játszma

A gyerekeket nem nehéz megfertőzni a klasszikus fantasykkel, még akkor sem, ha csak információmorzsákat pötyögtetünk róluk - hiszen színtiszta mesékről van szó. A fene akarta a Csillagok háborúját (science fantasy) vagy Tolkien világát lenyomni a gyerekeim torkán: a filmeket például a mai napig nem látták (jó hogy), de a könyveket sem olvastam fel. Mégis, idővel az összes szereplőt jó eséllyel megismerték minden plakáton, fotón, bábuban, és Miska nap mint nap szeretne további részleteket kiszedni belőlem Bilbóval, Frodóval vagy éppen Ben Kenobival kapcsolatban (a szuperhősökről inkább óvodás társaitól érdeklődik).

Ezért végül én voltam az, aki elővette otthon a The Hobbit - An Unexpected Journey Kartenspiel című kisdobozos játékot, mert amellett, hogy úgy éreztem, a témájára igencsak vevő lesz, azt is megtippeltem, hogy a King Arthur után ennek a szabályaival és alapvető stratégiáival is sikerrel fog megbirkózni. Így kivételesen én voltam az, aki egy nyolcéves kortól ajánlott játékot adott a kezébe - a következő számos alkalommal viszont már ő kérte, hogy ezzel játsszunk.

A Kang-a-roo egy olyan játék, amit nem akartam beszerezni. A gyakorlott társasozók meglehetősen gyenge értékelést adnak neki, úgyhogy sosem érdekelt igazán. Aztán egy kedves ismerősöm beszerezte, és beszámolt róla, hogy a gyerekek, akikkel próbálta, mennyire élvezték ezt az "egyszerű szabályú, de hangulatos játékot", amellyel vagy nyolcszor is játszottak egy nap alatt. Az érdeklődésemet sikerült felkelteni, és amikor a keresztfiamnak, Marcinak valami kis társasjáték-féleséget kerestem az ötödik születésnapjára, végül emellett (a doboza szerint 6 éves kortól ajánlott játék mellett) döntöttem.

Amint ősszel megjelentek, rögtön le is csaptam a legújabb sztorikocka-készletekre. Nem csoda, hszen már hónapokkal korábban hallottam róluk, így a lehető leghamarabb szerettem volna kipróbálni őket. A korábbi sztorikocka-készletek ugyanis egyértelműen nagy sikert arattak. Írtam is az alapkészlettel való mesélésről itt, Miska meséjéről itt, a folytatásokról (Voyages és Actions) pedig itt.

Időről időre előfordul, hogy egy-egy olyan társasjáték is előkerül ebben a blogban, amely jelenleg Magyarországon nem kapható. Ám - bár sokan szeretik afféle ajánlónak tekinteni mindazt, amit ide írok - nem győzöm hangsúlyozni, hogy a játékokat mindig a gyerekek ízlésére kell szabni, így semmi garancia nincs arra, hogy ami Miskának vagy Borcsának tetszik, az az olvasók gyerekeinél is sikert arat majd. Továbbá azokról a játékokról, amelyeket fontos lépcsőnek érzek a gyerekeim társasjátékos "nevelésében", akkor is írnom kell, ha ezzel időnként nem nyújtok sok segítséget a szülőknek. Bocsi.

Az év első bejegyzésében a szokásostól eltérően nem társasjátékokról, hanem egyszemélyes logikaiakról fogok írni - de mindenkit megnyugtatok, a jövő héttől visszatérünk a szokott temaitkára. Most azonban Miska névnapjánál, szeptember végén járunk, amikor is logikai játékot kapott tőlünk. Aztán nemrégiben kiderült, hogy az oviban is népszerűvé vált egy hasonló, ebből a fajtából. No, az alábbiakban ezekről lesz szó.