játszma

Egy élő, folyton formálódó toplistánál megeshet, hogy miközben módszeresen végigvesszük a legjobbnak ítélt társasjátékok listáját, a módszeresen statisztikák lassan őrlő kerekei meglódulnak, és helycsere történik a ranglistán. Szerencsére az előzés pont a most tárgyalt három versenyzőnk közt állt be, így egy könnyed fordulattal előrébb hozhatjuk a klasszikus energiagazdasági társasjátékot, a Power Grid-et ami kénytelen-kelletlen átadta a helyét az utóbbi év legfeltörekvőbb galaktikus civilizációépítő játékának, az Eclipse-nek. A kérdés már csak az, hogy mire a ranglista végére érünk, sikerül a legnagyobb történelmi civilizációs játékát, a Through the Ages-t is beérnie? A legjobb lesz, ha egy kicsit többet tudunk meg mindegyikről, és a végén talán mi is megjósolhatjuk a küzdelem kimenetelét.

6. Power Grid (Átlag értékelés: 8.08)

Amikor először hallottam az eredetiben Funkenschlag címre hallgató játékról, és a böngészőm földobta róla az első pár képet, szinte biztos voltam benne, hogy egy rettentő száraz, nyögvenyelős játékról van szó, amit csak az igazi fanatikusok emeltek a magasba, hiszen az energiakereskedelem elsőre nem hangzik túl izgalmas témának, ugye? De csak elsőre! Ahogy elolvassuk a közérthetően megírt szabályt, már sejthetjük, hogy valami jól kitalált dologgal állunk szemben, viszont itt is, mint általában az igazán jó társasjátékoknál, a parti első köreit játszva bontakozik csak ki, hogy egy igazi gyémántra bukkantunk! Egy játék, ami lényegében semmi újat nem hozott, viszont a legjobb mechanizmusokat hangolta össze egy olyan sikeres gazdasági játékban, amit száz és száz parti után is a legnagyobb kihívások közt lehet megvívni ellenfeleinkkel.

Mint már említettem, a Power Grid témája nem mondható túl izgalmasnak, hiszen a játékban Németország és az Amerikai Egyesült Államok energiapiacát igyekszünk meghódítani (viszont az azóta megjelent kiegészítőknek köszönhetően majdnem minden energiahatalommal rendelkező országába eljuthatunk, sőt a Közép Európa kiadásban Magyarország villamos hálózatát is fejleszthetjük), és itt próbáljuk a folyamatosan fejlődő technológiák és alakuló lehetőségek között a legtöbb pénzt gyűjteni egy országos szolgáltató hálózat létrehozásával. Mint minden nagy vállalat, mi is egy kis tőkével indulunk, hogy pár Elektróval (a játék fiktív pénzneme) a zsebünkben egy erőmű árverésen találjuk magunkat, versengünk a legújabb technológiákért, hogy ezekkel később árammal láthassuk el a hálózatunk városait. Minden fordulóban először licitálunk a legújabb erőművekre, amelyek különböző formában és hatékonysággal alakítják át a különféle alapanyagokat (szén, olaj, szemét és urán) árammá, valamint a megújuló energiaforrások különböző fajtái is lassanként megjelennek a piacon, és a játékosok rendelkezésére állnak. Ezután következik a fűtőanyagok vásárlása a piacról, amelyeket persze különböző árakon mérnek, más-más mennyiség kerül rendelkezésünkre minden körben, és persze a játékosok különféle erőműveinek „étvágya” is nagyban befolyásolja. A licitáláson és a vásárláson kívül a harmadik fontos csataterünk a Power Grid-ben a térkép, ahol körről-körre bővítjük hálózatunkat kifizetve az állomásokat és az azokat összekötő kapcsolódások díjait, miközben ellenfeleinket a fontos területek lefedésével próbáljuk sarokba szorítani. A pontos számolgatást igénylő versenyben kiemelt szerepet kap a játékos sorrend, amit a birtokolt városok, és a legfejlettebb erőművek alapján határozunk meg, és hogy a legnagyobb hatékonyságot érhessük el, érdemes idejében elérni a licitet, az alapanyag vásárlást és a terjeszkedést egyaránt. A játék győztese az lesz, aki az utolsó körben a legnagyobb hálózatot tudja kifűteni, amiben nagyon szoros verseny szokott kialakulni, ezért igazi súlya az összegyűjtött pénznek van, ahol szó szerint minden bankó számít.

Ahogy azt a komolyabb, összetettebb játékoknál megszokhattuk, a szerencsének itt is kicsi szerepe van, így folyamatosan nagyon oda kell figyelnünk a lehetőségekre, és ellenfeleinkre, hiszen csak a befektetések és a jövedelmek gondos kiszámolásával van esélyünk a győzelemre, viszont az erőművekért vívott véres licitek sokszor még így is okozhatnak meglepetéseket. A ranglistánkon talán nincs még egy játék, ami közismert mechanikák felhasználása ellenre ennyire precízen kisúlyozott lenne, mégis nagyszerűen tud alkalmazkodni a játékosok harcmodorához, hiszen lehetséges békésebben meglenni egymás mellett, viszont ha valaki vérszemet kap, akkor mindenkinek kénytelen tartania az iramot az energiapiacért vívott legizgalmasabb versenyben.

5. Eclipse (Átlag értékelés: 8.36)

A sci-fi témája sosem volt idegen a társasjátékok világától, hiszen az űrhajók építése és messzi-messzi galaxisok fölfedezése sok ötletnek adhatnak táptalajt, és a műfajért rajongó játékosokat megcélozza, mégis a tizenkettes Toplistánk legjobbjai közé csak egyetlen egynek sikerült bejutnia, ráadásul egy igazi újoncnak, a 2011-es Eclipse-nek. Számomra furcsa, hogy a műfaj nagy klasszikusai mellett könnyű szerrel suhant el (27. Twilight Imperium, 21. Battlestar Galactica, 16. Race for he Galaxy), viszont sokak szerint ez annak volt köszönhető, hogy az elfogadottabb, „sci-fis” megoldások helyett itt inkább egy klasszikusabb értelemben vett civilizáció építő játékkal van dolgunk, ami az amerikai és európai játékok mechanizmusait és legkiválóbb erényeit gyúrja össze egyetlen társasba.

A játék felépítése és dizájnja is egyértelműen a téma és az összetett játékok kedvelőit célozza, ugyanis a dobozban helyet kapott rengeteg játéktábla, tokenek százai, fa mütyürökből több zsáknyi, egy termetes kupac színes dobókocka, egy nagy adag szépen kidolgozott műanyag űrhajó, és mindezek mellé egy meglepő módon nem is túlbonyolított játékszabály. Mindenki egy galaktikus civilizációt irányít, ami az egyszerűbb játék módban minden játékosnál humanoid, a haladóban azonban különböző alapképességekkel rendelkező idegen fajok egyike (lehet, hogy csak a civilizációépítés miatt, de nekem rögtön a Sid Meier’s Civilization népei ugrottak be), és a célunk hogy birodalmunk minél több galaktikus szektort fedezzen fel és kebelezzen be, a legújabb technológiákat fejlessze ki, legyőzze ellenfeleit és a világűr diplomáciájában is jeleskedjen. A játék gerincét a kilenc kör során választható hatféle akció adja. A Felfedezés akcióban egy hatszögletű terület lapkát húzunk, majd ezt tetszés szerint lerakhatjuk a kezdőterületünk mellé (vagy ha nem megfelelő, eldobjuk) ügyelve arra, hogy a lap szélén látható féreglyuk ikon a másikhoz passzoljon, hiszen csak ezeken tudunk áthaladni hajóinkkal. Ilyenkor, ha egy idegen fajjal találkozunk, azzal megküzdhetünk különféle bónuszokért, ha viszont nincs ellenség, akkor egy befolyás koronggal telepes hajónkról kis kockák formájában benépesíthetjük a fölfedezett bolygókat, amelyek a színükkel jelzett erőforrást termelik ezentúl számunkra. A Befolyásolás akcióval üres szektorokra rakhatjuk korongunkat, vagy meglévő visszavételével vonulhatunk ki egyből. A Kutatással különféle technológiákat fejleszthetünk ki a rózsaszínnel jelölt tudomány pontokból, amelyek azonban kategóriánként egymásra épülve irányíthatják választásunkat. A saját játékos lapunkon van megjelölve, hogy a három különböző méretű űrhajónk és a bázisunk milyen felszereltséggel bírnak, a Fejlesztés akció során egyes technológiák segítségével két „tuningolást” hajthatunk végre gépeinken, számítógépeket beépítve, hajtóműveket, pajzsokat és ágyúkat rápakolva. A barna színű erőforrás fölhasználásával az Építkezés akcióban hozhatunk létre különböző méretű, új űrhajókat, bázisokat, és pontot érő monolitokat, amelyek elengedhetetlenek a folyamatosan táguló tér felügyeléséhez. Utolsó akcióként pedig rendelkezésünkre áll a Mozgatás, amivel a hajók hajtóműve által megszabott sebességen belül irányíthatjuk hajóinkat a galaxisban.

Az alapvető fejlődés mellett az efféle játékok két legizgalmasabb mozzanata a diplomácia, amit itt a velünk kapcsolatba lépő ellenfeleinkkel ápolhatunk, ami pontokat és lehetőségeket hoz mindkettőnknek (és persze akkor rúgjuk föl a megállapodásunkat, amikor akarjuk! Ez már ilyen mindenhol, nem csak a történelmileg hű játékokban lehet az ember mérhetetlenül aljas), és természetesen a legfeszültebb interakció mégis maga a harc. A hajónk felszereltségén látható kockákkal, a 6-so mindig talál, az 1-es mindig mellé megy, a többi számhoz pedig használhatjuk a számítógépünk pozitív és az ellenfelünk pajzsának negatív módosítóit, ha így eléri a 6-ot, akkor is sikerült találatot bevinnünk. A technológiáinkkal sok mindent befolyásolhatunk, ezek adják a nagyságrendeket, de ettől még komoly szerencse faktorral kel szembenéznünk az Eclipse harcaiban. Az utolsó kör végeztével minden fontosabb hatalmi ágban elért eredményünk után megkapjuk a győzelmi pontjainkat, amit összemérve hirdethetjük ki a galaxis vezető birodalmát.

A játékot a nagyközönség is nagyra tartja, hiszen csupa pozitív visszajelzést lehet hallani, és olvasni mindenfelől, ami viszont inkább megosztja az embereket, az maga a Boardgamegeek Toplistán elfoglalt, folyamatosan javuló helyezése. Egy európai típusú civilizációépítő játék, ami viszont tele van amerikai hangulatú kockadobálós harcokkal és megoldásokkal. A társasjátékok két nagy iskoláját sokan próbálták már összegyúrni több-kevesebb sikerrel, így az Eclipse-nél is fontos kérdés volt, hogy hogyan oldják meg ezt a problémát, és ami kiemelt helyét adja az-az lehet, hogy kiválóan teljesítette ezt a feladatát! Egy játék, amiben különféle ötleteket gyúrtak egybe, mégsem tűnik az egész izzadtságszagúnak, egy ismerős, mégis határozottan új sci-fi játékkal gazdagítva minket.

4. Through the Ages: A Story of Civilization (Átlag értékelés: 8.30)

Civilizációs társasjátékok egymás hegyén-hátán, hiszen egy olyan témát képviselnek, amit sokak szerint nem lehet elég játékban „megénekelni”, mégis abban szinte mindenki egyetért, hogy a műfaj egyik legnagyobb alkotása a cseh Vlaada Chvátil tollából született Through the Ages: A Story of Civilization, ezt is bizonyítja igen előkelő helyezése a BGG ranglistáján. A grandiózus téma maga az ember története, egészen az őskortól ívelő fejlődése (és sokszor hanyatlása) a kultúra, a tudományok és a hadakozás évezredei, mindez egyetlen játékba sűrítve. Azt hiszem, a legnagyobb feladatok közé tartozik egy olyan játék megalkotása, ami sikerrel és élvezetesen modellezi az emberi civilizáció történetét. Sok játéknál elég, ha a tematikával megragadjuk a játékosokat, ha elég különleges, vagy őrült terepre helyezünk egy működő mechanizmust, hiszen ez legtöbbször sikert eredményez. A civilizáció építésnél viszont sokkal nehezebb feladattal kell szembenéznie a tervezőnek, hiszen a játékosok jobb esetben minden motívumot ismernek a történelemkönyvek lapjairól, és más történelmi társasjátékokból, hiszen ezekben jobbára megegyeznek a főbb csapásvonalak. A nagy versenyben nehéz újat alkotni, viszont, ha egy mechanizmus jól elkapja a fonalat, és precíz tervezéssel és teszteléssel sikerül mindent  összehangolnia, csak akkor születhet meg egy olyan epikus játék, mint a Through the Ages.

Az alap szituációt szerintem nem kell senkinek fölvázolnom, hiszen már ezerszer hallottuk, legyen annyi elég, hogy mindenki kezébe vesz egy meg nem nevezett ókori népet és rátermett uralkodóként vezeti őket végig az évek folyamán, egészen a modern korba, hogy minden ellenfelünket megelőzve a Föld leghatalmasabb és legstabilabb birodalmát hozzuk létre. Igen, valóban, tíz másik játékot is lehetne kapásból mondani, amit ugyanígy vezetnénk föl, ezért inkább arról mesélnék a továbbiakban, hogy a Through the Ages hogyan kezeli ezt a túlságosan is jól ismert tematikát. A játékszabály három különböző nehézségű szintű változatot kínál a játékkal ismerkedőknek, ezekben kevesebb koron utazhatunk keresztül, és jelentősen le is butítja a játék igazi izgalmait nyújtó részeit, így szerintem ezeket a tanuláson kívül nem érdemes használni, így most lássuk a teljes értékű változatot. A játékot egyértelműen a kártyák uralják, hiszen itt nincs tiritarka térképünk masírozó telepesekkel és hadseregekkel, ami egy nagyon okos ötlet volt a tervező részéről, hiszen a történelem folyása nem igazán függ ettől, a találmányokat bárhol kiötölhetik, korszakalkotó művet bárhol sugallhat a múzsa, és ha valakik konfliktusba keverednek, azok úgyis megtalálják a maguk harcmezejét. Persze itt is vannak területi kérdések, mint a nyersanyagot termelő földek, vagy a gyarmatosítás, de ezek nagyon jól elférnek a kártyákon, konkrét térbeli elhelyezés nélkül.

A fő részt a Civil kártyák adják, amelyek négy nagy korra osztva (ókor, középkor, felfedezések kora és a modern kor) adják nekünk az olyan főként békés alkotóelemeket, mint a vezetők (Arisztotelésztől, Ghandin át, Nikola Tesláig), a termelő technológiák (bányászattól a mezőgazdaságig), a városi technológiák (vallástól a moziig), a katonai fejlesztések (lovasságtól a tankokig), és a világ nagy csodái (Taj Mahaltól az Internetig). A Civil lapok egy központi táblán kerülnek elő sorra, ezek közül szerezhetünk meg újabbakat és építhetjük be civilizációnkba, egy régi technológiát fölülírva, vagy egy újat megalkotva, ügyelve, hogy minden hatalmi ágon megfelelően képviseltessük magunkat. A lapok speciális leírásukon kívül módosíthatják valamely mutatónkat, amelyek azt jelzik körönként mennyi nyersanyagot, ételt, fejlesztésre elkölthető tudomány pontot vagy katonai erőt kapunk. A másik nagy kártyacsomag a Katonai lapok, amelyeket viszont egy pakliból húzunk körönként, ezzel imitálva a hadakozás ködét, hogy ne tudhassuk pontosan, mi is rejlik ellenfelünk tarsolyában. Ezekkel rendezhetjük alakzatba hadainkat, indíthatjuk erőinket a gyarmatok meghódítására, politikai manővereket hajthatunk végre, és esetleg a legvéresebb esetekben nekironthatunk ellenfelünknek és háborút idézhetünk elő. Az események megtörténése nem azonnal történik, hiszen lassan őröl az idő kereke, így csak lefordítva lerakjuk a kártyánkat, mint jövőbeli esemény, és ez csak akkor fog aktiválódni, amikor egy újabb rejtett történés az „aktuális esemény” mezőre tolja. Ez a mechanizmus nagy odafigyelést igényel legtöbbször, hiszen úgy érdemes időzítenünk, főleg a gyarmatosítás megjelenésekor, hogy a várt és váratlan fordulatokból mi jöhessünk ki a legjobban. A körönként rendelkezésre álló 1 politikai akció során az eseményeken kívül köthetünk társainkkal szövetséget, írhatunk alá gazdasági és katonai egyezményeket, ráadásul a játék lehetőséget nyújt egyenlőtlen szövetségek kötésére, amivel egyfajta sarcot vethetünk ki ellenfeleinkre.

Mint a hasonló játékoknál itt is külön szerepet kap az államforma, ami az induló despotizmustó különféle irányokat vehet, ez szabja meg hány békés és hány katonai akciót hajthat végre körönként, illetve különféle módosításokat ad népünk előre menetelét illetően legyen akár az új idea a köztársaság, vagy éppen a kommunizmus. A kártyákon kívül játékos táblánkon két fontos felületre kell figyelnünk, egyik a népességünk, ami jelöli nagyságrendileg, mennyi ember tartozik civilizációnkhoz, őket tudjuk egyes ipari, gazdasági vagy kulturális létesítményünkben dolgoztatni. Figyelemmel kell kísérnünk azonban arra, hogy legen elegendő ételünk az embereink etetésére, valamint fontos, hogy minél elégedettebbek legyenek, hiszen mindkettő hiánya súlyos veszteségeket, és esetleges lázadást okozhatnak. A megtermelt nyersanyagainkat is saját tábláinkról osztjuk szét a kártyáinkra (amelyek fajtájától lesz ezekből bronz, vagy éppen gabona), viszont ha túl sok marad a „kamránkban” akkor ez növeli a belső korrupció lehetőségét, ami szintén egy súlyos problémát jelent minden birodalom számára.

Mint látszik egy ilyen sokrétű játékról nehéz teljes képet festeni, viszont remélem, hogy valamit azért sikerült megtudnotok a Through the Ages-ről, és ha csak töredékét is, de sikerült észrevennetek, hogy egy hatalmas játékról van szó. A hatalmas jelző ezúttal nem a doboznak és a benne lévő alkatrészeknek szól, hiszen egy meglepően kompakt kiadásban kaphatjuk a játékot kézhez. Részben szólhat a játékidőnek, ami jóval nagyobb a megszokottnál, én úgy 90 percet számolnék játékosonként, ami a játék szinte egyetlen, mégis óriási gyengesége. Viszont ez ellenére tényleg hatalmas a játék, hatalmas témát dolgoz föl igazán nagyszerű ötletekkel modellezve az emberiség történetét. Hatalmas harcok és verseny, óriási stratégiai irányítás, és  úgy érezhetjük hogy (jó)pár órára valami hatalmas dolgot irányíthatunk.