játszma

Az egyik (?) legnagyobb német társasjáték- (és könyv)kiadó idei katalógusa több szempontból is tele van érdekes információkkal. Megismerhetjük belőle az idei újdonságokat, de rengeteg érdekes adatot találhatunk a játékok sikerével kapcsolatban is. A katalógus ugyanis a sikerjátékoknál büszkén feltünteti azok eladott példányszámát is.
Tudni kell, hogy egy átlagos társasjáték 5-10 ezer példányban kel el; efölött már további sikertényezőkről beszélhetünk, díjak, erős marketing, ismert brandek, effélék növelhetik az eladásokat, és 20 ezer eladott példány fölött már sikerről beszélhetünk. Érdemes megnéznünk tehát a katalógusban szereplő adatokat, mert ezek a játékok, mondhatni, időtálló klasszikusnak bizonyultak, és szinte biztos, hogy nem tévedhetünk, ha ezeket próbáljuk beszerezni magunknak vagy társasjátékok terén még kezdő ismerőseinknek.

Ha kedd, akkor hírek a nagyvilágból. Van azonban egy esemény, amely januárban annyi új hírrel szolgál, hogy el is nyomja a többit, úgyhogy most erre koncentrálunk. Nürnbergről van szó.

Karácsony előtt sokan kérdezték tőlem, hogy milyen játékot érdemes olyan pároknak ajándékozni, akik maximum munka után hazaesve játszanának valami gyorsat, de mégis ötleteset a vacsora és a ValóVilág összefoglalója között. Ugyan az ajándékozási dömpingnek vége, mégis számos olyan játékot sikerült megismernem, amelyeket kifejezetten az ilyen párosoknak találtak ki. Nem csak tapasztalt játékosoknak, mégis nagyok az elvárások: legyen gyors, könnyen megtanulható szabályokkal, mégis elég gondolkodtató, hogy ne lehessen hamar beleunni a dologba.

Kamisado

A kétszemélyes játékok nagy részénél elég nehéz a világ legismertebb játékától, a sakktól elvonatkoztatni, viszont kár lenne tagadni, hogy milyen nagy hatással volt a játék kultúrára. A Kamisadoról is mindenki először a nagy klasszikus jut eszébe, hiszen itt is egy nyolcszor nyolcas táblán lépkedünk fekete-fehér bábúkkal, viszont a hasonlóság körülbelül ennyiben ki is merül. A Kamisado a színek játéka, hiszen a tábla mezői is nyolc különböző színt öltöttek, és a játékosok figurái is ezekkel a színekkel vannak megjelölve. Felváltva léphetünk az egyik ilyen tornyunkkal, előre vagy átlósan, és a célunk, hogy mi lépjünk először egyik bábúnkkal az ellenfél alapvonalára. Egyszerűen hangzik, ugye? Mert az is. Persze van még egy csavar, ami a játék lelkét adja: amilyen színű mezőre lépek a tornyommal, az ellenfelem csak azzal a színnel megjelölt tornyával léphet a saját körében. Majd amire ő lép, azzal tehetem meg én a következő lépésemet, és így tovább, amíg valakinek nem sikerül a célba jutnia. Minden mozgással meghúzom a másik játékos korlátait, így legalább olyan fontos milyen színnek adok zöld utat, mint, hogy nekem hova sikerült kerülni a tornyommal. Pár parti után egyre jobban elkezdünk logikázni, a kezdeti nagyjából véletlenszerű lépésekből hamar hosszabb lépéssorokban kezdünk gondolkodni, mégsem üli meg az ember gyomrát egy-egy gyors Kamisado parti. A sakkban is sokan begörcsölnek némelyik helyzet megoldásába (ugye erre találták ki a sakkórát), de Kamisadoban, amikor már lépésre pontosan tervezhetünk mindent, akkor az általában valamelyikünk győzelmének közeledtét jelzi, így nem kell félnünk, hogy elbóbiskolunk ellenfelünk lépésére várva. (Úgy gondolom, itt kell megemlítenünk egy kis kitekintésként azt a klasszikus játékos fordulatot, amikor ülünk a tábla körül, mindenki néz maga elé, hosszú ideje várjuk a soron lévőt, aki végre ártatlan hangon megkérdi „Na, most akkor ki jön?”. Ismerős, ugye?) A játékhoz tartoznak haladó szabályok, de az alap változat is olyan jól kitalált, hogy mi általában ebből szoktunk lejátszani három-öt partit sorozatban, hiszen így sokkal kevésbé „hirtelen halál” jellegű a játék.

Mint a sakkal rokon játékként, feltétlen meg kell említenem a Hive-ot, ami nekem az egyik kedvenc kétfős játékom. Hatszögletű bogarakkal és rovarokkal kell bekerítenünk ellenfelünk királynőjét egy folyton változó kaptárban. Minden fajnak megvan a maga lépése, ügyes helyezkedés és logika, minden meg van benne, ami egy kétszemélyes absztraktba kell. A Hiveról bővebben már beszámolt Lacxox egy régebbi bejegyzésében, úgyhogy, akinek felkeltette az érdeklődését, az feltétlenül lesse meg a beszámolóját.

Tortuga

Először ajándéknak néztem ki a Tortugát, hiszen nagyon jól néz ki a bambuszra hajazó, henger formájú doboza, és a kis teknősök is nagyon aranyosak voltak benne, a megjelenése kifejezetten exkluzív, ezért úgy gondoltam egy ritkán játszó embernek is jó meglepetés lenne (szerencsére, igazam is lett ). Mindenképpen ki akartam próbálni a vétel előtt, nehogy csak valami szép, de bugyuta játék legyen, amit csak könyvtámaszként funkcionál majd. Kiterítjük a vászonra festett játékteret, ami egy kis hatszögekből álló szigetet ábrázol, majd a két szemben lévő partra felsorakoztatjuk a nyolc-nyolc teknősünket, és már indulhat is a harc! A célunk hasonló, mint a Kamisadoban, itt az ellenfél partjának közepére kell eljutnunk egyik teknőcünket úgy, hogy figuráinkkal lépkedünk előre a festett homokban. A teknősök átugorhatnak ellenséges állat fölött, aki ilyenkor a hátára fordul, és később a saját oldalunkra állíthatunk, ha sikerül újra átugornunk fölötte. Ilyen egyszerű az egész, mégis nagyon jól lehet benne taktikázni, a teknősökkel védeni egymást, sáncokat kialakítani, közben minél több ellenséges kétéltűt átállítani az oldalunkra, és mindez egy igényes, és praktikus megvalósításban, amit az ember jó szívvel ajándékoz bárkinek.

Offboard

A Köki Terminálban rendezett Mensa HungariQa társasjáték fesztiválon sikerült egy nagyszerű két személyes, absztrakt logikai játékot találnom, az Offboard személyében. A Mensa rendezvényén rögtön a mélyvízbe kerültem, ugyanis az Offboard verseny előtt nem sokkal ismerkedtem meg a szabályokkal, így az első partijaimat már a megmérettetésen vívhattam, szerencsére az ellenfeleim sem voltak túl gyakorlottak az aránylag friss megjelenésű játékban. A szabályok alapjai a mára-már klasszikusnak számító Abalone-ban gyökeredznek, csak a játéktér, pár lépés és a pontozáson módosítottak, de lássuk mivel is állunk szemben! A játékosok felrakosgatják a piros és sárga golyóikat a hatszögletű, lyukas táblára, majd felváltva tolhatják az egyik gömbökből álló sort, a célunk az, hogy az ellenfél minél több golyóját lökjük le a pálya szélére. Mindig figyelnünk kell a többségi szabályra, vagyis egy sor tolásánál csak akkor lökhetjük el ellenfelünk golyóit, ha legalább egyel több golyóval tesszük ezt, ha egyenlő vagy kisebb számú, akkor nem tudunk tolni. Minden kitolt golyóért annyi pont jár, amennyi az adott peremnél láthat, így nem mindegy, hogy melyik irányba terelgetjük ellenfelünket. Sokkal gyorsabb az Abalone-nál a kezdeti golyó elosztás miatt, az új pontozás miatt kicsit változatosabb is, viszont ugyanúgy a térgondolkodáson és az ügyes csapdákon múlik az egész.

Mire a végére értem, rájöttem, hogy sikerült nagyon az absztrakt játékok felé elmennem, így mondhatom, hogy közel sincs vége! Ugyan a páros játékokra jellemző, hogy efféle geometrikus párharcok, mégis sok nagyon jó történetet elmesélő, tematikus társasjáték van, de ezekről, majd csak legközelebb.

2011. április. Az óvodában, ahová a fiam hároméves korától, vagyis szeptembertől járni fog, nyílt napot tartanak. Anyukák, egy-két apuka, a második otthonukat elhagyni készülő nagycsoportosok és a leendő ovisok zsúfolódnak össze egy kis terembe. A fiam is úgy tűnik, elvan a fajátékokkal, feltalálja magát, bár egyelőre nemigen közeledik a többiek felé.
A szemem a polcokat kutatja. Igen, a társasjátékokat.

Ezerszer eszembe jutott már, hogy ha a sakk olimpiai sportág lehet, akkor más társasjátékok miért nem részesülhetnek ilyen kitüntetett figyelemben? Még, ha csak a klasszikusnak számító játékok kerülhetnének be, akkor is több száz új versenyszámmal gazdagodna a világ legnívósabb bajnoksága, így akár külön Társasjáték olimpiát is lehetne rendezni a legkiválóbb szellemi sportoknak. 2012-ben, az londoni olimpia évében végre megvalósul ez az álom, hiszen ha minden a tervek szerint alakul elindul a játékosok legnagyobb és legszéleskörűbb megmérettetése a Társasjátékos Olympia!

A Nebuló Alapítvány és a Társasjátékos Klub igyekezett felkeresni minden játékos klubot, hiszen az Olympia selejtezőit mindenki a saját játékos közösségében tudja majd megvívni, így megkönnyítve, hogy az ország minden pontjára eljuthasson a verseny. A klubokon kívül más szerveződések, és baráti körök is nevezhetnek, első körben a játszani kívánt társasjátékok neve, és a tervezett résztvevők számát várják február 8-ig.

Mint az igazi olimpián, itt is legalább olyan fontos a „diplomácia”, hogy közelebb kerülnek egymáshoz a játékosok, és együtt vehetnek részt az Olimpia játékos megmeredtetésein, és persze itt sem csak érem jár, hanem többféle nyeremény is jár majd a legjobbaknak. Azok a klubok, akik a legtöbb versenyzőt delegálják, külön nyereményeket és kitüntetést kapnak, ezen felül a játékosok az eredményeikkel a saját klubjuk játékgyűjteményét is gyarapíthatják!

Az Olimpia szeretne minden játékos embert megszólítani, így külön „családi” és „gémer” kategóriában is meg lehet magunkat mérettetni, és a versenytől sem kell megijedni, hiszen végső soron csak játék az egész!

A Társasjátékos Olympia csak úgy lehet teljes, ha figyelembe vesszük a toborzók és jelentkezők véleményeit. Ha jelentkezni szeretnétek, vagy bármilyen kérdésetek, észrevételetek lenne az olimpiával kapcsolatban, keressétek meg a rendezvénysorozat főszervezőjét, Hegedűs Csabát, a Társasjátékos klub vezetőjét az alábbi e-mail címen: tarsasjatekosolimpia@gmail.com.

Egy címkefelhőben az eddig nevezett játékok: DOMINION - 7 CSODA – TICHU - PISZKOS FREAD, A KAPITÁNY – OFFBOARD – KRYSIS - SZÁGULDÓ ROBOTOK – KAMISADO – HIVE – CUBULUS – CSÓTÁNYPÓKER - JUNGLE SPEED – SWISH – CARCASSONNE – ALHAMBRA – REPELLO – RUMMIKUB – STRATEGO – WIZARD – CATAN – GOMOKU - SMALL WORLD – SET - DICSŐSÉG RÓMÁNAK – QWIRKLE

Ti melyik társasjátékkal neveznétek még az Olympiára?