játszma

Alapvetően játékos család vagyunk, nem kell senkit sokáig noszogatni, ha társasozásról van szó. Persze a gyerekek a legaktívabbak, jöhet minden, ami új és izgalmas, mégis sokszor van egy-egy kedvenc, amit egyszerűen nem tudnak megunni. Régen, ilyen volt a Gazdálkodj okosan, amivel engem a világból is ki lehet kergetni (egyetlen poénos geg a játékban, ami minden alkalommal megnevettet, az a „tiltakozz a háború ellen, lépj az 56-os mezőre” felirat), de szerencsére hamar sikerült olyan játékokat beszerezni, amik hamar kiütéses győzelmet arattak a butácska klasszikus fölött. Hogy hat évesektől tizenegy évesekig mi az igazán menő? Ez abból derül ki, hogy a gyerekek mit választanak!

Na, mit játsszunk, mihez lenne kedvetek? Ilyenkor szokott a nagy vita kialakulni, hiszen más a kedvence a kisebbeknek és a nagyobbaknak. Van, aki Catanozni szeretne, mások a Szellemlépcsőt vennék elő, vagy éppen Csótánypókerezne, mégis vannak olyan játékok, amelyek az ilyen vitás helyzetekben is mindenki kedvére válnak, erre az egyik legjobb példa az Év Játéka díjas Zooloretto. Az állatkert építés nem tűnt se túl fiús, se túl lányos témának, gyors, könnyen megtanulható, és tele van a gyerekek kedvenc állataival, így hamar borítékolható volt a siker, mégis az Év Játéka díj volt az, ami eldöntötte, hogy beszerezzük a játékot. A társas alapötletét a tervező, Michael Schacht régebbi pörgős kártyajátékából, a Colorettoból gondolta tovább, ami szerintem táblás játékként sokkal jobban működik, mint elődje. A játékosok különféle állatokat pakolhatnak föl teherautókra, majd azokat saját kertjükbe szállíthatják, hogy kifutókon mutathassák be kengurukat, elefántokat, pandákat és a világ egzotikus élőlényeit a nagyközönségnek. A karámokban és istállókban gyűjthetjük az állatokat, pavilonok fölhúzásával csalogathatjuk be a látogatókat, valamint a szerzett összegből bővíthetjük a létesítményeket, a lényeg, hogy a játék végére a mi állatparkunkban legyen a legtöbb lakó, minél jobban kihasználva a hely adottságait.

Nem nehéz megtanulni a Zooloretto szabályait, hiszen minden körben csak pár akció közül választhatunk, a játék állatai és grafikája nagyon kedvesek, és a gyerekek különösen élvezik, amikor a fiú és a lány állatok „összehoznak” egy kis kölyköt, csak legyen, aki elmagyarázza nekik a dolgot. Mindenki építkezik, a teherautók megtöltésénél együttműködhetünk, de ugyanúgy ki is lehet szúrni a másikkal, no persze csak annyira, hogy ne legyen belőle sértődés.

Az utóbbi időben egyre inkább szeretnénk kipróbálni a kiegészítőket, amelyekkel újabb elemek bonyolítják a játékot, szerencsére elég nagy a választék. Az Zooloretto XXL-ben állatokat adományozhatunk külföldi kerteknek, új állatokat és kisebb teherautókat kapunk a kétszemélyes játékhoz. A Bossban állatkerti munkásaink segítségével különleges akciókat hajthatunk végre az irodában, és állatkertünket új karámokkal bővítve lehet új taktikai lehetőségek nyílnak meg előttünk. A Zooloretto Exotic egy új dzsungel ösvényt ad a játékhoz, amin a legkülönlegesebb állatokkal találkozhatnak a látogatók, így megküzdve a legtöbb látogató elcsábításáért. Az Aquaretto különálló játékként is funkcionál, itt egy medencékkel és akváriumokkal felszerelt vízi parkot kell igazgatnunk, viszont az eredeti játékkal összeépítve a beszámolók szerint még izgalmasabb lesz az egész.

A mai társasjáték napló bejegyzésem két nagy újrafelfedezésről fog szólni.

Az Airlines Europe-ot már bemutattuk a blogon, a Ticket to Ride atyja, Alan R. Moon újította fel bő húsz éves ötletét, amiről több parti után derült csak ki igazán, hogy nem csak kellemes családi játék, hanem az igazán fifikás taktikusoknak is tartogat bőven lehetőségeket.

Elsőnek nagyjából csak annyi jön le az embernek, hogy igen, különféle légitársaságokat fejlesztünk, és próbálunk a legjobban futó vállalkozások részvényeiből minél többet begyűjteni, hogy az értékelésekkor mindenhol mi gyűjtsük a legtöbb pontot. A játék lényege természeten tényleg ez, viszont pár Airlines partival a hátam mögött olyan taktikai lehetőségekre lettem figyelmes, amit elsőre nem néztem volna ki a játékból. A városokat összekötő útvonal építés, és a részvény lerakással való pénzszerzésből gyönyörű ciklusokat lehet kiépíteni, így a gyakorlott játékosoknak egyre kevesebbszer kell a D-akciót használniuk, tehát passzolva nyolc pénzt kérni a banktól. (Már az is fölmerült, hogy ezt az akciót „büntetni” kellene, tehát, ha valaki használja, az elveszít 1 Győzelmi pontot, bár lehet, hogy ez a gyakorlatban nem működne…) Az először sokak által hanyagolt Abacus részvények is igazi értelmet nyertek, hiszen a tényleges útvonalak nélküli vállalatot nem kell fejlesztenünk, és minden értékelésnél a legjobbak közt fizet, így nehézsége ellenére is érdemes Abacusba fektetnünk állandó hozamaiért. Sok ötlet merült még fel bennem a karácsonyi partik alkalmával, ezeknek még kell pár játék, hogy igazán kiforrjanak, mindenesetre egyre inkább biztos vagyok benne, hogy Az Airlines Europe maga egyszerűségével nagyszerű családi játék, mégis nyújt újat a tapasztalt taktikusoknak is.

A Keltis a szintén népszerű Reiner Knizia Év Játéka díjas társasjátéka, ami őszintén szólva első nekifutásra nagyon gyengének hatott számomra. Most  újrajátszva és a kiegészítővel megspékelve azonban nagyon kellemes meglepetést okozott!

Egy ízig-vérig absztrakt játékról van szó, mindezt Kniziához illően egy gyönyörű kelta folklór témába csomagolták, de más illusztrációval ugyanakkor egészen egyszerűen lehetne űrhajózás, vadászat, lóverseny, vagy bármilyen más tematikájú, ahol a cél az, hogy minél előrébb jutassuk figuráinkat. Talán ezért nem győzött meg túlságosan elsőre a Keltis, hiszen nagyon letisztult, mondhatni túl egyszerű játéknak tartottam ahhoz, hogy Év Játéka díjas lehessen. Most leporoltuk és újrajátszottuk az alapjátékot, majd az Új utak, új célok kiegészítőt is próbára tettük. Valószínűleg ez utóbbi volt az, ami megszerettette velem a Keltist. Azoknak, akik nem ismernék a játékot, röviden elmesélném a szabályokat: vannak kis és nagy, lóhere alakú bábúink, amiket az öt szimbólummal jelzett úton próbálunk minél előrébb juttatni, ehhez a megfelelő színű jelkép számozott lapjaiból rakunk le magunk elé csökkenő, vagy növekvő sorokat. Ha a lerakott kék kilencesemre ráteszek egy kék nyolcast, akkor a megfelelő úton álló lóherémmel egyet léphetek, majd a játék végén plusz illetve mínusz pontokat kapunk a soraink hosszúsága után. Közben be lehet zsebelni pár pluszpontot és kívánságkövet a megfelelő mezőkön, de lényegében a bábuink pozíciója dönt a játék végén.

A kiegészítővel azonban teljesen megbolydul az egész, hiszen itt a táblán az utak elágaznak és kapcsolódnak, így hogy a végére érjünk, több színnel kell variálnunk (első nekifutásra sikerült is elrontani az egészet, mert azt hittünk a kártya oszlopokba is különböző színű kártyák kerülnek a figurákhoz rendelve, de valójában a szín sorainkat ugyanúgy csoportosítjuk magunk előtt). Több színű kívánságkő, lap eldobási lehetőségek alakítják az alapötletet, és itt még a játék vége felé azt is kétszer meg kell gondolnunk, hogy megéri e- előre lépnünk valamelyik kőúton. Trükkösebb, és ravaszabb lett így a Keltis, viszont ha ezzel a verzióval indult volna eredetileg, biztos nem lesz Év Játéka díjas. Családi játékként egyértelműen az alapjáték vált be jobban, viszont a haladók ki ne hagyják az Új utak, új célok kiegészítőt!

Úgy tartják, hogy az új évünket meghatározza annak első napja, így Lacxox teremtette fiktív „arany kaviár” rovatot bővítve, szeretném nektek bemutatni az egyik legújabb szerzeményemet, a Puerto Rico jubileumi kiadását. Tíz éve jelent meg az eredeti játék, ami hamar az élre tört, és még a mai napig is az egyik legjobbra értékelt gazdasági játékként tartják számon. Az „arany kaviár” jelzőt joggal viselheti az új, különleges kiadása, hiszen minden jegyet magán visel, amivel egy luxus játék büszkélkedhet, és az ára is meglehetősen borsos a kategóriájában.

A Puerto Rico egy évtized alatt igazi forma alkotó lett, hiszen sok játékban lehet felfedezni a játékban először megjelenő mechanizmusokat. A játékosok a karibi államban alakítanak ültetvényeseket, hogy indigót, kávét, dohányt és más anyagokat termeljenek meg, és hajózzanak vissza az Óvilágba. A játékosok különféle szerepek közt válogatnak, hogy azok előnyeit kihasználva építhessék a városukat, telepítsenek új ültetvényeket, termeljenek, majd adják el, pakolják fel a kereskedők hajóira. Mindenki építi a saját „üzletét”, de közben nagy interakció van a játékosok között a szerepek kiválasztásában, az adásban, a vételben, és az építkezésben versenghetünk.

A jubileumi kiadás minden elképzelésemet felülmúlta, és egy igazán különleges darabbabbal gyarapodhatott a gyűjteményem. Az alapjáték, és a dobozban lévő két kiegészítő teljes egészét újratervezte a kiadó: az épületeket hangulatos festmények díszítik, akárcsak a szerep kártyákat, a szigeteket és a hajókat. Mindegyik lapka a szokásosnál vastagabb, kifejezetten masszív kartonból készült, ezért kibontáskor csurig tele volt a doboz kinyomkodni való lapokkal. Az épületeket gyűjtő tábla is hangulatos kék-fehér tervrajz (blueprint) formát öltött, ezen kapott helyet a bank is, ahol a pénzeket gyűjthetjük. Na, hát igen, a pénzek! Kár tagadni, ez a jubileumi kiadás legszebb tartozéka, hiszen az eredeti karton korongok helyett igazi fém dukátokat használhatunk, rajtuk gyönyörű spanyol keresztes verettel. Eddig még nem volt olyan játékos, aki nem túrt beléjük örömmel, hiszen az igazi fém érmék nagyon hangulatossá teszik az egész kereskedelmi játékot. A kis oszlopok helyett az áru figurák is az igazi átkötött rakomány ládákat idézik, ehhez képest semmi, hogy a telepesek is „megnőttek” a könnyebb játszhatóság érdekében.

A képeken is látszik, hogy a játék összes eleme megújult, mindezt egy gyönyörű kincses dobozban tárták elénk, minden luxus igényt kielégítve, ráadásul a Magyarországon nehezen megszerezhető kiegészítők is megörvendeztetik a vásárlókat. Az ára kétségtelenül húzós, de szerintem, aki egyszer meglátja (és megtapintja) az utána már csak rossz szájízzel tudna az eredeti mellett dönteni.

Valamiért sokakat vonz a vadnyugat világa, ahol a kopár vidéken minden fekete és fehér volt, tiszta szívű sheriff és a törvény emberei szálltak szembe a velejéig romlott banditák hordáival. Ez a vonzódás látszik meg már a társasjátékok világában is, hiszen évről-évre több western játék jelenik meg, most ezek közül mutatunk be kettőt, a frissen megjelent kétszemélyes Revolvert, és a mára már klasszikussá vált parti játékot, a Bang!-et.

Kezdjük ez utóbbival, hiszen a Bang! már majdnem tíz éve az egyik legnépszerűbb western játék, amit a balatoni strandoláshoz és a karácsonyi rokonlátogató körútra is szívesen vág zsebre az ember, hiszen bárhol lerendezhetjük a filmekbe illő vadnyugati csetepatét. Csak négy embert kell kerítenünk, és már kezdődhet is a lövöldözés! A játékosok kihúzzák titkos szerepüket a játék elején, ebből derül ki, hogy a partiban kik alakítják a törvény őreit, kik a banditákat illetve a szerencsevadász renegátot. Minden szereplőnek megvan a maga célja, ami leegyszerűsítve az, hogy időben lepuffantsuk az összes ellenfelünket. Egyre-másra dobáljuk a Bang! és Nem talált! lapokat, bújunk hordók mögé amíg .45-ös Coltunkról Gyorstüzelőre váltunk, kötünk szövetséget vélt társainkkal, majd támadhatjuk őket egy körrel később hátba a nagyobb zsákmány reményében! Egyszóval a Bang!-ben minden megvan, ami egy B kategóriás western filmben felbukkanhat. Próbáljuk megtalálni a saját oldalunkon állókat, blöffölünk és taktikázunk, de néha pont a legrosszabbkor fogy ki a tárunk. A nagyobb társaságokban tuti nyerő, pörgős, és vicces, csak nehogy sértődés legyen a vége, ha becsúszik egy-egy rossz lövés.

Én magam nem rajongok a western filmekért, a Bang! mégis nagy kedvencem lett kissé kaotikus játékmenetével együtt, a Revolver sem emiatt keltette fel az figyelmemet. A White Goblin Games társasjáték kiadó különösen szép játékokat adott ki az elmúlt években (példának okáért az Inca Empire, a Rattus, a Norenberc, vagy a Hotel Samoa) nemrégiben pedig egy különleges fémdobozos sorozattal rukkolt elő, ebben jelent meg a már bemutatott Panic Station, a Dragon’s Gold újrakiadása mellett a két személyes vadnyugati párbaj, a Revolver is.

Furcsa játék, az egyszer biztos. Első ránézésre tarol mindent a hangulatos grafika, ami egyrészt idézi a klasszikus western filmek hangulatát, de ugyanúgy fölfedezni vélem benne Guy Ritchie őrült alkotásainak stílusát, engem ez a kombináció azonnal megvett magának. A háttér sztori is ismerősen hat: egy csapat bandita kirabolja a Repentance Spring-ben álló bankot, majd a sheriff emberei elől menekülve igyekeznek elérni a rattlesnake-i állomásról induló vonatot, és a gazdag szabadságot. Második hullámban jöttek a szabályok, amelyek viszont hamar elbizonytalanítottak, hiszen túl egyszerűnek tűnik az egész. Helyszíneken szaladunk végig, fegyvereket, helybélieket és a természet erőit állítjuk magunk mellé, és akinek ezekből a kártyákból több „támadó pont” gyűlik össze a kör végén, az eldobathat embereket az ellenség csapatából. Ha a főbandita eléri élve a vonatot, ő nyer, ha nem, akkor a sheriff. Ennyi az egész. Elég kevésnek hangzik, igaz? Nekem is ez volt a benyomásom, szerencsére az első parti után eloszlottak a kételyeim. Mert, akárhogy is hangzik, a dolog nagyon jól működik! Jól kombinálhatjuk a lapjainkat, használhatjuk ki a terep és a karakterek adottságait, végig izgalmas mind a két oldalról nézve. Teljesen más észjárást igényel a bankrablókkal játszani, mint a törvény embereivel, így gyakran dupla partikat játszottunk, szerepet cserélve újra átélve az izgalmakat. Kell egy kis szerencse, hiszen néha a legjobbkor húzzuk fel a Gatling gépágyút, de az utolsó pillanatban is kötél kerülhet banditáink nyaka köré, ugyanakkor, ha jól játsszuk meg a lehetőségeinket, akkor már a véletlen sem állíthatja meg száguldó golyóinkat.

A képek forrása a Boardgamegeek.com

A társasjátékozás legfontosabb napjainak elébe nézünk. Nem, semmilyen jelentős fesztivál, díjkiosztó, vagy verseny nem lesz, mégis a Karácsony a játékok legfontosabb ünnepe, hiszen ekkor játszanak a legtöbben az emberek a világban. Sok társas kerül a fa alá, majd utána az asztalokra, és még olyanok is játszanak, akik az év más részében nem tennék. Tanítsatok örömmel játékokat, játszatok türelemmel, és élvezzétek ki, amikor tanítványaitok szemében felcsillan a játék öröme! A Játszma nevében kívánunk nektek kellemes ünnepeket, és aktív pihenést - természetesen minél több társasjátékkal! Most pár napra mi is pihenni megyünk, de aggodalomra semmi ok, még az Újév előtt jelentkezünk az egyik legjobb szilveszteri parti játékkal, majd jövőre újult erővel és új rovatokkal indulunk! Addig is mindenkitől várjuk írásos és képes beszámolókat, élményeket az ünnepi társasozásról a jatszma.postr@freemail.hu mailcímre, a legjobbaknak külön ajándékkal is készültünk! Boldog Karácsonyt!