játszma

Amikor az ember beszabadul a Gémklub játékboltba, akkor pár percnyi ámuldozás után szomorúan konstatálja, hogy fantasztikus a választék, de akkor lenne az igazi, ha ki is lehetne próbálni a játékokat. Szerda esténként erre lehetőség is nyílik az év nagy részében, ahogy leszáll az éj, az üzlet asztalaira előkerülnek a klasszikus táblajátékok és a legfrissebb újdonságok, és szinte minden vízszintes felületen folyik a játék.

Nagyon megörültem, amikor először közölték velem, hogy a város szívében működik egy ilyen társasjáték klub, ahol egy bejáratott játékos közösségen kívül bárkit szívesen látnak, ráadásul – sok más klubbal ellentétben – teljesen ingyen! Hat óra körül már gyűlnek a klubozók, és nem tartott sokáig, amíg belesodródtam egy friss esseni megjelenésű (Essen: a társasjátékos világ európai központja, ahol minden év októberében tartott játékvásáron mutatják be a legtöbb újdonságot) játék partiba, a középkori Nürnberg céhei közt játszódó Norenbercbe. A játékban mindenki a pékek, szabók, serfőzők és suszterek céhmesterének befolyásáért verseng, különböző árukat adunk-veszünk, pár befolyásos polgárt is magunk mellé állítunk, hogy a négy kör végére mi lehessünk a város leghatalmasabb embere. Játék közben több érdeklődő is figyelte a partinkat, később én is sok izgalmas játékba tekinthettem bele, egyszóval olyan volt, mintha az említett esseni játékvásár forgatagát idézték volna meg a Ráday utcában.

Ennek már több mint egy éve, azóta gyakran ellátogatok a klubba szerda esténként, pár játékos kedvű ismerősömet is elcsábítva, egy igazán nyitott és kellemes közösségben találtuk magunkat. Ha ti is eljöttök, meglátjátok, hogy mindenki talál az ízléséhez illő játékot, legyen gyakorlott játékos, vagy a társasjátékokkal még csak ismerkedő. Remélem találkozunk!

Rejtő Jenő klasszikus alakjai már nem csak az irodalom és a képregények legendái, hanem a legújabb magyar társasjáték is a füstös lebujok, borostás matrózok és duhaj légiósok világába repít minket. Rajongok a Rejtő regényekért, Korcsmáros képregényein is mind nagyon jól szórakoztam, így nagyon érdekelt a Piszkos Fred, a kapitány ami végre egy olyan társasjáték volt magyar szerzőktől, ami megállja a helyét a modern társasjátékok világában.

Mindenki egy-egy bandavezér bőrébe bújva küldi embereit a város legrosszabb hírű kocsmáiba, hogy a három legendás alak Fülig Jimmy, Vadsuhanc és Piszkos Fred nyomába eredhessenek egy nagy csetepaté után. A játékosok igyekeznek többséget szerezni a játékban szereplő négy csehóban, így különböző értékű befolyás kártyákat szerezve, amiket később egy nagy balhéban hasznosíthatnak. A játék igazán nagy ötlete, hogy a mechanizmusok mindenhol a lemaradó játékosokat segíti, ugyanis ha valahol döntetlen lép föl a bunyókban, akkor mindig a pontozósávon hátrébb álló játékos van előnyben, és a nagy balhéban is a kevesebb ponttal rendelkező játékosnak van esélye nagyobb zsákmányt begyűjteni. Trükközni, taktikázni és gyakran blöffölnünk kell, hogy minden buliból a lehető legjobban jöhessünk ki, és a játék végén – de csak a legvégén mi legyünk legelöl!

Hamar nagy kedvencünk lett, hiszen két játékostól, akár tíz játékos is harcba szállhat benne, könnyen megtanulható, és nagyon pörgős játék, így szinte minden játékos kedvű társaságban elő lehet venni, persze akik Rejtő könyveinek lapjain is találkoztak Piszkos Freddel és társaival, azoknak már az meggyőző, hogy kedvenceik egy társasjáték lapjairól köszönnek vissza. Ravasz taktika, számolgatás és blöffölés, mindez Rejtő Jenő utolérhetetlen világában!

A Játék napja rendezvénysorozat minden hónap 12.-én igyekszik valamit hozzáadni a magyar társasjátékos kultúrához, ami 2012-12-12.-ig, a kultikus dátumig szeretné kicsit megváltoztatni a világot a játékos emberek közösségével. Idén októberben a játék napjára időzítették az egyik legnépszerűbb stratégiai kártyajátékának, a Dominionnak világbajnoki selejtezőjét. Kifejezetten szeretem a Dominiont, mert egy gyors, pörgős játék ellenére nagyon sok taktikázásra ad lehetőséget, így gondoltam én is belevetem magam a megmérettetésbe a magam amatőr szintjén.

Az első meglepetés akkor ért, amikor megláttam, hogy mennyi ember várakozik a Gémklub előtt a kezdésre várva. Hétköznap ellenére több mint hetven ember nevezett, a kecsegtető fődíj, egy esseni utazás reményében, ahol majd a világ legprofibb játékosaival mérhetik össze tudásukat. Hamar összesorsolták az asztalokat, rögtön bele a mélyvízbe, hiszen ellenfeleim hosszas gyakorlással és kigondolt stratégiával érkeztek, így az első körben rögtön sikerült utolsónak lennem. A svájci játékrendszernek köszönhetően a második fordulóban már hozzám hasonló szintű játékosokkal kerültem egy asztalhoz, és már a magam spontán játékstílusával is sikerült érvényesülnöm. A verseny fordulóinak végeztével sikerült a középmezőnybe sorolnom, és rengeteg olyan emberrel küzdhettem meg, akik akárcsak én, a játék öröméért keverték a kártyákat, és hasonló örömmel fogadták a győzelmet és a vereséget.

A győzelem végül a tényleg maximumot nyújtó Geszler Döméé lett, aki képviselte hazánkat is a nemzetközi megmérettetésen, de szerintem senki nem bánta, hogy benevezett a versenyre, hiszen kellemes játékkal és szimpatikus emberekkel tölthettük napunkat. Várjuk a további megmérettetéseket!