játszma

Néha én keresgélek újdonságokat Miskának, hogy játszhassunk valamivel, ami új és neki való. Néha viszont ő sem átall kutatást végezni az én játékaim között, és még az is előfordul, hogy valami izgalmasat talál, olyat, amit még játszani is tudunk egymással.

Ilyen játék volt szeptemberben a Bunte Runde, amellyel korábban két-két és fél éves korában találkozott, és annak a faelemein gyakoroltuk a színeket és a formákat (amit később Borcsával is eljátszottunk már). Korábban nem gondoltam volna, hogy egy hatéves kortól ajánlott játékot teljes nyugalommal fogok megtanítani neki négyéves korában, de a szabályok ismeretében most úgy éreztem, ezt könnyen meg fogja tanulni, még akkor is, ha a játék taktikai mélységeit nyilvánvalóan nem érzi még át.

Az igazat megvallva, ezen a megszállott társasozók számára vagy így, vagy úgy különleges hosszú hétvégén, amikor az év társasjátékos eseménye zajlott Essenben (a nemzetközi játékvásár) és vagy ötven társasozó gyülekezett négynapos maratoni társasozásra Kecskeméten, és még a játszma blog facebookos oldalát is esseni bemutatók özönlötték el, azt terveztem, hogy kivételesen nem írok hétvégi apukás bejegyzést. De aztán a legutóbbi bejegyzést követően kedvet kaptam ahhoz, hogy kipróbáljam a sztorikockákat a másik oldalról is, vagyis úgy, hogy a fiamnak adom oda a képekkel illusztrált kilenc dobókockát, lássuk, mit kezd velük.

Játékok segítségével sok minden fejleszthető: memória, logika, szabályok betartása, taktika, stratégia és így tovább. Sőt. Nem túlzás azt állítani, hogy mindent lehet játékok segítségével fejleszteni: a játék talán mindennél hatékonyabb módja a tanulásnak.

A mentális fejlődésben a mese valami egészen hasonló funkciót lát el.

Szeptember 1-én Miska betöltötte a negyedik életévét. Ha már a kétéves lányomról is írtam egy afféle helyzetjelentést bő egy hónapja, megteszem ezt a fiamról is. Még akkor is, ha - talán érthető okokból - egyelőre inkább róla szólnak ezek a gyerekekkel játszós bejegyzések. Ezért pár olyan témát említek, amelyek talán kevésbé kaptak hangsúlyt egy-egy játék kipróbálásának leírásakor.

Ahogy az immár furcsamód kezd hagyománnyá válni, 30 nappal a lányom születésnapja után megünnepeltük a fiamét is: betöltötte a negyediket. Ebből az alkalomból többek között kapott egy társasjátékot ajándékba (még várom, hogy mikor fog erre "nahát, még egy nyakkendő!" arccal reagálni), amely egyébként nagyjából egy éve hevert már a szekrényem mélyén, várva, hogy a dobozon jelzett kort betöltse a kölyök.