játszma

Én magam mindig nagyon vonzódtam az ősi játékok felé, mert letisztult egyszerűségükön kívül valahogy mindegyikből süt a varázslat! Pár vonal, négyzetek és apró kövek alkotják, mégis minden elemében érezni, hogy több ezer év tapasztalat van mögöttük, mitikus legendák övezik és valószínűleg több millió partit játszottak velük eddig. Rengeteg tematikus, modernnek mondható társasjáték mellett mégis itt vannak még, nem merültek feledésbe, fölbukkannak, kézről-kézre járnak, és persze játszanak velük. Ez a jól ismert varázslat kerített hatalmába akkor is, amikor kezembe vehettem a misztikus című könyvet, az AGON-t.

Ritka eseménynek számít, amikor társasjátékos könyv jelenik meg Magyarországon (de még angol nyelvterületen sem túl nagy a téma irodalma, és sajnos abban is gyakran önmagukat ismételgetik a szerzők), olyannal pedig még nem is találkozhattunk, amikor egy ismert ember nyújt át nekünk egy olyan játszható történelmi kincstárat, mint az AGON-t. A szerző ugyanis Pierrot, a híres zenész és előadóművész, aki újabban számítógépes játékokat tervez, kalandregényeket ír, és állítása szerint megszállott rajongója az ősi táblajátékoknak – ezért is születhetett meg az AGON. De mit is jelent ez a szó, hogy AGON? Egy ógörög eredetű kifejezésről van szó, jelentése küzdelem, versengés, harc, ami szerintem tökéletesen jellemzi a társasjátékozást, különös, mégis ötletes címe egy különös és ötletes kötetnek.

Pierrot 24 kedvenc táblajátékát gyűjti össze a történelemből és mutatja be nekünk, egészen időszámításunk előtt 3500-ra datálható Senet nevű egyiptomi versenyjátéktól, a XX. század elején megalkotott Ringo nevű vadászjátékig. A könyv felépítése is nagyon különleges és funkcionális, hiszen az egy-egy oldalpáron bemutatott játék történetét és szabályit baloldalt olvashatjuk, míg a jobboldalon egy gyönyörű grafikával megalkotott, játszható játéktábla látható, mind az adott kultúra stílusában. A használhatóság kedvéért minden lapot vastag kartonra nyomtak, hogy elég merev legyen a játékhoz, sajnos ez a kötet elején és végén lévő táblajátékok esetében elég nehézkessé teszi a kipróbálást. Néha esetlenül kell kiegyensúlyoznunk a könyvet a tényleges játékhoz, talán szerencsésebb lett volna, ha a lapokat kivehetőre tervezték volna, de azért ez ne szegje kedvünket. A kötet kis karton korongokat és dobóeszközöket is tartalmaz, olyan különlegességekkel, mint a dobó tetraéder és egy pörgettyű, amivel a jól ismert kockát helyettesíthetjük, bár ha az ember pár kövecskét, vagy korongot előkapar valamelyik játékgyűjteményéből, rögtön masszívabbá és hangulatosabbá tudja varázsolni a dolgot (a szerző is ezt tanácsolja).

A kisebb technikai nehézségek ellenére az ember a könyv olvasása és játszása közben egy páratlan utazáson vehet részt, téren és időn át megkerülve a Földet, az afrikai, törzsi játékoktól kezdve a távol keleti királyi táblajátékokig, a varázslatos grafikákkal megelevenítve az egzotikus kultúrák képi világát. Nagyszerű képet fest arról, hogy az ember elengedhetetlen igénye a játék, egy olyan ösztön, ami a világ minden sarkában hasonló utakon tör elő. Egymástól teljesen független civilizációkban alakulnak ki hasonló formai és technikai elemek, legyen szó csak a verseny játékok ismérveiről vagy az egyszerű bábú ütési szabályokról. Magyarázhatjuk népvándorlásokkal, titokzatos isteni sugallatokkal, mégis az AGON történelmi táblajátékos tablója kiválóan példázza az emberi igényt a játékra, az elmék küzdelmére és versengésére, ami ezek szerint mindenkiben ott van, és csak azt várja, hogy elé tegyenek egy táblát és léphessen egyet!

Köszönjük a könyvet az Alexandra Könyvkiadónak!

Az egyik kollegám nyomta a kezembe először ezt a kis, fehér dobozkát, mondván ez egy olyan játék, amivel játszi könnyedséggel érthetem meg az elemi fizika kvarkokkal, leptonokkal és hadronokkal teli kaotikusnak tűnő világát. És mivel játszani szeretek és a fizika összetettebb része is magas nekem, kézenfekvő volt, hogy próbára teszem magam és a Részecskés kártyajátékot.

A Magyar Tudományos Akadémia, a nívós Science Magazin és a svájci részecskegyorsítójáról híres CERN is elismerően nyilatkozott a magyar fizikusok által tervezett kártyajátékról, ami állítása szerint 5 éves kortól fölfelé mindenkivel meg tudja szerettetni a részecske fizikát. Csörgő Judit, Török Csaba és Csörgő tamás találmánya egy kis könyvecskéből és egy pakli kártyából áll, a könyvben teljesen érhetően bontották le a szerzők az atomnál is kisebb részecskék világát, és annak törvényszerűségeit, majd négy különböző nehézségű játékban ismerhetjük meg ezeket a gyakorlatban is. A játékokban a könyv elején megismertetett fizikai törvényeket kell alkalmaznunk, színtöltési szabályok és a részecskék természete, felfedezett folyamatait ülteti át a gyakorlatba. Az ember megpróbálja párosítani a fizikai modell szerint a megfelelő anyagokat, így a pörgős, általában felismerési jellegű játékokban az agyunkba vésődnek a bonyolultnak tűnő szabályok. Az óvodás korban ajánlott variánsban még csak szín felismerés és párosítás, később a még ismeretlen jelek szabályos összeillesztése, középiskolás kortól pedig már a teljes játékkal realizálhatjuk az ismereteket.

Az oktatás mindig is célja volt a játékoknak, viszont álmomban sem mertem volna gondolni, hogy valaki egy ilyen abszurdnak tűnő ötletet valósít meg ilyen jó módszerekkel. Úgy érzem közelebb került hozzám ez a szubatomikus világ, és már nem fogok bambán bámulni, ha valaki hogy a nehézion ütköztetés során keletkező kvarkanyagról beszél nekem.