játszma

Amint ősszel megjelentek, rögtön le is csaptam a legújabb sztorikocka-készletekre. Nem csoda, hszen már hónapokkal korábban hallottam róluk, így a lehető leghamarabb szerettem volna kipróbálni őket. A korábbi sztorikocka-készletek ugyanis egyértelműen nagy sikert arattak. Írtam is az alapkészlettel való mesélésről itt, Miska meséjéről itt, a folytatásokról (Voyages és Actions) pedig itt.

Rory újabb sztorikockái, a Voyages (Utazások) és Actions (Cselekvések) alcímet viselő, kilenc-kilenckockás készletek karácsonykor kerültek nálunk a fa alá, és mivel január első hetét is még friss (szerencsére rövid lefolyású) betegséggel töltötték otthon a gyerekek, velem együtt, az elnyújtott téli szünetben mindennap előkerültek ezek is. Legfőképp a délutáni szunyókálás előtt: ezekkel mondtam nekik a meséket.

Az igazat megvallva, ezen a megszállott társasozók számára vagy így, vagy úgy különleges hosszú hétvégén, amikor az év társasjátékos eseménye zajlott Essenben (a nemzetközi játékvásár) és vagy ötven társasozó gyülekezett négynapos maratoni társasozásra Kecskeméten, és még a játszma blog facebookos oldalát is esseni bemutatók özönlötték el, azt terveztem, hogy kivételesen nem írok hétvégi apukás bejegyzést. De aztán a legutóbbi bejegyzést követően kedvet kaptam ahhoz, hogy kipróbáljam a sztorikockákat a másik oldalról is, vagyis úgy, hogy a fiamnak adom oda a képekkel illusztrált kilenc dobókockát, lássuk, mit kezd velük.

Játékok segítségével sok minden fejleszthető: memória, logika, szabályok betartása, taktika, stratégia és így tovább. Sőt. Nem túlzás azt állítani, hogy mindent lehet játékok segítségével fejleszteni: a játék talán mindennél hatékonyabb módja a tanulásnak.

A mentális fejlődésben a mese valami egészen hasonló funkciót lát el.