játszma

Borcsa harmadik születésnapja kapcsán a múlt héten már valamelyest szóba került a kérdés. Hogyan játszhatunk úgy, hogy a szabályjátékok szabályokhoz kötöttségét még csak éppen el-elfogadó, taktikai érzékkel még koránál fogva nem rendelkező, hároméves kislány és egy, immár a stratégiai gondolkodás és taktikázás felé kacsintgató ötéves fiú - no meg a negyedik évtizedében járó felnőtt - egyaránt részt vehessen benne?

Borcsánál ez a bonyolultabb játékok esetében rendszerint inkább nézői, esetleg kisegítői szerepet jelent - lehet ő a bank, a csinos segítő, aki adja a kellő játékalkatrészeket, például rendezgeti és igény esetén adogatja a kutyákat-macskákat az Amazing Flea Circusban. Más játékokba megpróbál beszállni, de még nemigen tud - mint a PitchCarban, amelyben néha körbebrümmögi autójával a pályát, vagy a Carcassonne gyermekeiben, ahol kezdetben egyszerűen csak mindig lerakhatta a figuráit, ha megjelent az ő színe egy lapkán.

Carcassonne-ból sosem elég, és aki egyszer kipróbált egy kiegészítőt az meg sem fog tudni állni, most nézzük meg a hátralévő, nagydobozos bővítményeket, amelyek sok meglepetést tartogatnak.

Az ötödikként érkező Apátság és polgármester kisebb kiegészítő elemek gyűjteménye, ami sokkal inkább az alapjáték taktikai szellemében készült, az előző két bővítmény. Kaptunk apátság lapkákat, amelyek amolyan dzsókerként rakhatóak be az ellehetetlenített lyukak betömésére, fölfújt nadrágú polgármester figurákat, amelynek erejét a várban található pajzsok száma határozza meg, vannak játék közben parasztot felszabadító istállók, és értékelés után rögtön továbbmozgatható szekerek. Egyszerű, mégis nagyszerű kis mini-kiegészítőket csomagoltak össze nekünk, amiket külön-külön bevezetve csavarhatunk egyet minden partinkon.

Az előzőhöz hasonló gyűjteményként funkcionál a Gróf, király és szentély kiegészítő is, azonban ezúttal változatos figurák helyett a lapkák vannak többségben. Első lehetőség a Király és a Rabló lovag lap megszerzése, ami a Catan bónusz pontjaira hajazva, a leghosszabb út, illetve a legnagyobb vár tulajdonosának ad a játék végén extra pontokat az összes megnevezett, befejezett épület után. Öt szentély lapkára amolyan ellen-szerzetes eretneket helyezhetünk, kihívva ellenfelünket egy párbajra, amit az nyer, aki előbb befejezi spirituális épületét (ilyenkor a másik nem kap pontot). Kapunk egy szintén mini-kiegészítőből összegyűjtött elemet, a folyót, amit a játék elején felépítünk, és a későbbiekben csak „útban” lesz mindenkinek, mindenesetre egy kis víz feldobja a tájképünket. A legnagyobb elemként kapott címszereplő Gróf és Carcassonne nagy vára kiegészítés. Kis lapkákból összeépítünk egy nagy várat, amiben négy kisebb terület kapott helyet: kastély, kovácsműhely, katedrális, és a piac. A játék során bármikor a játékos kivált egy értékelést, de maga nem részesül belőle, akkor egy ember a nagy vár egyik hozzá tartozó épületébe helyezhet.  Amikor bármilyen értékelés bekövetkezik, akkor a hozzá tartozó épületből kiküldhetjük alattvalóinkat (értelemszerűen a pont megszerzése érdekében), így befolyásolva minden pontozást. A gróf szerepe annyiban ki is merül, hogy minden várba berakott emberünk után átmozgathatjuk, és ő ilyenkor az adott épületben tartózkodókat visszafogja, tehát őket nem lehet kiküldeni, amíg az várúr ott tartózkodik. Alapjában véve jó kiegészítő lenne, viszont a gróf és a nagy vár játékelem rettentően lehúzza a többit, szerény véleményem szerint elég felesleges és zavaró a játék jól ismert stílusához viszonyítva.

A sok komolykodás, mindenféle különleges bábú és taktikus szabályok után a Carcassonne kicsit kibújt a bőréből és a Katapult kiegészítővel egy mókás pari játékot oltottak az eredetibe. Kapunk piaccal jelölt terület lapkákat, amelyeket lehelyezve egy külön katapult-forduló veszi kezdetét. Ennek során a játékosok sorban a játékhoz kapott, leegyszerűsített katapulttal hajtanak végre egyet a négy feladat közül. Az első tortacsata névre hallgatóban kilőtt lapkánkkal megpróbálunk eltalálni táblán álló, ellenséges alattvalókat, hogy azt levehessük. A másodikban, a csábításban, közel lőve igyekszünk közel lőni ellenfelünk egyik bábujához, hogy azt kicserélhessük sajátunkra. A harmadikban a piac lapkához igyekszünk minél közelebb lőni, 5 pontért cserébe, míg a negyedikben szintén ennyi bónuszért igyekszünk, hogy elkapjuk ellenfelünk lövését. A dolgot nem kell igazán komolyan venni, aki folyton igazgatja a lapkákat, hogy szép rendben legyenek, annak biztos nem jön majd be, hogy a szabályok szerint kell földúlnunk a játékteret, ellenben így sokkal könnyedebb parti játék válhat a Carcassonne-ból.

Végül, de nem utolsó sorban a nyolcadik kiegészítőként jelent meg a Várak, hidak, vásárok, ami ismét egy kis gyűjteménynek tekinthető, vegyük is sorra melyik mit nyújt a játékosoknak. A gyengébb végérő kezdve, még egy új táj, amit a lapkákon fölbukkanhat, a vásár, amivel egy külön licit kör következik, aminek keretei közt egy egykörös licitben vásárolhatjuk meg pontjainkért cserébe az elkövetkező körök lapjait. Jó ötletnek tűnhet, de teljesen felesleges játékelem az aukció, hiszen teljesen egyértelműek a lapok értékei, és csak ha nem jön föl valami különleges kombináció, akkor csak felesleges időhúzás a plusz elosztási forduló. Na, de nincs veszve minden, hiszen a második játékelemként kapott hidak már sokkal jobban működnek, ezzel megszakadt utakat folytathatunk át városokon és bármilyen zavaró táj elemen. A harmadik és legjobb címszereplő egyértelműen a vár, amivel nagyon jó taktikai elemek nyílnak meg a játékosok előtt. A vár lapkákat a kis „babvárakra” építhetjük rá, és ezután az őt körülvevő hat mezőre kell figyelnünk, ugyanis ha ezekhez kapcsolódva bármilyen építkezés befejeződik, akkor a vár tulajdonosa is megkapja az érte járó pontokat. Kiváló trükközési lehetőség a nagy várak mellé települni, hogy mi is részesüljünk a dicsőségben, és haszonban.

Sok-sok új szabállyal és játékelemmel bővült eddig a népszerű Carcassonne sorozat, a bemutatott nagydobozos kiegészítők mellett számtalan mini-kegészítővel. Szinte biztos, hogy nincs megállás, 2012-re is több nagy (Gabonakörök, pestis és alagutak) és kis kiegészítővel készül a kiadó, csűrve-csavarva az egyébként magában is kiváló társasjátékot.

A társasjátékok bővítésének dilemmája még mindig fönnáll, hiszen az ember szívesen frissíti föl kedvenceit egy-egy újabb játékelemmel, mégis a számtalan kiadott kiegészítő közt elveszve sokszor az ember nem is tudja, merre kapjon. A sorozat első részében már szó esett a nagy klasszikus Catan telepeseiről és az újabb sikerjátékról, a 7 Csodáról, és ez alkalommal a Catan melletti legismertebb úttörőről, a Carcassonne-ról kell szót ejtenünk, ami a játékok világában majdnem a legtöbb bővítményt kapta meg az eredeti játék 2001-es megjelenése óta. Az Év játéka díjas francia „tájépítő verseny” kiegészítői mindenütt nagy népszerűségnek örvendenek, azonban hazugság lenne, ha azt mondanánk, hogy mindegyik tökéletes lett és megéri a pénzét,  így most egyfajta útmutatóként, nézzük meg sorban, melyik mit nyújt a játékosoknak.

Elsőként érkezett a Fogadók és katedrálisok névre hallgató bővítmény, amiben bizton mondhatom, hogy minden Carcassonne rajongó meg fogja lelni az örömét, ugyanis szinte ugyanazt nyújtja, mint az alapjáték, csak kicsivel többet. Először is dobozban lapul egy plusz, szürke figurakészlet arra az esetre, ha hatan szállnánk harcba, valamint minden játékos kap egy nagy figurát, ami az értékelésekkor kettő kisebbnek felel majd meg. A 18 új lapkával két új játékelem kerül a játékba a címben említett fogadók és székesegyházak, amelyek egyfajta szorzóként szerepelnek, előbbi a befejezett utunk pontjait duplázza meg, az utóbbi pedig a kész várakban ad plusz 1 pontot minden területért és címerért. A kiegészítő igazi előnye, hogy változatosabb lapkákból építkezhetünk, és az alapjátékhoz képest a felértékelődött utakért és várakért ádázabb küzdelem folyik, amibe sokszor döntő lehet, hogy hova helyezzük a kettőt érő, nagy alattvalónkat.

Egy évre rá már második Carcassonne bővítés, a Kereskedő és építész, ami új figurákkal és egy „kereskedelmi” pontszerzési lehetőséggel fűszerezi az alapjátékot. Alattvalóink mellé új segítőként érkeznek az építészek, akiket útra vagy várra helyezve tudjuk a „duplázás” akciót kihasználni. Amikor egy olyan építményt bővítünk, amin egy építész bábúnk áll, akkor rögtön húzhatunk és rakhatunk le egy újabb terület lapkát. A másik figura a disznó, ami a mezőkre lerakott parasztokat segíti, ezzel a végső pontozásnál három helyett négy pontot kapunk minden mezőnkön lévő, befejezett várért. A bábuk mellett az új terület lapkáinkon három féle kereskedelmi árú jele is látható a várakban: bor, búza és textil, amelyeket mindig a várat befejező játékos kap meg. A játék végén minden játékos, aki egy adott áru típusból a legtöbbet gyűjtötte, kap 10-10 pontot, így ez is egy fontos lehetőséget biztosít a pontszerzésre.

A mesés középkort idézi meg a harmadik kiegészítőnk, a Hercegnő és a sárkány, amiben az újdonságok sok gonoszkodásra adnak lehetőséget. A legfontosabb játékelem a sárkány figurája, amit egy vulkán lap lerakásával tudunk játékba hozni, hogy később egy-egy sárkány ikonnal jelölt lapkával útjára indítsuk. Amikor ez utóbbi lap kerül lerakásra, a játékosok sorban mozgathatják a sárkány figurát egy-egy mezővel arrébb, összesen hat lépésig, aminek során minden érintett alattvaló (vagy más kiegészítőből származó bábu) visszakerül tulajdonosához. Ez alól csak a másik figura, a tündér nyújthat oltalmat, akit egy saját alattvaló lerakása helyett tudunk magunkhoz hívni. Ez nem csak azért előnyös, mert megvéd a sárkány pusztításától, hanem az általa érintett értékeléseknél is plusz pontokat ad, illetve aktuális pártfogóját minden kör elején megadományozza egy ponttal. A figurák mellé a lapkákra nyomtatva érkezik még a címben szereplő hercegnő, akivel lerakója elűzhet egy lovagot a várából, valamint egy mágikus kapu, amivel alattvalóinkat más lapokra is áthelyezhetjük. Összességében sokrétű, több játékos esetén szinte kötelező kiegészítő, hiszen a sárkány ámokfutása megbontja a hosszú várakozást a sorra kerülésig.

Ha a Hercegnő és a sárkány-ra azt mondtuk, hogy taktikus és támadó játékot kíván tőlünk, akkor a Torony kiegészítővel együtt el kell gondolkodnunk, hogy miért nem valami harci stratégiai társasjátékot választunk inkább. De a viccet félretéve a kiegészítőkkel együtt egyre jobban távolodunk a békés, építkezős játék műfajától, viszont ebben a kategóriában az egyik legjobban sikerült darab egyértelműen a Torony lett. Kapunk kis, natúr torony elemeket, valamint új lapkákat, amelyeken alapok láthatóak az új építményeinkhez. Minden körben egy alattvaló lehelyezése helyett választhatunk egy torony akciót, amellyel egy alapra ráhelyezhet egy elemet, egy már meglévőt növelhet, vagy egy saját figurájával lezárhatja azt. A torony építésének segítségével foglyokat ejthetünk olyan módon, hogy a levehetünk egy ellenséges figurát a torony pontjától vízszintesen és függőlegesen egy vonalban lévő lapkákról, olyan hatótávolságra, amilyen magas ez az építmény. A rabul ejtett embereket fogolycserében kiválthatjuk, vagy 3 győzelmi pontért megválthatjuk. A térbeli építkezés miatt kicsit más síkban vagyunk kénytelenek gondolkodni, és az ember tartalékok fosztogatása sokszor nagy fejfájást tud okozni, ráadásul mindezek mellé még egy pöpec lapkatartó torony is helyet kapott a kiegészítőben.

Első nekifutásra ennyi, de nem kell sokat várni és bemutatjuk a többi Carcassonne kiegészítőt, jönnek még apátságok, grófok, katapultok, hidak, és még sok-sok minden.

A kártyázás után egyszer csak áttértünk a lapkarakosgatásra. Korábban is szívesen játszadoztunk már a Blokushoz hasonló, Callisto elnevezésű játék tetris-elemeivel, amelyekkel igyekeztünk közösen kitölteni a teljes műanyag játéktáblát - Miska leginkább az egynégyzetnyi alapterületű oszlopokat szerette elhelyezgetni, úgyhogy kezdetben, amikor még inkább én befolyásoltam a lerakás menetét, folyamatosan kreálgattam neki az egynégyzetes lyukakat.