagy olyan szabályrendszert adnak mellé, aminek a bevágásától már rögtön elmegy a kedvünk. Hát erre az elképzelésemre cáfolt rá a Formula D újrakiadása, ami mindezen sztereotípiáim ellenére egy nagyon jól kitalált játék. Szkeptikusan ültem az asztalhoz, amikor az egyik ismerősöm beszerezte a játékot (igazándiból ő is elég nagy lutrinak tartotta a vásárlást), majd amikor kiterítette a táblát és rárakott egy maroknyi színes, sokoldalú kockát ha lehet még jobban elszomorodtam, hogy egy „ki dob nagyobbakat” körverseny veszi kezdetét. De bárki, aki első látásra így gondolja, felejtsen el mindent és hallgassa meg a tíz perc alatt elsajátítható szabályokat, és kezdődhet a Forma-1!

A játék maga hihetetlenül egyszerű! A táblán látható versenypálya (amely a híres monacói pálya stilizált változata), ami apró mezőkre van felosztva. A kanyarok külön jelezve vannak, minél élesebb egy kanyar, annál többször kell a versenyzőknek megállniuk benne, amikor áthaladnak rajta. Ha túl gyorsak vagyunk, és túlcsúszunk a kanyaron, akkor egyszerűen kopik az autó gumija. Na de most jön a csavar az egészben! Minden játékos kap maga elé egy műszerfalat, amin egy váltó látható. A játékosok 1-es fokozatból indulnak, ilyenkor egy négyoldalú kockával dobnak, amivel egyet vagy kettőt léphet. A következő körben följebb lehet váltani, és immáron már a négyoldalúval dobhat kettőtől négyig. A sebességi fokozatok így mennek fölfelé egészen hatig, de nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy felvált a maximumra és gyorsan végigszáguld az egész pályán, mert amennyivel a kanyarokban túlcsúszik, annyival kopik az autó gumija. Óvatosan kell vezetni, hogy minden kanyarban meg tudjunk maradni, de közben néha rizikót vállalva törhessünk előre. A játék szabályainak gerince lényegében ennyit takarnak, percek alatt megtanulható és megérthető, az első játék után már mindenki profiként ülhet az autójába.

Mivel a játék hamar rutinná válhat, ezért az alkotók megleptek minket egy kétoldalas táblával, aminek másik oldalán egy haladó utcai verseny látható, különféle pályai sajátossággal, valamint különböző sofőrkarakterekkel, akik speciális képességekkel felvértezve vágnak neki a versenynek. Az igazi nehezítés viszont a kopási pontok felosztása: így lesz a gumikopáson kívül, fék, karosszéria, lengéscsillapító és egyéb eszközök állapotára vonatkozó értékek, amik még óvatosabbá, vagy éppen merészebbé teszik a versenyzőket.



A játék újrakiadásával együtt egy kiegészítő is napvilágot látott, Formula D – Sebring & Chicago címmel, ahol egy új táblán két új pálya látható, az egyik Forma-1-es, a másik az alapjátékhoz hasonlóan egy vadabb, utcai verseny. Mint ahogy a játék régebbi kiadásainál, itt is várhatóak az új pályák tucatjával, ami igen változatossá tehet egy-egy Formula D partit. A játék egyszerű szabályai és viszonylag gyors játékideje (1kör=1óra), nagyszerű családi és baráti játékká teszi, amit az ember szívesen elővesz, amikor a tévében éppen ellaposodik a Forma-1.