Másfél évvel ezelőtt, kíváncsiságból, használtan, de jó állapotban vásároltam meg a nagydobozos Gyűrűk Ura társasjátékot. Mármint nem a nagyon régi, kooperatív játékot (az is megvan évek óta; talán  arra vár, hogy a gyerekek felnőjenek hozzá?) és nem is az utóbbi években kiadott rengeteg Gyűrűk ura-játék valamelyikét, hanem egy igazi ritkaságot, ami itthon talán soha nem is volt kapható: egy 2003-ban megjelent gyerekjátékot  (konkrétan annak egy holland kiadását, egy kedves, holland fickótól, de ez mellékes információ). Ezt egyébként ugyanaz a Reiner Knizia tervezte, aki pár évvel korábban a magyarul is kiadott kooperációs játékkal új életet lehelt az együttműködős társasokba, kijelölve az utat számos mai népszerű társasjátéknak.

Talán emiatt is, vagy esetleg az ebben a játékban is felhasználható segítő lapocskák miatt, a Bogyó és Babóca – Szülinapi meglepetés társasjátékot játszva eszembe jutott, hogy Miska már valószínűleg ezzel is nyugodtan tudna játszani. Mivel a (gyerekjátékhoz képest meglepően sok tartozékkal felszerelt) dobozon 6+ szerepelt életkor-ajánlásként, a kezdőknek javasolt, egyszerű változattal kezdtük az ismerkedést.

No, hát ez nem okozott nagy fejtörést, ezek a szabályok valóban a legkisebbeknek valók – miközben mégis egész jó előkészítést jelentenek a későbbi, „felnőttes” tematikus játékok világához. A történetet talán senkinek nem kell részleteznem, de a játékban még ez is leegyszerűsödik: hőseink nagy utat tesznek meg a Végzet hegyéig, közben barátokkal és ellenségekkel futnak össze, majd végül legyőzik Szauront – és aki legyőzte, az megnyeri a játékot. Semmi Gyűrű-megsemmisítés, semmi összefogás a hobbitok között (ez nem kooperációs játék) – annál érdekesebb, hogy mégis együtt tudunk örülni a gonosz elpusztításának.

A játék egyszerű dob és lép jellegű móka, annyival megspékelve a dolgot, hogy a küzdelmek viszont „pörget és lép” módon történnek – egy pörgettyű segítségével. Ez utóbbi egyébként lehetne kocka is, mert két egyharmadnyi és két egyhatodnyi cikkelyre van osztva, de így legalább kaphat az egész körben „Egy Gyűrű”-grafikát, és mondhatjuk azt, hogy a Gyűrű az, ami a küzdelmek kimeneteléről dönt.

A félszerzetek egyébként az alapanyagnak megfelelően Hobbitfalváról, a Megyéből indulnak, és annyit vagy kevesebbet lépnek, mint amennyit a játékos dobott. A táblán kilenc helyszínre kilenc lapkát tettünk már a játék előkészületi fázisában: az utolsóra Szauront, az előtte lévő kettőre a Banyapókot és a Boszorkányurat, két kemény ellenfél, az előző háromra véletlenszerűen húzott rosszakat (például orkot, fekete lovast, trollt…), az első háromra pedig véletlenszerűen húzott jókat (például Éowynt, Szilszakállt, Gimlit). A helyzet tehát, a könyvhöz hasonlóan, hobbitjaink előrehaladásával párhuzamosan fokozódik, a kihívás növekszik.

De mi történik, amikor a játékos a helyszíneken a könyv szereplőivel találkozik? Először is, nem muszáj senkivel sem találkozni, akadnak kerülőutak a táblán bőven: akár azt is választhatjuk, hogy szépen mindig elkerüljük a találkozást, csak akkor túlságosan sokáig fog tartani az utazásunk, és a többiek könnyen megelőzhetnek. Ha inkább találkozni szeretnénk a helyszínen lévő karakterekkel, a pörgettyűhöz nyúlunk. Barátokkal könnyű a helyzet: ha Szauron szemén áll meg a mutató, akkor vége a körünknek, legközelebb újra próbálkozhatunk; minden más esetben (erre 2:1 az esélyünk) megnyertük magunknak a barátot, és a korongot levesszük a tábláról – a helyére pedig újat húzunk (hogy rosszat vagy jót sikerül, azt a húzás szerencséje dönti el). Ellenségekkel már komolyabb a küzdelem: Szauron szeme még mindig a körünk végét jelenti, a többi lehetőség között azonban már 1, 2 vagy 3 sebzés szerepel. A rosszfiúk ereje a korongon látható; amikor ilyen korongot teszünk a táblára, rögtön rá is tesszük a megfelelő számú piros kockát. Sebzéskor ezeket a kockákat vesszük le a rosszakról; ha levettük mind, sikerült legyőznünk, a karakter lejön a tábláról és az ő helyére is újat húzunk. De mind a jók megnyerése, mind a rosszak elpusztítása után átjutunk a helyszín túloldalára, és onnan folytathatjuk utunkat.

A 6-7 piros kockával felszerelt Banyapók és Boszorkányúr helyére már biztosan rossz figurák kerülnek (külön lapkapakliból húzzuk ezeket). A 9 piros kockás Szauron helyére pedig semmi nem kerül, hiszen legyőzésével véget ér a játék. Szauronnál azonban általában nemcsak a nagyúrral kell megküzdenünk, hanem pár nazgűllal is (ezeket a játékban fekete, denevérszerű fafigurák jelképezik). Ezek ugyanis a játék kezdetén Szauronnál „laknak”, viszont ahányszor a speciális dobókockával ilyet dobunk, egy fekete gyűrűlidércet átrakhatunk egy másik helyszínre – logikus módon oda, ahol az az ellenfeleinknek a legrosszabb. A nazgűllal ugyanis még azelőtt meg kell küzdenünk, hogy a megpróbálnánk a barátot megnyerni, a rosszfiút legyőzni, és itt is a pörgettyűt hívjuk segítségül a harc kimenetelének eldöntéséhez. Ráadásul ami nazgűlt legyőzünk, az visszarepül Szauronhoz… Véglegesen csak a Végzet hegyénél tudjuk legyőzni őket.

A kezdőknek ajánlott verzió ennyit tud: színtiszta dob/pörget és lép szerencsejátékot kínál, némi gonoszkodással megspékelve. A gyerekeket mindössze kétféle döntés elé állítja: egyrészt hogy bevállalják-e a küzdelmet, vagy a hosszabb utat választják (a helyzet egyáltalán nem mindig egyértelmű!), illetve hogy hova is tegyék át a gyűrűlidérceket.

Nem mintha ötéves kor alatt bárkinek ennél többre lenne szüksége ahhoz, hogy élvezni tudja a játékot. Az élvezethez inkább csak arra volt szükség, hogy Miskát beavassam egy kicsit, a neki való szinten és részletességgel, a történet lényegébe, tényleg csak vázlatosan, ahogy az egész sztori nem is tűnik többnek egyszerű népmesénél. A játék, és főleg a történet, annyira lelkessé tette a fiamat, hogy rögtön újrajátszást követelt – én pedig úgy éreztem, a haladó változattal is meg tud birkózni.

Ennek kapcsán pedig érdekes és meglepő felfedezésre jutottam, miközben a feleségemmel is meg kellett beszélnünk, egyáltalán jó-e, ha egy óvodás gyerek a szörnyek vérét ontja a játékban… Legközelebb erről is írok majd.

 

Tetszett a cikk? Kövesd az oldalunkat facebookon is, hogy ne maradj le az új cikkekről és a blogban meg sem jelenő színes tartalmakról!