A páros játékoknál már szóba került az egyik legnagyobb második világháborús játékcsalád, a Memoir ’44. A normandiai partraszállást és a nyugati hadjáratot bemutató küldetések sikerével egyértelművé vált, hogy csúcsminőséget képviselő Days of Wonder bővítéseivel lehetőséget fog nyújtani a teljes Világégés végigharcolására. Most ígéretemhez híven bemutatom ezeket a jobb és rosszabb kiegészítőket, hogy minden katonás lelkű társasjátékos megtalálja a neki valót!

Elsőként jött a Terrain Pack, ami nevéhez híven a terep adta lehetőségeket igyekezett minél jobban kiszélesíteni. Az új vidékeken a mozgást megkönnyítő utak, stratégiailag fontos vasutak, bevehetetlen hegyek, tavak, épületek a világítótoronytól kezdve, a temetőn át a radarig mind-mind külön hexát kaptak. Néhány speciális egység mellé bekerültek a filmekbe illő titkos akciók, így némely küldetésben szabotálnunk kell német gátakat és vonatokat, vagy éppen egy fogolytáborból kell kiszabadítanunk embereinket. A különböző tereptárgyak rengeteg lehetőséget hordoznak magukban, mégis a Terrain Pack-nél érezhető legjobban, hogy kidolgozatlanok a szabályok. A szerző jóformán ránk hagyja, melyik épületnek milyen szerepet szabunk, és a szabályfüzethez csatolt négy küldetés is borzasztóan kevés.

Ugyanebben az évben már jött a második bővítés, az Eastern Front, ami már sokkal erősebbre sikerült elődjénél. A keleti fronttal együtt megkaptunk minden ide tartozó elemet, a behavazott faluk, befagyott folyók, sártenger és természetesen a teljes szovjet hadsereg figurakészlete. Az orosz vidék és hadviselés specialitásai nagyon jól át lettek ültetve a szabályokba és a küldetésekbe, így külön öröm harcba szállni a finn síelő alakulatokkal, megfontolni, hogy rámerészkedjünk e- a befagyott Gniloj-Tikics jegére, vagy kifüstölni a Sztálingrádi mesterlövészeket. A politikai komisszár szabálynak köszönhetően a szovjet játékos döntéseit félelmek között, egy körrel előre kénytelen meghozni, ami szintén súlyos áldozatokba kerülhet az orosz hidegben.

Az új hadszíntér sikerére jött egy újabb sereggel a Pacific Theater, ami a csendes-óceáni harcok megvívására ad lehetőséget. A japán császár katonái a helyi barlangok ismeretével és fanatikus harcmodorukkal próbálnak küzdeni az amerikai rombolókkal támogatott tengerészgyalogosok ellen. A fülledt dzsungelekkel, bambusz kunyhókkal és rizsföldekkel borított szigeteken dúló harcokhoz egy-egy specifikus szabályt kapunk, viszont a kiegészítő erejét a küldetések és kivitelezés hangulata adja, nincsenek benne olyan erős ötletek, mint például az Eastern Frontban.

Menetrend szerint jött az új kiegészítő, az Air Pack, ahol Richard Borg valami igazán újat akart adni, mégis a Memoir sorozat legnagyobb félresiklása lett belőle. Az alapötlet remek, hiszen így a repülők nem csak kártyaként, hanem teljes valójukban berepülhetnek a harcmezők fölé, mégis a megvalósítás az első csata után eloszlatta a reményeimet. A repülők egy külön lappal hozhatóak játékba, folyamatosan mozgatnunk kell és bombázhatja azokat az egységeket, amelyek fölött átrepült. A kör végén a pozíciója alapján a gépek veszélynek teszik ki magukat a szomszédos városok, tereptárgyak és ellenséges egységek után, ezek után kell dobnia, és így eshet ki a játékból. A repülők a kiegészítőben teljesen külön síkon mozognak, effektív nem lehet őket lelőni, csak a közelségünkkel „veszélyeztetni” őket, és folytonos mozgatásuk összességében több erőnket vonja el, mint amennyire az offenzívánkat támogathatja (és ezzel a blitzkrieg potenciálját veszi semmibe a kiegészítő).

A gyengécske bővítmény után visszatértek a jól bevált hadsereg kiegészítőhöz, így jött a Mediterranean Theater, ahol már az észak-afrikai brit csapatokkal is küzdhetünk a sivatag olajkészleteiért. A kopár vidékhez csak pár sivatagi tereptárgy jár, homokdűnék, meredélyek és kiszáradt vádik, mégis az egyik különlegessége az észak-afrikai harcoknak, hogy nyílt színen kell taktikáznunk, sokszor teljes tankfrontoknak kell nekirontanunk, hiszen nem bújhatunk meg az erdőkben és falvakban. Itt is a terephez szabott szabályok finomítják a dolgot, valamint kapunk külön tankelhárító figurákat, amelyek gyakorlatilag csak kicsit látványosabbá tesznek egy-egy aknavetős brit egységet, akik különösen hatékonyak Rommel Tigrisei ellen. A sivatagi harcok erőssége egyértelműen a nyílt terep miatt megváltozott hadviselés és az a bizonyos hangulat, amit majd minden Memoire ’44 játék magán hordoz.

Kicsit előreugorva, 2010-ben jött az eddig megjelent utolsó „dobozos” kiegészítő, a téli hadviselés viszontagságait megerősítő Winter Wars. A dolog azonban kicsit csalóka, hiszen míg az eddigi kiegészítők külön is bevethetőek voltak, addig ez inkább az Eastern Front bővítésének tekinthető. A tereptárgyak ugyanúgy behavazott tájakat ábrázolnak, pár havas úton és vasúti sínen kívül csak a Keleti front elemeiből kapunk többet, ha egy nagyobb téli csatához szükségünk lenne a sok-sok hexára. A kiegészítőben helyet kapott egy úgynevezett Breakthrough kártyapakli, ami egy másik táblás kiegészítőt segít ki, ahol a szokott táblaméret dupláján harcolhatunk, sokkal több szerepet adva az előrenyomuló mozgatásnak. Van egy téli akció paklink is, ami pár időjárási viszonyt imitáló szabállyal idézi meg a hidegben vívott harcok nehézségeit, így küldhetünk ellenfelünkre jegyes utakat, fagy ölthetnek katonáink fehér kamuflázst. A kiegészítő mérlege sajnos rossz irányba dől nálam, hiszen az ember nagyon úgy érzi, hogy a plusz hexák és az egyik pakli kártya csak a Breakthrough kiegészítő támogatására jött ki, hogy az ottani havas küldetésekhez legyen elég tér elemünk. A téli akciólapok és szabályok javítanak csak az összképen, ezek szerintem nagyon hangulatosak, de visszás, hogynyugodt szívvel hozzácsomagolhatták volna az Eastern Front kiegészítőhöz.

A dobozos kiegészítők mellett a Days of Wonder előrukkolt egy Térkép sorozattal is, ahol két előre elkészített overlord (két normál tábla szélességű arcvonalon vívott csata) küldetéseket harcolhattunk végig. A térképek számomra borzasztó poszter papírra nyomtatott táblákat ábrázolnak, amelyekre már nem kell hexákat fölpakolnunk, csak az egységeinket kell a megjelölt helyekre fölraknunk. A kiadott négy overlord térkép mindegyikéhez járt valami kis különlegesség, az „instant” előpakolás mellett ezek szólnak igazán a térkép sorozat mellett. Az elsőben, a Hedgerow Hell-ben, kis ellátó teherautókat kapunk, amelyekkel a leharcolt egységeinket tudjuk felgyógyítani, egy-egy teherautó figura levételével. Másodikként érkezett a Tigers in  the Snow, amiben egy-egy legendás Tigris tank figura található, ami a harcban erősebb, de a védelme az igazi, hiszen ellenfelünknek minden találatát újra kell dobnia, és ha ilyenkor gránát jön ki, csak akkor tudja megsemmisíteni az egységet. Következett a Sword of Stalingrad, amiben ezúttal nem figurát, hanem egy pakli városi harc kártyát, ami a Winter Wars téli lapjaihoz hasonlóan működik, és a háztól-házig való küzdelem hangulatát erősíti meg. Az eddig megjelentek közül utolsóként futott be a Disaster at Dieppe, amiben egy partraszállásos és egy sivatagi küldetéshez kapunk két féle igen erős figurát, egy katonai dzsippet és egy féllánctalpas járművet.

És végül, de reméljük nem utolsósorban meg kell említenem a Memoir ’44 brand egyik legjobb kiegészítőjét, a Campaign Book-ot! Igen, nem teljesen kiegészítő, hanem inkább egy új szabálykönyv és küldetés füzet, mégis annyi új élményt ad, amit elsőre ki sem néztem belőle. A könyvünkben három nagy kampányt harcolhatunk végig, amelyek 3-5 kisebb csatasorozatból állnak össze. A küldetéseket különleges szabályokkal fűzte össze a szerző, tehát komoly befolyással van a harc eredménye a következő ütközetre, és a végső győzelemre is. A három kampány Franciaország lerohanását, Normandia visszafoglalását, illetve a keleti fronton a Barbarossa hadműveletet eleveníti meg, mindegyikben az adott történelmi helyzet fűszerezi a szabályokat. Tehát, ha nem csak a világba akarunk össze-vissza csatákat vívni, hanem összefüggő, nagyobb hadmozdulatokat akarunk vezényelni, akkor a Campain Book kiváló választás, borsos ára ellenére tényleg nagyszerű élményt nyújt a Memoir ’44 szerelmeseinek. A sikere nagy volt, így már meg is jelent a Campaign Book 2. kötete egy-egy új kampánnyal a Csendes-óceán szigetein, Lengyelországban és Normandiában, összesen 46 új küldetéssel, ezt is mihamarabb ki fogom próbálni.

Remélem, hogy a hosszúra nyúlt bemutatóban minden Memoir ’44-et és más háborús játékot kedvelő megtalálta a számára hasznos információkat, hiszen ez az a társasjáték család, ahol az óriási kiegészítő választék gyakran kedvét szegi az érdeklődőknek. Az alapjátékot egy idő után mindenképpen érdemes bővíteni, hiszen sokkal változatosabb és sokrétűbb csatákat vívhatunk, de nem érdemes túlzásokba esni, mert egy idő után már a játék alap mechanikája nem bírja el a sok ráaggatott változtatást. Kezdésnek választható legjobb kiegészítő egyértelműen az Eastern Front, ebben kapjuk azt hiszem a legtöbb újítást és ötletes küldetést, a gyakorlott harctéri rókák pedig a Campaign Book-ban fogják a legtöbb örömüket lelni!