Megint egy inkább képes, mint szöveges összefoglaló. A kispesti városünnepen egy alapítvány különféle óriás szabadtéri társasjátékokat kínált a gyerekeknek – természetesen nem modern játékok, hanem régi „klasszikusok”  megaverzióit.

Ilyen volt többek között a Ki nevet a végén?,

a Mikádó (Marokkó), a Jenga,

a dominó,

az amőba (na, ezt Miska ismerte, ezzel tudtunk is rendesebben játszani)

és még valami kockadobálós, némileg Twister jellegű őrület.

 

A fiam elvolt mindegyikkel, bár az egyiknél sem maradt sokáig, egyrészt azért, mert ki akarta próbálni mindet, másrészt mert hamarosan kezdődött az Alma együttes koncertje, és ezt egyetlen óvodás sem akarja kihagyni.

A délutáni alvás után aztán otthon elővetten a játékok otthoni változatait.

Ki is próbálta a dominót, azzal egészen jól elvolt, de nem játszottuk végig, megunta. Akkor jött a Ki nevet a végén?, aminek, igaz, ami igaz, egy nem túl vonzó (kisméretű, fából készült, leginkább gagyinak mondanám) verzióját játszottuk, ráadásul ketten, ami nem az ideális létszám ehhez a játékhoz. Nagyon sokáig nem sikerült hatost dobni, akkor pedig szinte egyedül ment végig az első figurájával a tábla körül; nem is akarta folytatni.

Nosza, elővettem a Mikádót (valaki nem tudja véletlenül, ez gyerekkorunkban miért Marokkó néven terjedt el?), abból lejátszottunk egy menetet, de persze a keze még nem elég ügyes hozzá, a különböző pálcikák különböző pontszámával pedig nem akartam terhelni, úgyhogy ettől sem vágta hanyatt magát.

A régi és/vagy „klasszikus” játékokat tartalmazó dobozomban aztán észrevett még egy fadobozt. Kinyitottuk, egy Kalaha volt az, benne zöld üveggolyókkal kövek helyett. Na, végre, valami tetszett is – persze, főleg a Space Walk révén ismerős mechanizmus miatt.

 

Vegyes érzelmeim támadtak a nem túl nagy lelkesedéssel fogadott klasszikusok miatt. Lehetséges volna, hogy máris túl sok jobb, izgalmasabb játékot látott, tapintott, esetleg játszott is ezekhez képest? Vagy esetleg a nálunk lévő példányok minősége (közel gagyinak nevezhetők) hagy kívánnivalót maga után? Miközben ezek sem kizárható okok, amellett tettem le a voksomat, hogy az említett játékok többen, de főleg egy kicsivel idősebb korában (mondjuk jövő tavasszal) lesznek kellőképpen élvezhetők számára. Addig talán elő sem veszem újra ezt a dobozt…

Na jó, esetleg a Kalahát.