A szilveszteri kellemes élmények után pár hónappal meg is hoztam a döntést: a Quoridor Kid nagyon tetszett, de mivel nem sokkal könnyebb, egyszerűbb a Quoridornál, inkább az eredetit, a „nagy testvért” szerzem meg otthonra.

A rettentően egyszerű szabályú, mégis újkori klasszikusnak nevezhető absztrakt játékban vagy falat rakunk le az ellenfelünk haladásának meggátolására, vagy a figuránkkal lépünk előre, a cél eljutni az ellenfél alapvonaláig. A Quoridor egészen érdekes fogadtatásra lelt otthon: míg a feleségem kipróbáláskor éppen nem volt vevő rá (átlátván a döntés nehézségeit), a gyerekek annál szívesebben játszottak vele.

Igen, a többesszám indokolt: bár a szimmetria miatt a játék kifejezetten kettő- vagy négyszemélyes, mi hárman ültünk le játszani Miskával és a semmi jóból kimaradni nem akaró Borcsával, mivel úgy gondoltam, a nem teljesen egyformán előnyös kezdő pozíciók ebben a korban még nem jelentenek problémát. A nagyon egyszerű szabályt már a kettő és háromnegyed éves Borcsa is megértette, bár még nagyjából teljesen véletlenszerűen pakolta a falakat és mozgatta a táblán a bábuját. Miska viszont már egészen ügyesen gonoszkodott-ügyeskedett, beleértve azt is, hogy megfelelően játszott a társasjátékok szabályon felüli, „meta” szintjén is, kishúgát az apja ellen hergelve, hogy így végül a segítséget bevetve (ketten egy ellen) meg is nyerje a játékot.

Zavarta Miskát, hogy ezúttal nem egerek igyekeztek a tábla másik végén álló sajt felé, babaszoba színvilágát idéző falak között? Nem mondanám, bár lehetséges, hogy azért játszott szívesebben ezzel a játékkal, mert szilveszterkor már az egeres téma segítségével sikerült „eladni” neki a gyerekverziót.

Pár hónappal később, nyáron már maga kérte, hogy apró, cipzárral ellátott, társasjátékos „zsákjaim” tartalmát megtekinthesse – és ha már úgyis kipakoltuk azok tartalmát, talán játsszunk is velük… Elsőként a Quoridorra némileg emlékeztető Mole Hillt választotta, amelynek a neve magyarul Vakondtúrást jelent. Bár Reiner Knizia korai absztraktja itthon nem kapható, sem külföldről nem rendelhető jelenleg (amikor rendelhető volt, akkor is igen magas árat kellett fizetni érte), házilag gyorsan és könnyen elkészíthető. Csak az alábbi tábla elkészítésére (megrajzolására), huszonkét fogpiszkálóra vagy lefejezett gyufára és ugyanennyi kis korongra van szükség hozzá.

A játék az egymás ellen játszó két játékoshoz rendeli a Quoridor két akcióját, miközben a cél tekintetében több szabadságot enged a játékosoknak. Na jó, ezt magyarul is elmagyarázom: az egyik játékos, a vakond, a kertet próbálja feltúrni, minél tovább és minél több virágot begyűjtve, annál nagyobb sikerrel, míg a kertész ezt megpróbálja megakadályozni (az átjutást meggátló pálcikák lerakásával). A mindig néhány egymásra pakolt koronggal jelképezett vakond (aki onnan indul, ahonnan csak szeretnénk) tehát a pályán lépked bármelyik irányba, annyi kitétellel, hogy olyan mezőre már nem léphet, amelyiken járt korábban – ezért mindenhol, ahova már lépett, ott hagyunk egy korongot. Ja, és ha a tábla közepére ér, az útját bárhonnan máshonnan folytathatja. A játékosok felváltva követik egymást, és a kertész szabadon pakolássza le a kerítésdarabkákat a táblára, azzal a céllal, hogy a virágait megvédje, a vakondot pedig lehetőleg sarokba szorítsa. Ugyanis a végén (amikor a vakond már nem tud továbbmenni), az első tíz kivételével minden vakondkorong és minden begyűjtött fehér virág egy pontot, minden piros virág két pontot ér.

Érdekessége a játéknak, hogy mindig csak az egyik fél kap pontot, ezért két fordulóból áll: az első után szerepet cserélünk, és aki eddig kertész volt, most túrhatja a földet a virágokhoz és fordítva. Végül az nyer, aki vakondként több pontot tudott gyűjteni magának. Ez a különleges felemásság éppen remekké teszi a Mole Hillt arra, hogy öt-hatéves gyerekekkel játszani tudjuk: az első fordulóban általunk bevetett stratégiákat és trükköket hajszálpontosan képesek lemásolni, esetleg az imitáláson túl is fejleszteni. Miska egyébként is vevő volt minden jó tanácsomra (nézd csak, ha eggyel arrébb teszed, akkor megakadályozod azt, hogy én oda…), ráadásul az épp hogy megjelenő téma is gyerekbarát, kedves jelenetet idéz. A játék így nemcsak hogy érthető, de kellőképpen élvezetes is egy agyát immár használni szerető kölyök számára.

És aznap ez még csak az első absztrakt volt, amit játszottunk…

Tetszett a cikk? Kövesd az oldalunkat facebookon is, hogy ne maradj le az új cikkekről és a blogban meg sem jelenő színes tartalmakról!