játszma

Amikor az ember beszabadul a Gémklub játékboltba, akkor pár percnyi ámuldozás után szomorúan konstatálja, hogy fantasztikus a választék, de akkor lenne az igazi, ha ki is lehetne próbálni a játékokat. Szerda esténként erre lehetőség is nyílik az év nagy részében, ahogy leszáll az éj, az üzlet asztalaira előkerülnek a klasszikus táblajátékok és a legfrissebb újdonságok, és szinte minden vízszintes felületen folyik a játék.

Nagyon megörültem, amikor először közölték velem, hogy a város szívében működik egy ilyen társasjáték klub, ahol egy bejáratott játékos közösségen kívül bárkit szívesen látnak, ráadásul – sok más klubbal ellentétben – teljesen ingyen! Hat óra körül már gyűlnek a klubozók, és nem tartott sokáig, amíg belesodródtam egy friss esseni megjelenésű (Essen: a társasjátékos világ európai központja, ahol minden év októberében tartott játékvásáron mutatják be a legtöbb újdonságot) játék partiba, a középkori Nürnberg céhei közt játszódó Norenbercbe. A játékban mindenki a pékek, szabók, serfőzők és suszterek céhmesterének befolyásáért verseng, különböző árukat adunk-veszünk, pár befolyásos polgárt is magunk mellé állítunk, hogy a négy kör végére mi lehessünk a város leghatalmasabb embere. Játék közben több érdeklődő is figyelte a partinkat, később én is sok izgalmas játékba tekinthettem bele, egyszóval olyan volt, mintha az említett esseni játékvásár forgatagát idézték volna meg a Ráday utcában.

Ennek már több mint egy éve, azóta gyakran ellátogatok a klubba szerda esténként, pár játékos kedvű ismerősömet is elcsábítva, egy igazán nyitott és kellemes közösségben találtuk magunkat. Ha ti is eljöttök, meglátjátok, hogy mindenki talál az ízléséhez illő játékot, legyen gyakorlott játékos, vagy a társasjátékokkal még csak ismerkedő. Remélem találkozunk!

Amikor az ember egy nagy társasjátékos délutánt tervez, és végre befut mindenki, akkor egyszerűen nincs szíve rögtön egy bonyolult stratégiai játék szabályait megtanítani a többieknek, vagy ha már ismerik, akkor is nagy lelkierő kell ahhoz, hogy az ember hipp-hopp egy Civilization nehézségű játékban találja magát. Na, erre találták ki az úgynevezett "bevezető" játékokat. A bevezető játék legfőbb ismérve, hogy egy parti maximum fél órás, a szabályok maximum öt perc alatt megérthetőek és megfelelően hangulatba hozzák a társaságot. Amikor először szembetalálkoztam a Heimlich & Co.-val, tudtam, hogy ez az egyik legjobb bevezető játék, ráadásul még az Év Játéka díjat is elnyerte 1986-ban! Azóta többször került terítékre előételként egy nagyobb játék délután alkalmával, viszont hamar megszerette a család is, mert kevés ilyen egyszerű, megunhatatlan blöff játékot találhatunk a polcon.

A játék felépítése nagyon triviális: a játék tábláján látható egy utca, amiben van 12 ház. Minden házon van egy szám, nullától tízig, valamint egy elhagyatott romház, amin mínusz három olvasható. Ebbe az utcába jönnek a kémeink a világ minden tájáról, hogy megszerezzék az egyik házban álló széfben elrejtett, szigorúan titkos iratokat. A Kémek színes bábúi házról-házra lépkednek az utcában, majd amikor valamelyikük arra az épületre lép, amiben éppen a széf található, akkor mindegyik kém annyi pontot kap, ahányas számú házon áll. Egyszerűen hangzik, ugye? Mert az is. De természetesen van itt még egy nagy csavar. Senki sem tudja, hogy a többiek milyen színű bábúval vannak, ugyanis saját körében bárki bármelyik bábuval léphet, ha lehetséges akár többel is egyszerre!Minden egyes szín gyűjti a pontjait, majd a széfet átrakjuk egy másik házba, és újra kezdődik a helyezkedés és a taktikázás. A játék igazi trükkje az inkognitónk megőrzésében és a többiek személyazonosságának megfejtésében rejlik. Az ember igyekszik minél több ponthoz jutatnia magát és a feltételezett ellenfeleit pedig minél kevesebbhez, de csak akkora előnyre szert tenni, hogy senkinek ne legyen nyilvánvaló a valódi kilétünk, mert ha ezt ellenfeleink kiszagolják, onnan csak úgy halmozhatjuk majd a mínusz három pontokat. Ha a játék végére rájövünk, hogy ellenfeleink melyik színnel jelölt kém bőrébe bújtak, akkor ezért az információért plusz pontokat kaphatunk, ami a végén akár az egész játék állását átformálhatja.

Kár csépelni a szót, ha az ember kipróbálja, rögtön ráérez az ízére, főleg ha minél többen szállnak be a partiba. Gyanakvás, blöffölés, taktikázás... tökéletes parti játék, ahol próbálunk egymás arcrezdülésein kiigazodni, vagy pókerarccal becsapni mindenkit a játék végéig. Legyen nagy játékosoknak bemelegítő, fergeteges parti játék, vagy könnyed családi móka, a Heimlich & Co. biztosan az egyik legjobb blöffölős társasjáték a piacon.

Rejtő Jenő klasszikus alakjai már nem csak az irodalom és a képregények legendái, hanem a legújabb magyar társasjáték is a füstös lebujok, borostás matrózok és duhaj légiósok világába repít minket. Rajongok a Rejtő regényekért, Korcsmáros képregényein is mind nagyon jól szórakoztam, így nagyon érdekelt a Piszkos Fred, a kapitány ami végre egy olyan társasjáték volt magyar szerzőktől, ami megállja a helyét a modern társasjátékok világában.

Mindenki egy-egy bandavezér bőrébe bújva küldi embereit a város legrosszabb hírű kocsmáiba, hogy a három legendás alak Fülig Jimmy, Vadsuhanc és Piszkos Fred nyomába eredhessenek egy nagy csetepaté után. A játékosok igyekeznek többséget szerezni a játékban szereplő négy csehóban, így különböző értékű befolyás kártyákat szerezve, amiket később egy nagy balhéban hasznosíthatnak. A játék igazán nagy ötlete, hogy a mechanizmusok mindenhol a lemaradó játékosokat segíti, ugyanis ha valahol döntetlen lép föl a bunyókban, akkor mindig a pontozósávon hátrébb álló játékos van előnyben, és a nagy balhéban is a kevesebb ponttal rendelkező játékosnak van esélye nagyobb zsákmányt begyűjteni. Trükközni, taktikázni és gyakran blöffölnünk kell, hogy minden buliból a lehető legjobban jöhessünk ki, és a játék végén – de csak a legvégén mi legyünk legelöl!

Hamar nagy kedvencünk lett, hiszen két játékostól, akár tíz játékos is harcba szállhat benne, könnyen megtanulható, és nagyon pörgős játék, így szinte minden játékos kedvű társaságban elő lehet venni, persze akik Rejtő könyveinek lapjain is találkoztak Piszkos Freddel és társaival, azoknak már az meggyőző, hogy kedvenceik egy társasjáték lapjairól köszönnek vissza. Ravasz taktika, számolgatás és blöffölés, mindez Rejtő Jenő utolérhetetlen világában!

A Ticket to Ride 2004-ben nyerte el a legrangosabb Év játéka díjat, így igazán méltó a mára már játék családdá növekedett játék, hogy foglalkozzunk vele. Tovább fokozza a dolgot, hogy a játékot a Days of Wonder kiadó gondozásában jelent meg, akik a kiváló minőségű és magas színvonalú játékaikról híresek. A Ticket to Ride a századfordulós amerikai vasútépítési hullámot vette alapul, amikor a vállalkozók egymással versenyezve fektették le a vonatsíneket, behálózva velük az egész Egyesült Államokat.

Minden játékos kap a játék kezdetén különböző "menetjegyeket" amelyeken két, a játéktáblán feltüntetett város neve és elhelyezkedése szerepel. A játékosok célja, hogy ezt a két város minél hamarabb összekössék saját, kis, műanyag vasúti kocsijaikat végigrakva az útvonalon. A játékosok különféle színes vagon lapokat kell gyűjteniük, a két célváros közötti kisebb útvonalaknak megfelelően, ugyanis egy útvonalat csak akkor köthetünk be a hálózatunkba, ha ki tudjuk fizetni az úton látható színű és számú kártyát. A játékosok a játék közben vállalhatnak még újabb küldetéseket, viszont ez nagy rizikóval jár, mert ha ezeket nem sikerül a játék végéi teljesíteni, akkor az súlyos büntetőpontokkal ját együtt. Mindenki tervezget, huzigálja a lapokat, gyűjtögetnek, majd hirtelen megépítenek hosszú kilométernyi vasutakat. A játékban nagy szerepet kap a szerencse, mind a színes kártyáknál, mind a küldetéseknél, de ez még sem von le semmit a játék értékéből, mert az útvonalak kigondolásával és a megfelelő időzítéssel sokat fordíthatunk a rossz szerencsénken. Kellemes családi társasjáték, 7 éves kortól nyugodtan mindenkit össze lehet csődíteni egy parti Ticket to Ride-ra. Persze csak ha egynél meg tudnak állni...

A Ticket to Ride sikerét megérezve a kiadó majd egy tucat kiegészítőt dobott piacra, több-kevesebb sikerrel. Elsőként jött a Ticket to Ride Europa, amiben már Európa vidékein kezdődhetett meg a versengés, kiegészülve az alagutak, állomások és a komp szabályaival. A Ticket to Ride Switzerland kiegészítő csak egy új, Svájcot ábrázoló térképet tartalmaz, ami 2 illetve 3 játékos részére teszi kiélezettebbé a küzdelmet. A Nordic Countries verzióban szintén a kis létszámú játéktársaságokra figyeltek, de itt a teljes játék havas hangulatba öltözött, stílusosa a skandináv országok vasútjaihoz. A Märklin Edition-ben Németországon pöföghetünk végig, a klasszikus modellvasutak stílusában, mivel a játékban minden kártyán egyedi vasúti kocsik láthatóak, valamint az utasok szállítása is szerepet kap, és a városok elhelyezkedése miatt különösen erős rajta a küzdelem. Továbbá megjelentek az alap játékhoz bónusz kártyákat tartalmazó kiegészítők, valamint kocka illetve kártyajátékok formában is felkerültek a polcokra, bár ezek messze nem közelítik meg az eredeti játék hangulatát. Nemrégiben a játék kiadója egy térkép tervező megmérettetést indított, rengeteg pályamű közül egy Kétoldalas ázsiai térképpel és egy indiai versennyel bővült a kollekció, legnagyobb bánatunkra az Osztrák-Magyar Monarchia térképe nem került a döntőbe, így arra még várnunk kell.

Nagy izgalommal vártam az Airlines Europe megjelenését, hiszen a játékot a méltán híres Ticket to Ride szerzője jegyzi, aki a mára klasszikussá vált vasúthálózat építő társasjátékot gondolta tovább és helyezte át a repülés hőskorába.

Allan R. Moon legújabb játéka minden elvárásomat fölülmúlta, hiszen a jól megszokott gyönyörű játékelemeken felül egy egyszerű szabályokra épülő nagyon rafinált, taktikázós játékot alkotott. A játék során tíz légitársaság terjeszkedését irányíthatjuk Európában, amelyek különböző városok közt indított járatokkal próbálnak minél nagyobb légi hálózatot kialakítani. Elsőre én is féltem, hogy a szerző csak a levegőbe helyezte át ismert vonatos játékát, viszont a szabályt olvasva hamar kiderül a dolog nyitja, hiszen a légitársaságok nem a játékosok tulajdonában vannak, hanem csak azok részvényesei. Mindenki terjeszkedhet minden színnel Európában növelve a társaság hírnevét, azonban csak akkor profitálhatnak belőle a legtöbbet, ha ők rendelkeznek a legtöbb részvénnyel, amikor értékelésre kerül a sor. Elég egyszerűek a szabályok, mégis nagyon jól ki lett benne élezve a verseny, hiszen mindenki igyekszik a lehető legtöbb részvényt begyűjteni a legnagyobb társaságoktól, de közben a kisebbekben is birtokolni egy-egy tulajdonrészt pár pontért.

Az Airlines Europe családi játékdélutánokon is jól szerepelt, mert a gyerekek is sikerrel kiszoríthatják a szüleiket egyik másik légitársaság vezetőségéből, viszont a felnőttek közti partin is mindenkinek bejött a verseny az ég meghódításáét!