Nem tudtam nem büszkeséggel észrevenni egy budapesti boltban a Spiel Mini új, második kiadását, amely már játékszabályokat is tartalmaz…

Állítólag Kosztolányi Dezső kelt fel minden reggel korán, ha a következő napon megjelenő újságban megjelent írása; ilyenkor az elsők között akart hozzájutni kreativitása nyomtatott bizonyítékához, esetleg utána még egy kávéházba is beült, hogy figyelje az olvasók reakcióját. Eszemben sincs magamat bármilyen szinten Kosztolányihoz mérni, de azért jólesett azt látni, hogy a Spiel Mininek immár a második kiadása kapható itthon, az, amelyikhez három szabályt is csomagoltak, köztük az enyémmel.

A Spiel Mini egy kis dobókockapiramis, húsz egyforma színű dobókockából. A piramisforma doboz alja tíz kehelyből áll, amibe a kockákat a sarkukra állítva helyezhetjük, rájuk hatot, azokra hármat és csúcsdíszként a huszadikat. A dobozhoz tartozik még átlátszó műanyag teteje, ennyi az egész. Tavaly októberben, amikor megjelent (Essenben ingyen adták, ha az ember megvette a 120 dobókockás Spielt), a kiadó pályázatot hirdetett játékszabályok kitalálására. A kihívást a nagy kockapiramishoz képest (amely eredetileg, három évtizeddel ezelőtt szintén szabályok nélkül, egy hasonló felhívással jelent meg) az jelentette, hogy míg ott a háromféle kockaszínt könnyen lehetett játékosokhoz rendelni, ezúttal egyetlen egyforma színű kockakészlettel kellett gazdálkodni.

Az ötletelés beindult, és gyorsan jöttek is elő az újabb és újabb szabályok. Kitaláltam agyalós stratégiai játékot, kockadobálós taktikait (ez utóbbi a kedvencem), trükkös párkeresőt (valamelyest a nagy testvér egyik játékára alapozva), és miközben ezek szabályait papírra (képernyőre) vetettem, még egy bugyuta ügyességi játék is eszembe jutott. Elküldtem mind a négy szabályt a kiadónak, és kisebb meglepetésemre az egyik szabályt ki is hozták „nyertesnek” – a bugyuta ügyességi játékot.

Utólag persze könnyű megválaszolni, miért. Egyrészt a kiadó a lehető legnagyobb célközönségnek akart megfelelő játékot gyártani, így a kisebbeknek is legkönnyebben átadható szabályokat keresett. Másrészt azért, mert az ötlet kilóghatott a beküldött pályaművek sorából a kreativitásával: fogtam ugyanis a doboz műanyag fedelét, azt állítottam bele fejjel lefelé a doboz aljába, hogy abba lehessen bedobálni tisztes távolból a kockákat, anélkül, hogy a fordított piramis eldőlne.  A szabályokat, célokat, büntetéseket ezután már könnyű volt kidolgozni – a kiadó pedig vevő volt az egyszerű, de talán ötletesnek mondható játékra.

A megtiszteltetés persze hatalmas, hiszen a három publikált szabály közül egy van még, amely pályázat útján került a dobozba (Sven Kübler kockadobálós piramisépítősdije), míg a másikat (egy egyszemélyes építőjátékot) az eredeti (Das) Spiel tervezőjének, Reinhold Wittignek köszönhetjük. Hogy az ő nevével egy lapon említsék az ember nevét… Nos, jó dolog ez.