A LogicBox 1 és 2 után íme, egy másik logikai egyszemélyes játék a rendkívül termékeny tervezőtől, Reiner Kniziától! Ezúttal városnegyedeket fogunk építeni…

Vissza a legutóbbi egyszemélyes játékbemutatónál említett logikai újságokhoz: a City Skyline feladványai éppen azok feladványaira emlékeztetnek. Miben nyújt hát többet a City Skyline? Egyrészt be kell vallanom, hogy ezekben a játékokban maga az, hogy megfoghatom a színes elemeket és pakolgathatom, máris hozzáad az élményhez. Az, hogy 48 feladványt tartalmaz a doboz, a felsőoktatási matek-példatárakhoz hasonlóan fokozatosan vezet be a megoldások logikájába és észrevétlenül, mégis észrevehetően fejleszti a gondolkodásomat. Továbbá… Ami feladványokat itt kapunk, azok egy részéhez kifejezetten szükség van a próbálgatásra. Nem tudjuk biztosra megmondani, hova fog kerülni a háromemeletes épület és hova a park: ki kell próbálnunk, hogyan alakulna a helyzet, ha ide raknánk, mert akkor a másik háromemeletes biztos oda kerülne és így tovább…

A feladványok egyszerűnek tűnnek: a kisebb vagy nagyobb játéktéren (ez lehet 2x3-as, de akár 4x5-ös is) tudjuk, hány darab hányemeletes épületet kell lehelyeznünk. A játék épít némi sudokus, bűvös négyzetes alapra is: egyetlen sorban vagy oszlopban sem állhat két egyforma magasságú épület.

S hogy mi a csavar? Az épületek magassága ezúttal több mint egyszerű különbözőség-jelölés, vagyis nem lehetne a különböző magasságú épületeket mondjuk háromszögekre, négyzetekre és körökre, vagy esetleg különböző formájú csokiféleségekre lecserélni. A feladványokban ugyanis azt láthatjuk, hogy ha oldalról ránéznénk bizonyos oszlopokra („háztömb-sorokra”), ott hány épületet láthatnánk. Ha tehát például a feladvány szerint a táblán 1, 2 és 3 emeletes épületeket kellene elhelyezni, és azt látjuk, hogy egy sorra balról nézve két épületet látunk ott, mit jelent ez? Kizárt annak a lehetősége, hogy a 3 szintes épület áll a bal oldalon (az ugyanis eltakarná az összes többit), de az 1-2-3 elrendezés sem jó (mert akkor három épületet látnánk). Három lehetőség maradt tehát: a 2-3-1 (a 2 és 3 emeletes épület látszik), az 1-3-2 (az 1 és 3 emeletes épület látszik) és a 2-1-3 (megint a 2 és 3 emeletes épület látszik – az 1 emeleteset eltakarja a 2 emeletes). Hogy ezek közül melyik lesz a megfelelő, az az oszlopok, sorok mellett megadott egyéb számokkal való kombinálgatásból derül ki, szigorúan figyelembe véve az „egy sorban/oszlopban nincs két ugyanolyan épület” szabályt.

Ezt variálják még meg a parkok, amelyek egyrészt nem takarnak semmit, másrészt akár két park is lekerülhet egymás mellé. Néhány feladvány pedig még a variáció kedvéért különleges információval is szolgál: megadja, hogy az adott parkból (négy irányban) összesen hány épület látható…

Az épületek térbeli kiterjedése és elhelyezkedése tehát fontos információ, ami miatt a City Skyline formátuma (kézzelfogható valója) talán a legjobb médium ennek a feladványgyűjteménynek. Én az izgalmas feladványokon kívül leginkább annak örültem, hogy sok másik hasonló formátumú egyszemélyes fejtörő-összeállítással ellentétben itt minden egyes feladvány rendes gondolkodást kíván: már az első feladatok is, amelyek csupán rávezetnek minket a megoldáshoz szükséges csavaros logika lehetőségeire. Valójában ezek voltak azok, amelyek, miután egyszer kipróbálhattam, rábeszéltek a játék beszerzésére, túllépve az egyszemélyes játékgyűjteményekkel szemben érzett ellenkezésemen.