játszma

Kihirdették hát a Spiel des Jahres, a Kennerspiel des Jahres és a Kinderspiel des Jahres jelöltjeit. Ahogy arra számítottam is, a tippjeim nagyobbik része nem vált be…

Hétfőn hirdetik ki Németországban, hogy melyik 3 játékot jelölik Spiel des Jahresre, vagyis az Év játéka-díjra, és melyik 3 játékot Kennerspiel des Jahresre, amely ugyanennek a „komolyabb”, valamelyest gyakorlottabb játékosokat igénylő változata. Próbáljuk meg kitalálni, melyik címek jöhetnek szóba!

Mielőtt a saját kedvenceinket kezdenénk felsorolni, érdemes végiggondolni, hogy milyen játékokat díjaz a zsűri általában: ezek rendszerint valamelyest eredetiek, családbarát társasok, amelyeket nagy dobozban árusítanak, legalább 2-3 különböző játékosszámmal (lehetőleg 2-4 vagy 3-5) jól működnek és megjelentek németül valamikor tavaly május és idén április között, ráadásul tiszta, érthető szabályrendszerrel és játékszabállyal. Kusza igények? Pedig mindegyik elvárás érthető, ha olyan játékot akarnak díjazni, amely a lehető legnagyobb réteg megelégedésére szolgál, miután a díj(ak) logóját látva megveszik a dobozt a játékboltban.

No szóval, mik jöhetnek számításba idén? A Spiel des Jahres három jelöltjére öt tippem van, amivel persze lehet, hogy ordas módon mellélövök. Az egyik a francia díjazott Takenoko, amelynek legfőbb erényét bájos, eredeti, családbarát témája (a kertész és a panda tánca a bambuszligetben) és megjelenése jelenti, de eredeti is és kellőképpen könnyed-szerencsefüggő családi móka ahhoz, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni. Az egyetlen kérdés, ami felmerül ennek kapcsán, a szabály összetettsége (könnyű családi mókához képest egy kicsit sokféle akció közül kell választania a játékosnak) és az, hogy a német fordítás mennyire sikerült (az angol szabály katasztrofális) – ugyanis ha ezen a téren gondok vannak, könnyen válhat a Takenokóból az év Tobagója (a színvonalas, szép, eredeti Tobago annak idején elsősorban a szabályproblémái miatt nem került említésre sem a Spiel des Jahres kapcsán).

A másik a Kingdom Builder, a már díjazott Dominion tervezőjének új, könnyen bővíthető, rendkívül egyszerű és mégis mélységeket, de főleg újrajátszhatóságot kínáló, szép játéka, amely szinte biztosan legalább említésre kerül. A Hans im Glück kiadó,amely a díjak egyik főszereplője volt sok évig, már évek óta nem produkált semmi igazán említésre méltót, de most belehúzott, így a Santa Cruz is lehet esetleg titkos befutó a jelöltlistára: tervezője, Marcel-André Casasola Merkle már az Attikával is kapott említést annak idején, de a Santa Cruz szebb, jobb, családibb játék, így legalább az ajánlottak listáján befutó lesz, de jó esetben jelölést is kaphat.

A díj mindig hoz meglepetést a gyakorlott játékosok számára. Idén is jó eséllyel akad ilyen; kettő tippem lenne a sötét lovakra. Az egyik a Pictomania című partijáték Vladaa Chvátiltól, aki amellett, hogy a sokat társasozók nagy kedvence, már különdíjat is kapott korábban a Space Alertért. A rajzolós játék, amelyben mindenki egyszerre rajzol és próbálja kitalálni a többiek rajzát, a kritikusok körében nagy sikert aratott; csupán az a kérdés, hogy az állítólag elsőre kissé kusza szabály nem áll-e a díjra váltható siker útjába. A másik egy 2010-es játék, a Cornerstone, amelynek német kiadása csak tavaly ősszel jelent meg Turmbauer címen. A játék itt is a gyengén megírt német szabályon vérezhet el, noha a térbeli pepita tetris-elemekből épített toronyra építés közben minél magasabbra feljuttatandó emberek ötlete eredeti, ötletes és még esztétikai élményt is nyújt-

Említést valószínűleg igen, jelölést jóval kevesebb eséllyel kaphatnak olyan játékok, mint az Africana (Michael Schacht visszatérő vendég a Spiel des Jahres listáján), a Rapa Nui (Klaus-Jürgen Wrede ritka szereplése lehet ez a Carcassonne óta), illetve esetleg a Kalimambo és a Vegas. Reiner Knizia és a Ravensburger Take it Easy! nyomán született két új játéka, a Kreuz & Quer és az Indigo legfeljebb említést kaphat, de erre sem vennék mérget.

Nehezebb megtippelnem a Kennerspiel des Jahres esélyeseit, két fő okból is: egyrészt a díj túlságosan új ahhoz, hogy pontosan tudhassuk, milyen nehézségű játékoknak jár (valószínűleg nem a nagyon komplexeknek), másrészt jóval kevesebbet játszottam ezek közül. Ha nagyon összetett játékok mégis indulhatnak, akkor az Ora et Labora és a Trajan biztosan a jelöltek között lesz; máskülönben az ajánlott listán találhatjuk majd ezeket. A falusi stratégiát kínáló Village hiába felelne meg a legtöbb feltételnek, témája talán túl sötétnek számíthat a díjhoz. A Helvetia is hasonló problémákkal küzd, de leginkább az első kiadás gyengébb szabályain és a megjelenítés hiányosságain bukhatja el a jelölést. A Hans im Glück-féle Hawaii erős jelölt a kiadó részéről; kizárólag az a kérdés, hogy a zsűri eléggé szórakoztatónak is tartja-e ehhez. Utóbbi a kérdés Michael Schacht Coney Islandje kapcsán is; utóbbira a „nem” választ tippelem. Két játéknak adok még esélyt: a dobókockás Santiago de Cuba szép is, kellőképpen el is tér a szokásostól, családbarát is ahhoz, hogy ne hagyják figyelmen kívül (bár talán könnyedebb a kategóriánál?); a szép és eredeti történetű Last Will (amelyben milliomos-örökösként elsőként kell elköltenünk az összes pénzünket) pedig titkos befutó lehet.

Hétfőn tehát kiderül, kik lesznek a díjak idei jelöltjei… és a fenti okoskodás hirtelen idejétmúlttá, néhány pontján talán nevetségessé is válik majd…

Ezeket a kérdéseket gyakran teszik fel nekem kollégák, távoli ismerősök, amikor megtudják, hogy sokat játszom mostanság és nagy társasjáték-készletet halmoztam fel. Ilyenkor rögtön visszakérdezek: te milyen könyvet, milyen zenét ajánlanál? Melyik a legjobb könyv vagy zene?