játszma

Az elmúlt időszakban a hétvégi apuka cikkek valamivel hektikusabban jelentkeztek, mint korábban (és mint, remélhetőleg, a jövőben), de ennek miértjére csak a cikk végén térek vissza. Addig is, beszélek egy keveset a legutóbbi cikk végén is belebegtetett "másik játékról", amelyet a Linus a kis varázslóval egyszerre kaptunk kölcsönbe. Az a hároméves korosztályt vette célba, az új játék viszont 5 éves kortól ajánlott. Mindez persze nem jelent semmit: ahogy Miska is egészen jól szórakozott a Linusszal, Borcsa is (kisebb segítséggel) jól eljátszott a nagyok játékával.

Németországban hétfőn kihirdették társasjátékozás legfontosabb, példányszámot leginkább növelő díja, a német Év játéka-díj, a Spiel des Jahres nyertesét. Egyúttal a gyakorlottabb játékosoknak szóló Kennerspiel des Jahres díjazottját is megnevezték. És ha már erről írok, akkor megkésett beszámolómban gyorsan pótolnom kell a gyerekjáték-díj, a valamivel korábban kihirdetett Kinderspiel des Jahres nyertesének megnevezését is, ha már ez a blog az utóbbi időben afféle gyerekjáték-bloggá alakult.

Ahol sok pénz van, oda állítólag már könnyen száll még több pénz. Nos, ezt az állítást sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom (sajnos), ellenben ha a "pénz" szót "társasjáték"-ra cseréljük, a helyzet máris ismerőssé válik. Amióta elvesztem a társasjátékozás bugyraiban, kaptunk már mások által nem használt játékot ajándékba, vagy kipróbálásra kölcsönbe is - és a következő pár cikkben az utóbbi típusba tartozó játékokról szó. Konkrétan a következő kettő olyan játék lesz, amelyeket megláttam és kölcsönkértem, amikor februárban két napra otthon maradtam a belázasodó Miskával (hogy aztán én is megbetegedjek, így hosszabb ideig tartózkodjunk együtt otthon).

A két játék közül az egyik három-, a másik ötéveseknek való ajánlást kapott, ezért azt gondoltam, az elsőt inkább csak Borcsával fogom játszani, a másikat pedig inkább Miskával. De a határok nálunk elmosódnak, így aztán végül mindketten játszottak mindkettővel. A hároméves kortól ajánlott Linus, a kis varázsló volt az, amelyet először kipróbáltunk, én, a nagybeteg apa és a lábadozó, (magyarul mintha semmi baja nem lenne, vígan ugrándozó, ezért némi közös mókával legalább pár percre a földhöz ragasztandó) fiam.

Még mindig karácsony, bár az alább részletezendő játékot valamiért csak újévkor sikerült kipróbálnunk Miskával. A Nacht der Magier, vagyis a Varázslók éjszakája című játékot igazából legalább annyira én kaptam, mint a gyerekek, mert igazán régen szerettem volna kipróbálni, és nem is csak 2006-os Kinderspiel des Jahres (Az év gyerekjátéka) jelölése miatt.

Borcsa karácsonyra a 2011-es év gyerekjátékát kapta meg, így Miska sem kaphatott kevesebbet: ő a 2013-as év gyerekjátékát találta a fa alatt. Az 5 éves kortól ajánlott Az elvarázsolt torony az ő választása volt: ahogy azt karácsonykor írtam, több játékot megmutattam neki az interneten, hogy aztán ő válasszon közülük kedvére (persze csak azért, hogy beleírhassuk a kívánságlista-levélbe…). Az egyébként számára is érdekes, kalózos tematikájú Piratissimo és az Év gyerekjátéka-díjas, ám a későbbi Kis varázslóinasokra túlságosan hasonlító Az elvarázsolt labirintus, de a valamivel nagyobbaknak való Hotel is szóba került. Mégis, ahogy az lenni szokott, olyan játékra esett a választás, amit biztosan nem tippeltem volna meg.