játszma

Mielőtt az ünnepek végeztével végre visszatérhettem volna dolgozni, sok olyan dologra jutott időm, amire máskor nem - például játékok szabályait olvasgattam, esetleg fordítgattam is magamban. Bár alapfokon sem tudok németül, a társasjátékos németem az elmúlt évek alatt egészen magas szintre fejlődött, ezért nekiestem a Cards4You szabályainak. Emlékeztetőül: ez az a Németországból rendelt kártyajáték, amely 4 játékot ígért 4 éves kortól, és annak idején komoly csalódást okozott, mivel a négyből mindössze egy szólt a négyéveseknek, egy (az itthon repülős/autós kártyaként ismertté vált Trumps) hatéveseknek - ráadásul az utóbbi a nyelvfüggősége révén csaknem használhatatlan -, továbbá egy hét-, egy pedig nyolcéveseknek.

No, miután elolvastam a hét- és nyolcéveseknek szóló játékok (Zwölf és Hamstern) szabályait, meglepődtem, hiszen az utóbbi 80%-ban megegyezett a karácsony óta játszott Cheeky Monkey (Monkey Business) legkisebbeknek (négyéveseknek) szóló szabályvariációjával.

Rory újabb sztorikockái, a Voyages (Utazások) és Actions (Cselekvések) alcímet viselő, kilenc-kilenckockás készletek karácsonykor kerültek nálunk a fa alá, és mivel január első hetét is még friss (szerencsére rövid lefolyású) betegséggel töltötték otthon a gyerekek, velem együtt, az elnyújtott téli szünetben mindennap előkerültek ezek is. Legfőképp a délutáni szunyókálás előtt: ezekkel mondtam nekik a meséket.

Az Okavango egy hazánkban szinte teljesen ismeretlen, bár nagymúltú lengyel kiadó, a Trefl 2011-es játéka, kezdő tervezőtől (Bartek Brosz). Letisztult európai játékdizájnokhoz szokott szemmel kissé gyanúsnak is találtam a tiritarka, enyhén gügye állatfigurákkal és színes szövegekkel telepakolt dobozfedőt, és amíg nem kezdtük játszani, enyhe bizalmatlansággal kezeltem. A játék maga azonban kisebb pozitív csalódást okozott.

Maradjunk még mindig a karácsonynál, ha már ilyen bőkezűen kaptunk ajándékokat. Nemcsak a gyerekeket várta társasjáték a fa alatt, hanem a szülőket is; nem is egy, de rögtön kettő is. Az egyik, a Ticket to Ride sorozat legújabb, afrikai térképes kiegészítője nem tartozik ebbe a rovatba, bár persze megnézegettük a táblát és a kártyákat is a gyerekekkel, a játék maga pedig izgalmas és meglehetősen kegyetlen variációt nyújt a vonatosdira.

A másik viszont rovatunk számára érdekesebb: a Cheeky Monkey című játékot magunknak rendeltem nem sokkal korábban külföldről, mivel azt hallottam, a szerző (Reiner Knizia) kellemes, könnyed családi játékáról van szó, és rettentően tetszett az az idétlen ötlet, amellyel a játék csomagolását sikerült megoldani. A "doboz" ugyanis, amely a játék során egyben húzózsákként is funkcionál, nem más, mint egy tépőzáras hátú plüssmajom.

Francia és magyar kártyával szinte mindenki tud pár egyszerűbb játékot, és sokaknak az úgynevezett "ütésszerző" (angolul: trick-taking) játékok sem ismeretlenek gondoljunk csak a snapszerre, az ultira, vagy a bridzsre. Rengeteg hasonló típusú játékot játszanak a két klasszikus kártyapaklival, most viszont szeretnék három olyan játékot bemutatni nektek, amelyek ezt a mechanizmust próbálták továbbgondolni, úgy, hogy a modern társasjátékok közt is megállják a helyüket.