A mai információs világunkban már sokkal izgalmasabb (és nehezebb) olyan toplistákat tanulmányozni, mint a Boardgamegeek.com-on található társasjáték rangsort. Egyrészt könnyű szerrel betekintést nyerhetünk minden részadatba, rengeteg embertől begyűjtött vélemények halmazában gyönyörködhetünk, közeli, és távoli játékos ismerőseink értékelései alapján válogathatunk a játékok között, másrészt viszont nincsen benne semmi végleges, folyton alakul, az ember hetekig nem pillant rá, és már azt veszi észre, hogy valami amerikai sikerjáték beverekedte magát a legjobbak közé. A listának, a listaírásnak és a rangsorolásnak van egyfajta izgalma és mámora, ahogy azt már Umberto Eco vagy Erlend Loe is megírta már, úgyhogy szeretnék minden passzív és aktív olvasónkat megkérni, hogy egy komment formájában bátran ossza meg velünk a maga társasjátékos toplistáját, legyen akár csak 3 elemes, vagy épp egy tucat társasjáték hosszúságú! Inspirációul pedig folytassuk a BGG felhasználói által alakított Toplista kilencedik, nyolcadik és hetedik helyezettjével.

9. Dominion: Intrigue (Átlag értékelés: 8.01)

Szerintem nincs még egy olyan meglepő játék a Boardgamegeek toplistáján, mint a Dominion játékcsalád másik önállóan is megálló alapjátéka, az Intigue. Nem azért meglepő, mert nem érdemelné meg a kiemelkedő helyezést a ranglistán, hanem, mert csak nagyon ritkán tapasztalhatunk olyat, hogy egy játék kvázi kiegészítője megelőzze az eredetijét. De nézzük csak, miről is van szó!

A Dominion alapjáték megjelenésekor már mindenki borítékolta a sikert, és, hogy egy óriási márkanév van kiépülőben, ezt meg is erősítette, hogy egy évre rá, 2009-ben már két új címmel jelentkezett a kiadó, egy hagyományos, nagydobozos kiegészítővel, a tengeri témájú Seaside-al, és az önálló játékként is funkcionáló Intrigue-val. Sokak szerint az eredeti Dominion ötletessége ellenére is csak egy kicicomázott pasziánsz, ahol csak pár kártya nyújt egy kevés interakciót a játékosok közt (amelyek ugye nem is mindegyik partiban kerülnek elő). Az önmagában is megálló Intrique-ra egyfajta válaszként is lehetet tekinteni a játékot ért kritikákra, hiszen az új akciólapokban a tervező, Donald X. Vaccarino igyekezett minden jót megtartani az alap játékból, és olyan trükkös kártyákkal teletűzdelni, ami igazi társasjátékká teszi a Dominiont.

Az új kártyák akár az alapjátékkal is keverhetőek (így a szabály szerint akár 5 játékos számára is játszhatóvá válik), de külön, ha lehet még koncentráltabban javul a Dominion érzés. Az eredetiben a győzelmi pont kártyák sokszor megkeseríthették az életünket, amikor bármennyire is ügyeltünk az arányokra, kimaradunk egy körből, ha csupa birodalom kártyát sikerül fölhúznunk, erre jöttek megoldásként a többfunkciós győzelmi pont lapok. Ezek amellett, hogy a játék végén pontot hoznak, a játék közben is hasznosíthatóak, például a Nemes kártyával húzhatunk 3 lapot, vagy kaphatunk 2 akciót, vagy éppen a Hárem, ami pedig egy ezüstpénzként is funkcionál játék közben (amellett, hogy mindegyik 2 pontot hoz nekünk a játék végi értékeléskor). A másik felmerülő probléma, a nem túl flexibilis akciók miatt sokszor egyes kártyákat mindig a legrosszabbkor sikerült felhúznunk, ezt is orvosolják az új, több opcióval rendelkező akció kártyák, mint a Fémműves, amivel fölhúzhatunk egy maximum 4 értékű lapot, majd ehhez illeszkedve ad egy akciót, egy pénzt vagy egy kártyát, vagy éppen a hatásos, és gonosz Kegyenc, ami vagy két pénzt ad, vagy a többi játékossal együtt eldobjuk a lapjainkat és húzunk helyettük 4 újat. A címadó intrika is nagyban képviselteti magát, hiszen az eddigi közepes támadó lapok helyett most már igazán erősek, és fondorlatosak is rendelkezésünkre állnak.

A Dominion: Intrique kétségtelenül jobb, mint az alapjáték, viszont azt is figyelembe kell vennünk, hogy az alapjáték koncepciója a békés játékmenet miatt sokkalta család barátabbá teszi a Dominiont. De, aki egyszer beleszeret a játékba, az nehezen fog tudni ellenállni a több száz lapot nyújtó kiegészítőknek, így már csak az a kérdés, hogy melyik alapjátékkal fogja kezdeni, és melyik teszi igazi Dominion rajongóvá.

8. Brass (Átlag értékelés: 8.08)

Ahhoz, hogy lehetőségünk legyen megbarátkozni a Brass-al, először meg kell ismerkednünk (ha még nem futottunk volna bele valamelyik játékába) Martin Wallace úrral. Igen, őt nem lehet másképp nevezni, hiszen olyan elegáns és nagyra becsült játékokat jegyez, mint az Age of Steam (újabb kiadásban csak röviden Steam) a Struggle of Empires vagy az Automobile. A történelem tanár végzettségű tervező, ahogy belekóstolt a társasjátékozásba elkezdett játékokat tervezni, először főként harcias wargame-eket, majd később rátalált az igazi erősségére, az összetett gazdasági játékokra. Ma már saját játékkiadót irányít (Treefrog, Warfrog), mert elmondása szerint így nem kell másoktól függenie, mindent kiadhat, amit eltervezett, mindezt a kívánt minőségben. És mi jellemzi még igazán Martin Wallace játékait? Az, hogy a játékpiac majdnem legátláthatatlanabb szabályaival rendelkeznek, ezek közül pedig különösen kiemelkedik a szerző legjobbra értékelt játéka, a Brass. Amikor először elolvassuk egy kusza, rendszertelen katyvaszt kapunk, viszont aki kitartó az lassanként fejben össze tudja rakni az egyébként nem túl bonyolult játékelemeket, annak egy elegáns, hiteles és letisztult gazdasági verseny tárul a szeme elé.

A háttértörténet szerint a XVIII. századi Anglia ipari forradalmába vesszük be magunkat, hogy bányák, pamutgyárak, vasutak, csatornák és kikötők építésével a legjövedelmezőbb ipari birodalmat építsük ki. A legtöbb hasonló tematikájú társasjátékban ez úgy működne, hogy megépítünk egy gyárat, amiért győzelmi pont jár, majd onnantól az alapanyagunkat pénzre tudjuk váltani, azonban a Brass e téren is egy nagy csavarral szolgál, ugyanis először meg kell találnunk hova kerül a legyártott termék – ez esetben a pamut – és csak utána zsebelhetjük be a bevételünket. Például fölépítünk egy szénbányát, de csak akkor lesz belőle profitunk, ha már a szomszédos városok építkezéseihez sikerült elpasszolnunk az alapanyagot, ilyenkor az ipari építményünket szimbolizáló lapka átfordul, és csak ilyenkor kapjuk meg a hasznunkat, illetve a sikerrel járó győzelmi pontokat. A játékban erre a mechanizmusra gondosan ügyelve építjük ki városokra kiterjedő hálózatunkat, kezdetben csatornákkal, később vasutakkal. Minden típusú épületnek megvan a helye a komplex gazdasági világban, viszont nagyon ügyesen kell taktikáznunk építésükkel, odafigyelve a keresletre és kínálatra az egyes árucikkekben, valamint a pénzzel való ügyeskedés is egy sarkalatos kérdés a Brass-ban.

Wallace elmondása alapján a játék tervezése előtt behatóan tanulmányozta a kor gazdasági viszonyait, és valahogy az-az érzésünk, hogy a Brassból hiányzik minden öncélúság, és a mechanizmusok is azt sugallják, hogy a realitás ugyanolyan fontos szempont volt, mint a játék többi eleme. A Brass egy kiemelkedően hiteles gazdasági játék, ami a borzasztóan megfogalmazott szabálykönyv ellenére sem egy túlbonyolított játék, noha odafigyelést igénylő mechanizmusai miatt csak tapasztaltabb játékosoknak ajánlanám, akik szerintem hamar megértik majd miért is érte el a toplistán a nyolcadik helyezést.

7. Le Havre (Átlag értékelés: 8.08)

Ahogy fölfelé haladunk fölfelé a listánkon egyre ismertebb játéktervezők nevei jönnek elő (akár többször is), ilyen megkerülhetetlen figura Uwe Rosenberg és az ő négyrészes Harvest-trilógiája (ugyan a 2011-ben megjelent Ora et Labora hivatalosan nem tartozik a sorozathoz, mégis joggal sorolhatjuk a többi közé). A szerzőt a gazdálkodós társasjáték trilógia első darabja emelte a legismertebbek közé (erről még lesz szó, kicsit feljebb a ranglistán), most viszont a sorozat középső tagjától, a 2008-as Le Havre-ról lesz szó.

A játék Franciaország legnagyobb kikötőjébe, Le Havre-ba kalauzol minket, ahol az óriási hajókon szállított ezerféle áruval kell üzletelnünk, és a szárazföldön a megfelelő épületek képességét kihasználnunk, vagy éppen egy újat építenünk. Minden körben két fontosabb fázison megyünk végig, az elsőben új kereskedelmi anyagok érkeznek a kikötőbe, míg a másodikban a játékosok egy akció fölött ítélkezhetnek. Vagy egy mólóról, egyfajta áruból begyűjtheti az összes ott találhatót, vagy a kikötőváros valamelyik épületének képességét használja ki, ennek során gyárthatunk termékeket, adhatunk-vehetünk, vagy éppen építhetünk épületet a rakparton, vagy hajót az öbölben. A játék tervezője bevallása szerint komoly inspirációt jelentett a BGG Toplistájának 10. helyét birtokló Caylus, és a hasonlóság az épületekben látszik meg legjobban, hiszen itt is használhatjuk ellenfeleink épületét egy meghatározott bérleti díj kifizetésével. A megvalósítás viszont már teljesen egyedülálló, a rengetegféle épületek bővülő köre, és változatos felhasználásuk tényleg minden esetben új stratégiát igényelnek, eddig még nem nagyon találkoztam olyan partival, ahol valaki mindig a megszokott taktikával ért volna el sikereket. Eddigi játékoknál nem nagyon tértünk ki a külcsínre, hiszen mindegyik alapos, minőségi munkát végző kiadó játéka, ez alól nem kivétel a Le Havre-t fölkaroló Lookout Games sem, viszont nálam a kivitelezési megoldások ennél a játéknál csak levontak az értékéből. Az alap grafikával nincsen semmi baj, a kártyák kifejezetten hangulatosak, de főtábla kivitelezése, és csatornába ömlő áruk káosza szerintem csak ront az egyébként kiváló játékélményen.

A folyamatosan növekvő lehetőségek száma egy lassanként kibontakozó stratégiázásra adnak lehetőséget, rengeteg fontos döntést állítva a játékosok elé szinte a játék minden körében. A kitervelt taktikánkat több körre levetítve kell kigondolnunk, és ebbe sokszor beleszólhat, ha más viszi el előlünk a szükséges épület használatát, ahogy ez a Harvest-trilógia többi játékánál is örökös dilemmákat szül. Ezen hasonlóság ellenére a Le Havre nagyon jól megállja a helyét, nem lehet ráhúzni, hogy pár összeollózott ötlettel tömte ki a hálás gazdasági témát, viszont nagy az említett elődökkel szemben úgy érezheti a játékos, hogy a komplexitás miatt a klasszikus játékok elegáns letisztultsága hiányzik belőle.

 

Remélem ez a három játék meghozta a kedveteket, hogy kipróbáljátok a Boardgamegeek népítéletének legjobbjait, és hogy saját szátok íze szerint is összeállítsátok egy-egy listát a véleményetek szerinti legjobb társasjátékokról, természetesen mindenki ranglistáját szívesen fogadjuk a kommentek között! Listázásra fel!