A komoly és összetett stratégiai játékok mellett nagy kedvenceim az olyan társasjátékok, amelyek egyszerűek és nagyszerűek, ráadásul könnyen vihetjük magunkkal a zsebünkben vagy a táskában, hogy bárhol lejátszunk vele egy gyors partit. A vicces Csaló Molyok és a logikázós Hive mellett az egyik örök útitársam a zsebkönyv méretű háborús stratégiai játék, a Condottiere.

A játék eredetije 1995-ben jelent meg, amikor már nagy sikere lett a reneszánsz Itáliában dúló harcias stratégiának, olyannyira, hogy jelölték a nagynevű Spiel des Jahres díjra. Jottányi esélye sem volt a díj elnyerésére ebben az évben a Catan telepeseivel szemben (azért Knizia Medicije is súlyos ellenfél volt), azonban 2007-ben a Fantasy Flight kiadó elővette és leporolta a nagyszerű játékot (és szerencsénkre a Delta Vision magyar nyelven is kiadta). Újradizájnolták, kicsit faragtak a szabályain, és ami a legfontosabb, kiűztek szinte minden felesleges levegőt a dobozból, amiben így is kényelmesen elfér a két pakli kártya, a figurák és a Talján csizma nagy részét ábrázoló tábla. Ennyi, se több, se kevesebb, lássuk, mit tud ebből nyújtani a Condottiere!

A játékosok tartományok megszerzéséért küzdenek, a céljuk hogy elsőként uraljanak négy szomszédos, vagy hat  tetszőleges területet a táblán. A városállamokban egymás után robbannak ki a csaták, a klánok vezetői irányítják egymás ellen seregeiket, amelyeket a Condottiere-ben a kártyák szimbolizálják. Vannak különböző értékű számmal jelölt zsoldos kártyák, ezek alkotják a hadseregek javát, azonban húzhatunk különleges karaktereket is, amelyek különböző képességeikkel teszik változatossá a harcokat. A Dobossal növelhetjük a morált, így megduplázzuk a seregünk értékét, a Püspökkel megölethetjük a legerősebb harcost, a Madárijesztővel visszavehetjük kezünkbe egy már kijátszott lapunkat, és így tovább segíthet minket a Tél és a Tavasz, a Megadás, a Kurtizán és a Hősnő a maga speciális tulajdonságával. A csatákban a játékosok sorra játsszák ki haderejüket jelző lapjaikat, majd amikor mindenki passzolt, a legtöbb pontértékű lapot lerakó játékos megkapja az adott tartományt. Sorra jönnek a csaták, igyekszünk összefüggő területeket meghódítani, és gyakran szövetségre lépve ebben ellenfeleinket megakadályozni, mégis a játék legszebb eleme a kártyákkal való taktikázás és blöffölés. A szerencse osztja nekünk a lapokat, de nagyon tudatosan be lehet osztani, hogy melyik csatában mennyit áldozunk be, hogy ellenfelünkből mikor kihúzzuk az ütő lapokat, majd egy későbbi harcban megsemmisítő vereséget mérjünk rá.

Szövetségekre, jó helyezkedésre és pókerarcra is szükségünk van ahhoz, hogy sikerüljön összehoznunk egy összefüggő birodalmat a reneszánsz Itáliában. A nagy, több kilós és órás stratégiai játékok sajnos elég ritkán kerülnek elő, viszont a Condottiere-nél ott az előny, hiszen könnyen zsebre vághatunk, hogy bárkit bárhol harcra hívhassunk.