játszma

Az egyik kollegám nyomta a kezembe először ezt a kis, fehér dobozkát, mondván ez egy olyan játék, amivel játszi könnyedséggel érthetem meg az elemi fizika kvarkokkal, leptonokkal és hadronokkal teli kaotikusnak tűnő világát. És mivel játszani szeretek és a fizika összetettebb része is magas nekem, kézenfekvő volt, hogy próbára teszem magam és a Részecskés kártyajátékot.

A Magyar Tudományos Akadémia, a nívós Science Magazin és a svájci részecskegyorsítójáról híres CERN is elismerően nyilatkozott a magyar fizikusok által tervezett kártyajátékról, ami állítása szerint 5 éves kortól fölfelé mindenkivel meg tudja szerettetni a részecske fizikát. Csörgő Judit, Török Csaba és Csörgő tamás találmánya egy kis könyvecskéből és egy pakli kártyából áll, a könyvben teljesen érhetően bontották le a szerzők az atomnál is kisebb részecskék világát, és annak törvényszerűségeit, majd négy különböző nehézségű játékban ismerhetjük meg ezeket a gyakorlatban is. A játékokban a könyv elején megismertetett fizikai törvényeket kell alkalmaznunk, színtöltési szabályok és a részecskék természete, felfedezett folyamatait ülteti át a gyakorlatba. Az ember megpróbálja párosítani a fizikai modell szerint a megfelelő anyagokat, így a pörgős, általában felismerési jellegű játékokban az agyunkba vésődnek a bonyolultnak tűnő szabályok. Az óvodás korban ajánlott variánsban még csak szín felismerés és párosítás, később a még ismeretlen jelek szabályos összeillesztése, középiskolás kortól pedig már a teljes játékkal realizálhatjuk az ismereteket.

Az oktatás mindig is célja volt a játékoknak, viszont álmomban sem mertem volna gondolni, hogy valaki egy ilyen abszurdnak tűnő ötletet valósít meg ilyen jó módszerekkel. Úgy érzem közelebb került hozzám ez a szubatomikus világ, és már nem fogok bambán bámulni, ha valaki hogy a nehézion ütköztetés során keletkező kvarkanyagról beszél nekem.

A mi generációnk még rengeteg indiánregényt olvasott gyerekkorában, így nem kell magyaráznunk, hogy a Coyote nem más, mint a prérifarkas indián neve, mostantól pedig egy nagyszerű parti játék is eszünkbe juthat róla.

Már ott elkapott minket a röhögő görcs, amikor a játékban található indián fejpántokat felvettük, és az egész játék megjelenése is ezt a humoros indiánosdi hangulatát hozza. A játék egyébként pofon egyszerű, minden játékos húz egy tollat, amin különböző számok láthatóak, és látatlanul a homlokpántja mögé tűzi, úgy, hogy rajta kívül mindenki láthassa a rajta lévő számot. A játékosok sorban licitálva próbálják megtippelni a törzs tollainak összértékét, majd amikor valaki szerint egyik társa túl nagy számot mondott, akkor bekiabálja, hogy „Coyote!” és akkor meg kell néznünk, hogy tényleg túlmentünk az összegen, vagy nem. A tévedő játékos kap egy karton tomahawkot a pántja mögé, majd új kör következik. A játékot megfűszerezik a különleges értékű tollak, amik meg is duplázhatják az értéket, de negatívra is válhatja, és sok más hasonló trükkel is számolnunk kell.

Próbálunk mindenki arcán olvasni, és közben a többiek tippjéből igyekszünk a saját tollunk értékét kitalálni. Egy igazi pörgős parti játékról van szó, ahol mindenki indiánná lényegül, blöfföl és nagyokat nevet.

A Játék napja rendezvénysorozat minden hónap 12.-én igyekszik valamit hozzáadni a magyar társasjátékos kultúrához, ami 2012-12-12.-ig, a kultikus dátumig szeretné kicsit megváltoztatni a világot a játékos emberek közösségével. Idén októberben a játék napjára időzítették az egyik legnépszerűbb stratégiai kártyajátékának, a Dominionnak világbajnoki selejtezőjét. Kifejezetten szeretem a Dominiont, mert egy gyors, pörgős játék ellenére nagyon sok taktikázásra ad lehetőséget, így gondoltam én is belevetem magam a megmérettetésbe a magam amatőr szintjén.

Az első meglepetés akkor ért, amikor megláttam, hogy mennyi ember várakozik a Gémklub előtt a kezdésre várva. Hétköznap ellenére több mint hetven ember nevezett, a kecsegtető fődíj, egy esseni utazás reményében, ahol majd a világ legprofibb játékosaival mérhetik össze tudásukat. Hamar összesorsolták az asztalokat, rögtön bele a mélyvízbe, hiszen ellenfeleim hosszas gyakorlással és kigondolt stratégiával érkeztek, így az első körben rögtön sikerült utolsónak lennem. A svájci játékrendszernek köszönhetően a második fordulóban már hozzám hasonló szintű játékosokkal kerültem egy asztalhoz, és már a magam spontán játékstílusával is sikerült érvényesülnöm. A verseny fordulóinak végeztével sikerült a középmezőnybe sorolnom, és rengeteg olyan emberrel küzdhettem meg, akik akárcsak én, a játék öröméért keverték a kártyákat, és hasonló örömmel fogadták a győzelmet és a vereséget.

A győzelem végül a tényleg maximumot nyújtó Geszler Döméé lett, aki képviselte hazánkat is a nemzetközi megmérettetésen, de szerintem senki nem bánta, hogy benevezett a versenyre, hiszen kellemes játékkal és szimpatikus emberekkel tölthettük napunkat. Várjuk a további megmérettetéseket!

A társasjáték újdonságokat felvonultató esseni játékvásár már évek óta rendszeresen ellátogat a Gémklub szerdai játékestjeire. Az asztalokon mindenki kipróbálhatja a friss megjelenéseket, így kerültem egy igazán különleges játék partiba, ahol a Painic Stationt próbálhattuk ki.

A történet szerint a távoli jövő egy elhagyott bányász állomásán járunk, ahol egy elszabadult parazita faj irtotta ki az embereket, így a kormány utolsó elkeseredésében egy jól képzett emberekből és androidokból álló csapatokat küld az idegenek elpusztítására. Minden játékos egy ilyen csapatot irányít az elhagyatott bázis folyosóin, igyekezve felkutatni és elpusztítani a paraziták fészkét, azonban a küldetés elején súlyos hiba történik, ugyanis az egyik csapatot megfertőzi az idegen faj vírusa! A játék innen kezd izgalmas lenni, ugyanis senki nem tudja, hogy melyik játékos fertőzött, és áll a rossz oldalon, és ki küzd tényleg a jó célért. Mindenki gyanakszik, próbálja felkutatni a fészket, megfelelő használati tárgyakat, fegyvereket gyűjteni és küzdeni a borzasztó idegenekkel. Ahhoz, hogy az emberek győzni tudjanak elengedhetetlen, hogy együttműködjenek, viszont ha valakinek a bizalmába férkőzik egy fertőzött társa, akkor őt is megfertőzve állítja át a gonosz oldalra, és innentől az a feladata, hogy minden embert elpusztítsanak!

A sötét sci-fi világban játszódó, paranoiás hangulat nagyon izgalmassá teszi a játékot, a megfelelő kommunikáció, blöffölés és ármány legalább olyan fontos, mint hogy elég töltény legyen a puskánkban. „Odaadok neked egy benzineskannát, hogy felgyújthasd a fészket!” és közben egy fertőzést kapunk, „Adj töltény és megölöm a parazitát, amíg te bemész az orvosi szobába!” – és a töltényt betárazva szétloccsantják a falon, szóval a játék legnagyobb tapasztalata, hogy soha ne bízz senkiben! Főleg, ha egy parazitáról van szó…

Eddig azt hittem, hogy ha egy PC játékot próbálnak meg társasjátékra adaptálni, annak csak rossz vége lehet, hiszen bármennyire is jól kitaláltak a táblás játékok, nem tudják a számítógépes stratégiai játékok komplexitását lemodellezni. Sok félresikerült próbálkozással találkoztam már, így kicsit szkeptikus voltam, amikor a haverom beállított a Sid Meier zseniális civilizációépítő játékának társas változatával a, nem nagyon hittem benne, hogy a nagy klasszikus nyomába érhet.

Kipakoltuk, fantasztikus grafika, minőség fogadott, és a szabályok összetettségük ellenére meglepően egyértelműek voltak. Nagy civilizációk sorsát vettük a kezünkbe, a harcos Németország és a fejlett technológiájú Kína ellen szálltam harcba Egyiptommal, akiknek előnyként már egy ókori csoda is rendelkezésükre áll a játék elején, majd kezdetét vette a történelem! A szabályok pár kör alatt kikristályosodtak, és lehetőségek sokasága nyílt meg: a gazdasággal vagy a technológiával törjünk előre? Fejlett haditechnikánkkal sakkban tudjuk tartani ellenfeleink kulturális törekvéseit? Végig feszülten kell figyelnünk a többi civilizáció ténykedéseire, köthetünk szövetségeket, majd rúghatjuk fel egy kör alatt, igazi stratégia volt a javából. Az első partink kicsit elhúzódott, a második összecsapásunk már szűk három órába belefért, de szinte fel sem tűnt az idő repülése annyira feszülten figyelnünk kellett minden mozzanatra.

Végre megszületett egy olyan PC játék adaptáció, ami felveszi a versenyt az eredetivel, ez hamar nyilvánvalóvá vált, hiszen abban a három órában egy reális, sokrétű és agyalós játékot kaptunk, amibe sokkal szívesebben szál be mind a harci stratégia kedvelői, mind a gazdasági játékok szerelmesei. Sid Meier számítógépes játékának zsenialitását szerintünk sikerrel ültették át a táblás verzióba, kicsit letisztultabb lett a dolog, de a rengeteg lehetőség miatt hihetetlenül változatos több játék után is. Úgy érzem fogunk még játszani vele… sokat!