Évekkel ezelőtt lelkes vásárlója voltam a Logika magazinnak, amely változatos nehézségű és típusú logikai fejtörők sorát kínálta minden hónapban. Azóta sem teljesen tudtam megérteni, hogy a játékboltokban kapható, sok ezer forintos, pár tucat feladványt tartalmazó játékok miért is számítanak a játékiparban olyan sikerágazatnak, hogy ilyen mennyiségben jelennek meg az újabb és újabb dobozok (nem beszélve arról, hogy ezek a játékok mennyire a számítógépre, vagy újabban még inkább okostelefonra valók). A titok persze valahol mégiscsak a komponensek attraktivitásában lehet, jóleső érzés a színes, műanyag izéket tologatni, rakosgatni addig, amíg elő nem állt a feladvány által megkívánt helyzet.

A LogicBox azonban ezt az élményt sem adja meg: egy-egy ilyen, a térrel meglehetősen nagyvonalúan bánó dobozban 6-6 darab fényes kartonlap és egy letörölhetően író filctoll található (ezek átlósan helyezkednek el a rém fölösleges, ám látványos kockadobozban). Mi az akkor, amiért mégis érdemesek lehetnek a figyelmünkre? Embere válogatja; én speciel azért szereztem be az első két dobozt (három jelent meg), mert azokat Reiner Knizia tervezte, ami számomra jó óment jelent, és hozzátehetem, hogy bár a fejtörők újságjánál drágább, azért a műanyag vacakokkal ellátott játékoknál olcsóbb kiadványról van szó.

Ennek ellenére a feladványok valóban a Logika magazinban megjelentekre hajaznak, egyetlen – fontos – különbséggel: nemcsak hogy újrajátszhatók, de újra is játszandók, sőt az ember szívesen is játssza újra őket, a kihívás miatt. A lapokon ugyanis olyan feladványok találhatók, amelyeknek nincs helyes megoldása, csupán elérhetünk jobb és rosszabb eredményt velük. A cél a korábbi eredményünk felülmúlása (addig ez a szám ott szerepelhet a tábla sarkában), ami persze vagy sikerül, vagy nem, de tökéletes (hibapont nélküli) eredmény nem létezik – vagy csak én vagyok olyan béna, hogy még egyetlen táblán sem sikerült ilyet találnom.

A LogicBox 1 kétféle feladványt tartalmaz a 6 lap két-két oldalán, és a 6-6 feladvány 4-féle nehézségi szintet képvisel. Az egyik oldalon (Rock Hopper) hatszögekben láthatunk számokat, és egy adott kiinduló mezőből kell vonalat húznunk a pályán úgy, hogy mindig annyit „lépünk”, amilyen szám a hatszögben található – a cél az, hogy minél kevesebb hatszög maradjon érintetlenül, de úgy, hogy természetesen mindegyiken csak egyszer haladhatunk át.

A másik oldal a semmitmondó „Set Collector” címet viseli, és talán szabályaival ez adja a legtöbb szabadságot a játékosnak – persze a szabadság a kombinációs lehetőségek igen nagy számát jelenti. Az ábrán körök, három-, négy- és hatszögek, továbbá két ívből álló „kétszögek” négyféle színben láthatók. És hogy mi a feladat? Be kell karikáznunk ezekből három- vagy négytagú (egymással szomszédos mezőkön álló elemekből álló) csoportokat úgy, hogy mindegyik csoportban vagy egyszínű, vagy csak különböző színű, és vagy egyforma formájú, vagy csak különböző formájú elemek lehetnek. A variációk száma valóban igen magas, a pontozás ráadásul gonosz: a megmaradó elemek közül a körök 1, a kétszögek 2, a háromszögek 3, a négyszögek 4, a hatszögek 5 büntetőpontot jelentenek.

A LogicBox 2 afféle folytatásnak is tekinthető, újabb 6 lappal, 6-6 feladvánnyal, amelyek típusa valamelyest az előzőkére hajaz. A Path Finderrel  minden mezőn 1, 2, 3 vagy 4 irányba mutató nyilak vannak; ezek mutatják meg, merre haladhatunk a szomszédos mezőre tovább. Csakúgy, mint a Rock Hopper esetében, a cél itt is az, hogy az egész pályát bejárjuk, csakhogy itt be is KELL járnunk – ha valahol elakadunk, máshol kell új utat kezdenünk, majd amikor már betöltöttük az egész táblát, akkor megnézzük, hány kiindulási pontot használtunk fel (radásul az azokon szereplő nyilak számával egyezik meg a böntetőpontszámunk).

A Match Makerben pedig, mint a Set Collectorban, többféle színű és formájú ábrát láthatunk a táblán – konkrétan hatféle forma és hatféle szín különböző kombinációit. A cél itt afféle egyszerű párkeresés – mindig ki kell húznunk két egyforma színű vagy egyforma formájú ábrát. De hogy a feladat ne legyen egyszerű, mindig csak olyan elemeket húzhatunk ki a listáról, amelyek egyazon sorban vagy oszlopban helyezkednek el ÉS nincs közöttük olyan elem, amit még nem húztunk ki…

Ötletes, egyszerű, de nehéz feladványok, különböző szinteken, jó újrajátszhatósággal – mindenki döntse el, hogy megéri-e neki ez a játékok árát. Én jól elszórakozgatok velük, akár tömegközlekedéssel való utazás közben is.

(Képek forrása: a kiadó + spieletest.at)