Idén augusztus másodikán Borcsa betöltötte a harmadik életévét, és gondoltam, hasznos lehet a tavalyi összefoglalóhoz hasonlóan leírni, mit is játszik, hogyan is játszik egy hároméves nagylány. Persze rögtön hozzá kell tennem nemcsak azt, hogy természetesen minden hároméves más, és ebben a korban még a fejlettségi szint különbségei is nagyok lehetnek tapasztalattól és genetikától függően, de azt is, hogy egyéb körülmények is mennyit számítanak. Itt például főként Miska az egyéb körülmény, úgyhogy a legjobb cím a „Játék egy hároméves kislánnyal, akinek van egy csaknem ötéves bátyja” lenne.

Elég visszanéznem ebben a lassan kétéves blogban, hogy hol tartott Miska háromévesen: párkeresőzött (a memóriajáték még nem ment, ahhoz túlságosan kellett volna koncentrálni) és eljátszogatott apa játékainak elemeivel, párkeresőkkel és egy-két, döntést nem igénylő „kockával dob és lép” típusú játékával. Születésnapjára pedig a Pino Sortinót kérte, amiben a tárgyakat a helyükre kell raknunk. Borcsa sem tartana máshol, ha nem lenne ott a bátyja, aki húzza felfelé magával.

Hogyan kell ezt elképzelni? Valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlen többgyerekes család, ahol a kisebbik kölyök felnéz a nagyobbikra, és szinte gyorsabban, de főleg szívesebben tanul (főleg hülyeséget) a testvérétől, mint a szülőktől. És persze szeretne minden játékban részt venni, hiába van a bátyjának több mint két évvel több társasjátékos tapasztalata. Néha, ha túlságosan gondolkodós játékot játszunk Miskával, akkor csak figyel, esetleg asszisztál (adogatja a bábukat, lapkákat stb.), és megígérteti velünk, hogy ha majd már akkora lesz, mint a bátyja, akkor ő is játszhat ilyeneket.

Máskor viszont tényleg játszik, olyan játékokat, amiket ennyi idősen meg sem próbáltam volna Miskával. Hiba volt? Miska képességei voltak olyan jók, mint Borcsáéi, hát miért nem játszottunk négy-, öt-, esetleg hatéveseknek való játékokkal (utóbbira példa a Gyűrűk ura gyerekjáték, amivel Borcsa igencsak meglepett)? Főként azért, mert sem szükség nem volt rá, sem nem akartam semmit erőltetni. Minek a szabályjátékot erőltetni egy háromévesnél, minek stratégiát igénylő játékokat erőltetni, minek olyan játékokat játszani vele, amelyekben esélye sem lenne ellenem? A kihívás, a „fejlesztés” nem elég indok – ilyeneknek csak akkor van jogosultsága, ha a gyerek mindezt maga akarja. Miskának nem volt ott egy idősebb testvér, aki húzta volna fölfelé magával, aki imádott példakép lett volna, akinek minden aktivitását le kell másolni, fel kell nőni hozzá. Borcsának azonban mindez megvan, így a komolyabb játékokra való igény is megjelent.

Persze, ha csak egyedül játszana velünk, általában inkább a korosztályának való (három-, három és fél-, esetleg négyéves kortól ajánlott) játékokat veszi elő. A Pino Sortinót. Kockával dob és lép jellegű játékokat. A Szivárványkígyókat. A párkeresőt – ami nála már nem párkereső, mint Miska hároméves korában, hanem memóriajáték, amiben hétről hétre látom a fejlődést, ahogy egyre inkább odafigyel és valóban megtalálja a párokat. De ehhez is kellett az, hogy a Miskával közös játékok során még a bátyjánál is jobban megszokja, hogy nem ő győz: a memóriajátékban így kellőképpen tudja értékelni, hogy az előző héten még csak néhány párt gyűjtött, most pedig már majdnem annyit, mint a szülei.

Ám háromévesen még mindig nem ragaszkodna feltétlenül a szabályokhoz (főleg, ha nem hárman kérnénk számon rajta ezeket, természetesen a bátyja a leghatározottabban), memory esetén is hajlamos „ja, ezt már láttam” felkiáltással visszarakni egy lapkát, hogy két másikat vegyen fel, aztán némi műhisztit lerendezni, ha ezt Miska nem engedi. De persze azért a komolyabb játékok esetén Miska is megértőbb. a PitchCarban például Borcsa úgy játszik velünk, hogy időről időre egyszer megfogja a saját versenyautóját, és némi hangeffektus kíséretében körbemegy vele a pályán (utóbbit egyébként senkinek nem ajánlom, ugyanis a rendes játékmenettel ellentétben ilyenkor a pálya karcolódik; idővel a két leglányosabb színű autó aljára öntapadó filckorongot ragasztottam). A négyéves kortól ajánlott Carcassonne gyermekeit is először úgy játszottuk, hogy Borcsa mindig rögtön lerakhatta a figuráit, ha az ő színe jelent meg egy lapkán (és még így is elunta általában játék közben), de az utóbbi időkben már ő is a szabálynak megfelelően csak akkor rakhat le, ha befejeződik egy olyan út, amelyen figurák vannak (két hónappal a harmadik születésnapja után pedig egyszer már majdnem meg is nyert egy ilyen játszmát, igaz, kis segítséggel). Mégsem mondhatom, hogy a játékot már hároméves kortól ajánlom: Miska sem érzett rá még négyéves korában sem, meg kellett érnie hozzá.

De persze Borcsa alapvetően hároméves kislány, úgyhogy pár kockadobálóson kívül nagyon jól elvan egyéb játékokkal is, amelyekben még nem feltétlenül kell szabályokat követni: kirakózik, legóházakat épít, legófigurákkal és egyéb babákkal szerepjátékozik (nem, nem fantasy szerepjátékról van szó, hanem a dolog gyerekkori értelméről, amelynek a legismertebb terminus technicusa a „babázás”). Mesét is mond, nemcsak a Der kleine Sprechdachs kapcsán említett módon, hanem gyakran mesekönyvek illusztrációit végiglapozva mond történetet, akár az eredetivel köszönőviszonyban sem lévőt is. És persze sokat játszik, mókázik és veszekszik a bátyjával, éppen úgy, ahogy azt háromévesen kell.

 

… Ha valaki ebből a cikkből azt szerette volna megtudni, mit is játsszunk a hároméves gyerekünkkel, nem vagyok benne biztos, hogy sokat segítettem. Első gyerek esetén a párkeresőt és olyan, egy-két mondattal elmondható szabályú játékokat javaslok, amelyekben a szerencse szerepe még gyakorlatilag 100%. A Pino Sortino szerencsés játék abból a szempontból, hogy a rendezgetést és a kézkoordinációt is gyakoroltatja a gyerekekkel, miközben mókás a grafikája, a témája pedig olyan, ami az ebben a korban mindent megfigyelő gyerekeket a mindennapi életben körülveszi. Így utólag belegondolva, ma sem csinálnám másként: nagyon jól tettük, hogy Miskával ezzel kezdtünk háromévesen.

Tetszett a cikk? Kövesd az oldalunkat facebookon is, hogy ne maradj le az új cikkekről és a blogban meg sem jelenő színes tartalmakról!