játszma

Cipőt a cipőboltból, játékot a játékboltból, írhatnám és írom is. De mégis előfordul, nem is ritkán, hogy egy megvásárolt játék mégsem nyeri el a tetszésünket (vagy nekünk tetszik, de nincs kivel játszanunk), vagy csupán ráuntunk, kinőttek belőle a gyerekek és így tovább. Ilyenkor szokás eladásra meghirdetni a saját játékainkat – de mennyiért? Hogyan?

Az alábbiak nem próbálnak erre a kérdéskörre átfogó „társasjáték-eladás kezdőknek” tanácsadással szolgálni, csupán az elmúlt időkben, amikor sok ilyen tranzakcióban részt vettem, két téma addig érlelődött bennem, hogy végül leírásra érdemesnek gondoltam – így kerülnek ide az alábbi gondolatok.

Az árakrul.

Mindenkinek szíve joga annyiért adni vagy nem adni egy játékot, amennyiért szeretne; ebbe senkinek ne legyen beleszólása. Csupán észrevétel és tanács az, amit ideírhatok.

Amit leírok, nyilvánvalónak tűnik, de láthatólag mégsem az: a játék nem annyiért fog elkelni, amennyit nekünk ér, hanem amennyit mások hajlandóak megadni érte. Ami kevésbé tűnik nyilvánvalónak, de a sikeres üzletemberek pontosan tudják, az inkább az, hogy a továbbadandó áru igazából mennyit ér. Többet, vagy nagyjából annyit, mint amennyiért vettük? Rossz megközelítés!

A vételi árnak az eladásihoz nem kellene, hogy bármi köze legyen. Amikor megvetted a játékot, ott és akkor neked a játék ennyit ért. Ha nem tetszik a játék egy játszma után, akkor buktál rajta annyit, amennyit ráköltöttél annak idején. A jó üzletember nem a bukását próbálja behozni másokon: megnézi, hogy mennyit ér a terméke, mivel tud remek ajánlatot tenni és ennyiért fogja eladni. (És hogy mennyit ér a játék, azt még a bolti árak sem igazán befolyásolják: lehet, hogy boltokban mindenhol kilencezerért kapható egy játék, de ott is rohad rajtuk, mert senkinek nem ér többet négyezernél). Ha olcsón vetted a játékot, lehet, hogy drágábban is eladhatod, de ha extrém rossz áron vásároltad, akkor talán csak a harmadáért tudsz megszabadulni tőle. De ezt a jó üzletember nem úgy éli meg, hogy ilyenkor bukja rajta a vételi ár kétharmadát – a vételárat már rég bukta.

A jó üzletembernek a harmad áron való értékesítés azt jelenti, hogy nyert az üzleten, annyit, amennyiért eladta azt a terméket, amelyiken persze korábban már bukott. Ezt a mentalitást sokan nem tudják elsajátítani, és évekig tárolják fölöslegesen a megunt, nem szeretett játékaikat ahelyett, hogy kisebb, de valós és gyors nyereséget (nem veszteséget!) realizálnának belőlük. Megjegyzem, ezt egyes játékboltokban is látni, ahol sok éve rossz árfolyamon, méregdrágán vásárolt játékok porosodnak a polcokon, mert nem a piachoz, hanem az egykori beszerzési árhoz viszonyítva fogalmazzák meg az áraikat, nem átérezve, mindez évről évre, sőt hónapról hónapra mennyi tárolási költséget emészt fel nekik…

Az játékok állapotárul, az hirdetésben foglaltakrul.

Ha engem egy boltban átvernek, legyen szó közértről, ruhaboltról vagy akár egy piaci árusról, többet oda vissza nem szívesen megyek. Magyarországon még mindig sok boltban akarnak egyébként átverni, de vannak jó példák is: egy drágább ruhaboltba például szívesen megyek vissza a kedves és figyelmes kiszolgálás miatt és azért, mert még a vasalt inget is elvárták, hogy csomagoljam ki és próbáljam fel, mielőtt megvenném; a kedvenc piaci árusok és hentesek is jelzik, ha valamelyik árujukat már nem kellene megvennem. Mindezt csak azért írom le, mert a játékok vásárlásakor is elvárom ezt a korrektséget.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet minden használt játék tökéletes állapotú; aki használt játékot vesz, nem is várja ezt el. Azt viszont elvárhatja, hogy már a hirdetésben megfelelő leírás szerepeljen a játék állapotáról. Ha sokat játszottam a játékkal és kártyák vannak benne, akkor még ha vigyáztam, akkor sem lesz már „újszerű” a játék, hiszen a kártyákon is látható, hogy használták már jó párszor. Ha karc vagy sérülés van a dobozon, szerepeljen ez a játék leírásában is. Ha a táblán halvány kávéfolt látszik, az is legyen leírva. Nem valószínű, hogy ezek miatt nem fogom megvenni a játékot, de ki tudja, hátha éppen ezekre vagyok háklis. És ismerek már néhány „privát eladót”, akiknél tudhatom azt is, hogy ha azt mondja, a játék használt, akkor is közel olyan állapotban fogja nekem eladni, mintha éppen megvettem volna a társasjáték-boltban.

Igen negatív esetként értem meg nem olyan régen egy társasjáték megvásárlását. Már régen érdekelt a játék, és két hónappal korábban az is felmerült, hogy egy társasjátékboltban gyűrött, sérült dobozú példányok eladók háromezerhatszázért; bár elgondolkodtam rajta, végül amellett döntöttem, hogy nincs szükségem rá ilyen állapotban. Pár héttel később azonban megjelent a játék egy újszerű példányának hirdetése 4000 forintért, és a hirdetővel meg is egyeztünk 3500 forintban. Amikor átvettem a játékot, láttam, hogy a doboz sarka gyűrött, de lenyeltem a békát; otthon azt is észrevettem, hogy a doboz belseje konkrétan szét van szakadva. Amikor kérdőre vontam az eladót, azt mondta, hogy a fentebb jelzett beszerzéskor vette ő is a játékot, „de neki nem tűnt fel, hogy sérült a doboz”. Nem is tudtam eldönteni, hogy az ő hirdetésében rejlő („Teljesen újszerű!”) vagy az ezek után képembe mondott hazugság esett rosszabbul.

Ja, és ehhez kapcsolódóan: az postázásrul.

Jobban jártam egy eleve kopott, használt állapotú régi játékkal, amelyet olyan olcsón vásároltam, hogy még megkapásakor sem tudtam haragudni a hirdetőre. A hirdető ugyanis magára vállalta a postázás költségét is: egy nagydobozos játékot konkrétan belerakott egy sima, nagy méretű borítékba és feladta postán. (a doboz persze nagyjából mind a nyolc sarkán kiszakította a borítékot, mire megérkezett.)

Postán általában külföldről szoktam játékot kapni és külföldre szoktam magam is postázni. A kapott játékokból érezhető, hogy miképpen zajlik ez a kulturált helyeken: a játék dobozát berakják egy másik dobozba, amit általában lehetőség szerint újságpapírral vagy valamiféle töltőanyaggal kitöltenek, nehogy véletlenül is bármi sérülés essen a dobozon. Ha egy-két kártyás kiegészítőről van szó, azt pedig kartonlapok közé teszik a borítékban, nehogy meggyűrődjön szállítás során. Javaslom a példa követését.

No, csak ennyit akartam kiírni magamból privát társasjáték-kereskedés ügyében. Az észrevételeket, egyéb felvetéseket szívesen fogadom.