Egy veszélyes közép-amerikai szigeten elszánt kalandorok keresik a letűnt civilizációk kincseit… hát, hogy is mondjam elég elcsépelt téma, a könyvek és filmek világában. A társasjátékok világában viszont igazi újdonság az Isla Dorada, aminek tervezésében több neves szerző (többek közt Bruno Faidutti, Alan R. Moon) is kivette a részét, így rögtön tudtam, hogy a jól ismert téma mögött valami egészen különleges ötlet lesz.

A titokzatos Dorada szigetén ér földet az expedíció léghajója, viszont annyi veszély leselkedik a felfedezőkre, hogy úgy döntenek, együtt vágnak neki a sziget felfedezésnek, viszont a nehezen megszerzett információikat az elrejtett kincsekről inkább mindenki megtartja magának, hiszen osztozni csak a pancserek szoktak. A játékosok kártyáikkal és vagyonukkal licitálnak, hogy eldöntsék, melyik ősvényen induljanak el: vegyék be magukat a buja dzsungelbe, másszanak hegyet vagy vándoroljanak a sivatagon keresztül. Egy bábút irányítunk közösen, próbálunk mindenkit úgy befolyásolni, hogy minden helyszínre eljussunk, ahol a kincsünk rejlik és további átok és sorskártyák is fűszerezik a nagy kalandot. Alkalmi társasozók is hamar ráéreznek a kincsvadászat ízére, de a haladóknak is tartogat a játék egy különösen taktikázós játékvariánst.

 

A magyar kiadással már bátran próbálkoztam a családban is, a gyönyörű grafika miatt rögtön megtetszett nekik, és kiderült, hogy nem csak a harcias játékosokkal, hanem a békés összedolgozással is igazán jó kalandjáték az Isla Dorada.