Néha én keresgélek újdonságokat Miskának, hogy játszhassunk valamivel, ami új és neki való. Néha viszont ő sem átall kutatást végezni az én játékaim között, és még az is előfordul, hogy valami izgalmasat talál, olyat, amit még játszani is tudunk egymással.

Ilyen játék volt szeptemberben a Bunte Runde, amellyel korábban két-két és fél éves korában találkozott, és annak a faelemein gyakoroltuk a színeket és a formákat (amit később Borcsával is eljátszottunk már). Korábban nem gondoltam volna, hogy egy hatéves kortól ajánlott játékot teljes nyugalommal fogok megtanítani neki négyéves korában, de a szabályok ismeretében most úgy éreztem, ezt könnyen meg fogja tanulni, még akkor is, ha a játék taktikai mélységeit nyilvánvalóan nem érzi még át.

A már mintegy húszéves ötleten alapuló játék rém egyszerű, mégis nagyszerű: 6 szín, 6 forma, vagyis összesen 36 faelem alkot egy kört az asztalon. Rajtuk egy fafigura ugrál az óramutató járásának irányában (F. Zoltán .Varga mókás fordításában „s a barna görbe törpe szalad körbe s körbe, fa formákat összeszödve, mások orra alá borsot törve”). A sorra kerülő játékos mindig egyet, kettőt vagy hármat lép a figurával és összeszedi az ott található faelemet. Amikor valamelyik szín és/vagy forma elfogy a körből, pontozunk: mindenki annyi pontot (érmet) kap, amennyi elemet az adott színben/formában összegyűjtött. Ha a játék addig tartana, amíg minden elem el nem fogy, nem lenne semmi értelme, hiszen akkor mindenki ugyanannyi elemet gyűjtene és ugyanannyi pontot is kapna értük. Ezért vezeti be a szabály azt a cselt, hogy mindössze 36 pontot osztunk szét, felét az összes szétoszthatónak, és utána a játék véget ér. Vagyis a legfontosabb azt figyelnünk és befolyásolnunk, hogy az általunk gyűjtött formák és színek legyenek lepontozva a játék végéig, míg a többiek által gyűjtöttek a lehető legkevésbé.

A Bunte Runde doboz egyébként különleges kiadvány: rögtön magába foglalja ugyanis a kölyökverzió elemeit is. Ez 25 korongból áll, 5-5 háziállat mókás rajzával ötféle színben, és persze ezt a játékot 25 pont szétosztásáig játsszuk. Már ez is felveti a kérdést, hogy végül is tényleg hány éveseknek ajánlott a Bunte Runde, de kis nyomozással kideríthető, hogy a 2010-es, új grafikájú lengyel gyerekjáték-kiadáson már 5+ szerepel a korosztályi besorolásnál, és magam is úgy érzem, hogy ötéveseknek az egyszerűbb változat már jó szívvel ajánlható.

Na persze. Amikor elmondtam a fiamnak, hogy a faelemek a nagyobbaknak való játékhoz valók, és játsszunk inkább a helyes kis állatokkal, a papírkorongok rögtön nem érdekelték már. Neki a nagyok játéka kellett!

Játszottunk is egyet a faelemekkel, néha segítgettem is a döntéseit, de inkább hagytam, hogy komolyabb taktikázás helyett gyermeki gyűjtögetéssel foglalkozzon („Milyen formám nincs még? Ovális! Akkor most olyat veszek fel!”). Lekötötte a játék, de nem ragaszkodott az újrajátszáshoz.

Egy hónappal később ezért, amikor, éppen a húgának köszönhetően, a doboz újra előkerült, már elővigyázatosabb voltam. Nem is hangsúlyoztam, hogy melyik elemek kinek valók, csak körberaktam az állatfigurás korongokat, és megkérdeztem, akar-e játszani velük. Bólogatott, hogyne bólogatott volna, és játszottunk. Érdekes volt látni, hogy egyetlen hónap elteltével is már jobban érezte a taktikát, valamivel jobban tudott törődni a célokkal is. Persze továbbra is azt gondolom, kell az a plusz egy év, mire igazán elkezdheti érezni a játékban rejlő trükkös döntéseket, de látható volt, hogy agya szivacsként szívja magába, elraktározza – de megpróbálja fel is dolgozni azokat a magyarázatokat, amelyeket arra adtam neki, hogy miért lenne a legjobb ezt vagy azt az állatot begyűjtenie.

És persze… Négyévesen tökéletesen helyt lehetett adni annak a javaslatának, amely szerint, miután a játszmát egyetlen ponttal megnyertem, ne hagyjuk abba, hanem rakjuk be a pénzeket középre, és gyűjtsük még be a többi állatot is a szokásos szabályok szerint. Ez ugyanis egyszerű matekkal kiszámíthatóan garantálta, hogy a hátralévő öt pontozást követően ebben a „második fordulóban” már ő fog kijönni győztesnek, így volt mit újságolnia büszkén, boldogan a tőlünk három méterre az anyjának, aki épp az ő kishúgával játszadozott, hogy lefoglalja valamivel, amíg a fiúk nagyfiús játékokat játszanak.