játszma

Ennek a cikknek az elkészítésével megszenvedtem. Na, nem azért, mintha a játékról nehéz lenne írnom - csupán szeretek mindig saját fényképeket tenni a cikkeimbe, azonban ezt a játékot, amelyet a gyerekek karácsonyra kaptak a nagyszülőktől, mintha a föld nyelte volna el, így nem tudtam pótolni a karácsonykor el nem készített fotókat (végül társasklubban sikerült, most szerdán). A cikk legnagyobb tanulsága tehát rögtön az első bekezdésbe kerül: az apró dobozos gyerekjátékok nagy hátránya, hogy a lakásban bárhol elbújhatnak, különösen rendetlen kisgyerekek esetén - márpedig a nagyon rendrakós gyerek tudomásom szerint meglehetősen ritka (még nem hallottam ilyenről, persze biztosan akad).

A gyerekeket nem nehéz megfertőzni a klasszikus fantasykkel, még akkor sem, ha csak információmorzsákat pötyögtetünk róluk - hiszen színtiszta mesékről van szó. A fene akarta a Csillagok háborúját (science fantasy) vagy Tolkien világát lenyomni a gyerekeim torkán: a filmeket például a mai napig nem látták (jó hogy), de a könyveket sem olvastam fel. Mégis, idővel az összes szereplőt jó eséllyel megismerték minden plakáton, fotón, bábuban, és Miska nap mint nap szeretne további részleteket kiszedni belőlem Bilbóval, Frodóval vagy éppen Ben Kenobival kapcsolatban (a szuperhősökről inkább óvodás társaitól érdeklődik).

Ezért végül én voltam az, aki elővette otthon a The Hobbit - An Unexpected Journey Kartenspiel című kisdobozos játékot, mert amellett, hogy úgy éreztem, a témájára igencsak vevő lesz, azt is megtippeltem, hogy a King Arthur után ennek a szabályaival és alapvető stratégiáival is sikerrel fog megbirkózni. Így kivételesen én voltam az, aki egy nyolcéves kortól ajánlott játékot adott a kezébe - a következő számos alkalommal viszont már ő kérte, hogy ezzel játsszunk.

Mielőtt az ünnepek végeztével végre visszatérhettem volna dolgozni, sok olyan dologra jutott időm, amire máskor nem - például játékok szabályait olvasgattam, esetleg fordítgattam is magamban. Bár alapfokon sem tudok németül, a társasjátékos németem az elmúlt évek alatt egészen magas szintre fejlődött, ezért nekiestem a Cards4You szabályainak. Emlékeztetőül: ez az a Németországból rendelt kártyajáték, amely 4 játékot ígért 4 éves kortól, és annak idején komoly csalódást okozott, mivel a négyből mindössze egy szólt a négyéveseknek, egy (az itthon repülős/autós kártyaként ismertté vált Trumps) hatéveseknek - ráadásul az utóbbi a nyelvfüggősége révén csaknem használhatatlan -, továbbá egy hét-, egy pedig nyolcéveseknek.

No, miután elolvastam a hét- és nyolcéveseknek szóló játékok (Zwölf és Hamstern) szabályait, meglepődtem, hiszen az utóbbi 80%-ban megegyezett a karácsony óta játszott Cheeky Monkey (Monkey Business) legkisebbeknek (négyéveseknek) szóló szabályvariációjával.

Francia és magyar kártyával szinte mindenki tud pár egyszerűbb játékot, és sokaknak az úgynevezett "ütésszerző" (angolul: trick-taking) játékok sem ismeretlenek gondoljunk csak a snapszerre, az ultira, vagy a bridzsre. Rengeteg hasonló típusú játékot játszanak a két klasszikus kártyapaklival, most viszont szeretnék három olyan játékot bemutatni nektek, amelyek ezt a mechanizmust próbálták továbbgondolni, úgy, hogy a modern társasjátékok közt is megállják a helyüket.

A négyéves kortól ajánlott, valójában a korosztálynak a négy játék közül csak egyet kínáló Cards4You apai csalódásával (gyors közbevetés: a bejegyzés múlt heti megjelenése óta kétszer is játszottunk ezzel, vagyis a fiamnak ez biztosan nem csalódás) párhuzamosan egy fordított irányú tapasztalatra is szert tettem. A gyerek-kártyajátékkal párhuzamosan ugyanis rendeltem egy nyolcéves kortól ajánlott társast is külföldről; ki gondolta volna, hogy Miska jól fog szórakozni vele?