játszma

Ahogy az immár furcsamód kezd hagyománnyá válni, 30 nappal a lányom születésnapja után megünnepeltük a fiamét is: betöltötte a negyediket. Ebből az alkalomból többek között kapott egy társasjátékot ajándékba (még várom, hogy mikor fog erre "nahát, még egy nyakkendő!" arccal reagálni), amely egyébként nagyjából egy éve hevert már a szekrényem mélyén, várva, hogy a dobozon jelzett kort betöltse a kölyök.

Az első horgászós játék ismertetése közben jöttem rá egy nagy mulasztásomra: bár az elmúlt hónapokban sorra ismertettem azokat a 8 éves kortól ajánlott játékokat, amelyeket egyszerűsített szabállyal tavasszal-nyáron tanultunk, a nagy listából egy kimaradt, mégpedig a Panic Lab. Pedig ez az utóbbi idők egyik legviccesebb játéka.

Beköszöntött az ősz, és ez többek közt azt is jelenti, hogy karácsonyig rengeteg újdonsággal árasztanak el bennünket a kiadók és forgalmazók. Ugyan még messze az ajándékvásárlási dömping, azonban érdemes odafigyelni, olvasgatni, böngészni, hogy a legjobb társasjátékkal lephessük meg szeretteinket, akár az olyan friss megjelenések közül is, amiről még nem tudjuk begyűjteni az ajánlásokat a rokonlátogatáskor, szülői értekezlet előtt, vagy a kollegiális munkakerülés közben.

A meglepő sikert arató dobókockás-kártyás Kapásom van! után lelkesen vetettem be az izgalmasabbnak tűnő másik kölcsönjátékot, a szintén horgászós Funny Fishinget Miskánál. A játék azon ritka (négy éves kortól ajánlott) gyerektársasok közé tartozik, amely valami igazán eredetit kínál.

Bár nekünk idén is sikerült az évszak egyetlen esősebb hetét kifognunk a Balatonon, a nyár végére ismét egyre kínosabbá vált a magyar tenger apadása. Cserébe viszont, amikor hazatértem egy társasozásról, táskámban két kölcsönkapott, 4 éves kortól ajánlott társasjáték lapult, mindkettő a horgászás témakörében. Ha már a balatoni horgászok alól elfogyott a víz, legalább a tiszteletükre is játsszunk egy kicsit horgászósdit otthon, a napsütéstől felforrósodott tetőtéri szobában!

Amikor összeül egy társaság, hogy társasjátékozzon, rengeteg kritériumnak kell megfelelnie a kiválasztott játékoknak. Biztos tapasztaltuk már, hogy mindenkinek megvan a maga elvárása: ne legyen túl hosszú, lehessen többen is játszani, kis helyen is férjen el, ne legyen túl harcias, de azért legyen elegendő interakció, és még hosszan sorolhatnánk. És vannak olyan játékok, amelyek valahogy olyan jól egyesítik ezeket a gyakran elvárt kívánságokat, hogy azt vesszük észre, hogy már megint azt pakoljuk elő, amikor a legutóbbi alkalmakkor is ez volt a favorit. Vannak ilyen játékok, amelyek nem is tudjuk miért, de ilyen jól működnek - nekünk az utóbbi időben ilyen lett a Glen More, a sziklák, a skót klánok és a whisky játéka.

Felkérésre írtam ajánlót a Királyságokról. A játék most jelent meg magyar kiadásban, és én meglehetősen kedvelem, úgyhogy nem volt nehéz. Az azonban már a cikk kereteit feszegette volna, hogy részletekbe menően összehasonlítsam a már itthon is öt éve kapható (szintén a DeltaVision által magyarított) Beowulffal, amely a Királyságok rendszerére épül, azt gondolja tovább. De rájöttem, hogy vannak más fórumok, ahol ezt könnyedén megtehetem - például ezen a blogon.

Az iskolakezdés napján milyen jobb hírt kaphatnánk, mint hogy az elmúlt évek legszórakoztatóbb oktatójátéka (itt áradoztunk róla), a Timeline magyar kiadásban is meg fog jelenni, Idővonal címen. A játék alapjai természetesen megmaradnak, a játékosok egy idővonalban próbálják elhelyezni a történelem nagy találmányait, próbálva lehető legjobban belőni születésük évét, ugyanakkor a Gémklub magyar kiadásában a lefordított szövegek, és az újradizájnolt kártyák mellé (szerencsére a csodálatos illusztrációk megmaradtak) egy gyakorló CD-t is kapunk, amin a gyerekek addig gyakorolhatnak, míg csuklóból rá nem vágják a penicillin vagy a gőzgép feltalálásának évét, amire anyu csak annyit mondhat, „de hát te ezt most tanultad, én már nagyon rég voltam iskolás”. Nincs  több kifogás az unalmas évszámokra, játszunk Timeline-t (avagy mostantól Idővonal-at)!

A lányom augusztus 2-án töltötte be a második életévét. Ennek kapcsán eszembe jutott, amikor egy játékboltban az eladóval beszélgettem, és közben beállított a kedves vevő, aki tisztán, világosan tájékoztatott bennünket az igényeiről. Olyan játékot szeretne, amit játszhat a születésnapos, kétéves gyereke, de a gyerek apjának is izgalmas, érdekes. Nemigen lehetett elfogadtatni a vevővel a tényt...

Ilyen játék nem létezik.