Hétfőn ért véget a Nürnbergi Nemzetközi Játékvásár, ezért ma még egyszer az itt (is) bemutatott idei társasjáték-újdonságokkal, konkrétan három nagy kiadó, Queen, a Ravensburger és (A-tól Z-ig eljutva) a Zoch új játékaival foglalkozunk.

A Queen Games (amelynek a játékait általában a Piatnik magyarítja nálunk, így a jobbak várhatóan hamar megjelennek itthon is) játékok tömegét ajánlja idén is, szokásos módon bátor árképzéssel és a szükségesnél három számmal nagyobb dobozban – ami persze a játékélményt semmivel sem rontja. A Wallensteinnek új kiadása jelenik meg, amely rögtön két kiegészítőt is magába foglal majd. A Thebesnek kártyajáték-verziója várható (Theben: Die Grabräuber). A tavalyi év nagy slágerének szánt, lassan erőre kapó (újrajátszásokkal egyre élvezetesebb) Kingdom Builder, a Dominion tervezőjének új játéka megkapja az első kiegészítőjét Nomads címmel (új táblák, új képességek, Dominion-módra hatványozottan növekvő variációs lehetőségek). A kiadónak pedig már csaknem tíz éve folyamatosan sikerjátékok (Alhambra, Fresko, Lancaster) kiegészítőit tervező Wolfgang Panning pedig saját nagydobozos játékkal jelentkezik, amelyre tagadhatatlanul hatással lehettek a Freskóval és az Alhambrával töltött évek: a játékosok a Maharaniban a királynak segítenek a Taj Mahal építésében, szépséges mozaiklapkák lerakásával és a mozaik előállításával.

Folytatódik a vonatos sorozat is: a Chicago Express és a Paris Connection után tavaly a German Railways már külön címkét – „Iron Horse Connection No. 1.” kapott, most pedig már itt a „No. 2.” is Locomotive Werks címmel. Érdekesség, hogy ezek mindegyike, az áttematizált Samarkanddal együtt, megjelent már korábban, a Winsome Games gondozásában (meglehetősen primitív grafikával), de a Queen Games most szép kiadásokkal teszi ezeket a nagyközönség számára is élvezhetővé.

A stratégák bőven válogathatnak a kiadó idei újdonságai között. Az Urbanization az iparvidékek fejlesztését követi végig az ipari forradalomtól a modern időkig. Az Edo Japán fővárosába viszi el a játékosokat, akik daimjóként próbáljákszolgálni sógunjukat várak, piacok és házak építésével. A Kairo című játékban piacos bódékat emelünk és lehetőség szerint vonzó kínálattal várjuk a vevőket, akik pénzt fizetnek nekünk, így újabb piacos bódékat emelhetünk… Az Escape: The Curse of the Mayan Temple pedig dizájnjával nem kis mértékben játszik rá az Indiana Jones-témára: könnyed, kockadobálós kooperatív játékról van szó, amelyben a címnek megfelelően egy maja templomból kell kimenekülnünk, mielőtt az teljesen összeomlana.

A Ravensburger igyekszik biztosra menni, és a bevált sémákat követni. És itt most nem is kifejezetten az áttematizált régi klasszikusokra gondolunk, bár a Disney/Pixar Cars 2 Junior Labyrinth és főleg a Hello Kitty Labyrinth megérne egy misét.

A FITS-szel elindult sikerszériát (amelyet némileg a korábban már náluk megjelent Take it Easy! saját táblákra ugyanolyan lapkákat lerakosgatós játéka inspirált) nem hagyják annyiban, így most a család negyedik tagjaként a BITS mini verziója érkezik, de ugyanezt a sort folytatja a tervező (Reiner Knizia) a Kreuz und Quer című játékkal is, amelyben vastag és vékony csöveket kell egymáshoz illő módon lepakolni a saját táblánkra, a lehető legtöbb pontot elérve ezzel. Michael Schacht 5 vor 12 című, táblánkra számokat lerakós játéka is hasonló koncepcióra épül, csak abban a saját készletünkből húzott számokat, ha nem tetszenek, középre, a közösbe is adhatjuk. A Reiner Knizia tervezte Indigo pedig inkább csak a hatszögletű lapkáival és útvonalaival hasonlít a Take it Easy!-hez, hiszen itt inkább afféle (szemnek kellemes) hatszöglapkákkal, közös pályán játszott Metro-féleséget láthatunk annál több döntési lehetőséggel és 3 vagy 4 játékos esetén részben közös (2-2 játékos által megosztott) kijáratokkal (amelyekért mindketten kaphatnak pontot).

A Ravensburger rengeteg gyerekjátékot kínál. Maga Reiner Knizia is több címmel jelentkezik itt: a Wer War’s 2. részének kisdobozos változata mellett Yakari, az odakint népszerű kis indián is újabb játékokat kap. A Yakari: Geheime Botschaftban tollakat szállít a barátainak, igyekezvén elkerülni a farkast, míg a (tervező nélküli) Yakari Wettlaufspiel számok nélküli, mintás kockával ellátott Ki nevet a végén?-variáció, amely a témájától eltekintve semmiben nem tér el a szintén Ravensburger-féle A kisvakond és barátai társasjátéktól. Akadnak azonban kreatívabb ötletek is. A Mäuse versteckenben egereket rejtenek el magukon a játékosok, és megpróbálják kitalálni, a többiek hova rejtették ezeket (tényleg), míg a Streck dich, Mieze!-ben macskaként horgászunk halakat, ügyességünket kihasználva, a Flinke Flieger pedig ketten vagy két csapatban versenyzünk egy-egy rúd tetejére rakott sirály hátán lévő tojás fészekbe juttatásával, különböző körülmények között…  A Tim’s Tüftel-Team pedig az építős játékokat kombinálja a dominódöntögetős játékkal; az ötlet izgalmas, így akár Kinderspiel des Jahres-jelölésig is viheti.

Végül nézzük a Zoch kínálatát, amely szintén gyerekjátékokból áll. Az Alles Kanone! is Reiner Knizia játéka, amely ezúttal kalózos témában nyújtja ugyanazt a memóriajátékot, mint előtte az Alles Tomate! és az Alles Trolli!, a Streifen Toni (Carmen Kleinert) a Da ist der Wurm drin című kukacos Kinderspiel des Jahres-nyertes játék kártyaverziója, míg a Jacques Zeimet-féle Geistesblitz 2.0 a hasonló című elődre hajaz enyhén módosított szabályokkal és újabb „szellemes” tárgyakkal, amelyeket a megfelelő szabályok szerint kell megragadni a kártyák felcsapásakor.

A Flossen hoch a „ki húzza a rövidebbet?” játék táblás verziójának nevezhető: a táblából a horgászandó halacskáknak csak a feje lóg ki, úgyhogy nem látszik, hogy hosszabbat vagy rövidebbet veszünk ki a „vízből”, márpedig a hosszuktól függ, hogy pingvinjeink milyen messzire juthatnak. A valamivel nagyobbaknak, nyolcéves kortól ajánlott Riff Raff (Christoph Cantzler) sem megy messze a víztől: ebben az ügyességi játékban egy régi vitorláshajó vitorlarúdján kell matrózainkkal és egyéb tárgyainkkal ügyesen egyensúlyozni, igyekezve, hogy ne zuhanjon semmi a tengerbe, de főleg hogy minél hamarabb megszabaduljunk a saját tárgyainktól.

Most befejezzük a nürnbergi beszámolók sorát, de természetesen nem kell azt hinnünk, hogy további új társasjáték-hírekkel nem szolgálnak a következő hetek. Elég, ha csak megnézzük a külföldi galériákba feltöltött amatőr fényképeket, amelyek a vásáron készültek, és rögtön láthatunk olyan címeket, amelyek eddig elő sem kerültek: ki tudja, miért nincs még sok sajtóinformáció például olyan Ravensburger-játékokról, mint a népszerű facebookos alkalmazás nyomán készült Farmerama (a téma szakértőjétől, Uwe Rosenbergtől) vagy a Spider-Man játék megint csak Reiner Kniziától…