Az első horgászós játék ismertetése közben jöttem rá egy nagy mulasztásomra: bár az elmúlt hónapokban sorra ismertettem azokat a 8 éves kortól ajánlott játékokat, amelyeket egyszerűsített szabállyal tavasszal-nyáron tanultunk, a nagy listából egy kimaradt, mégpedig a Panic Lab. Pedig ez az utóbbi idők egyik legviccesebb játéka. Persze mindenkinek más fogalma van arról, hogy mi a vicces, de annyi biztos, hogy amikor barátokkal játszottuk, nagyon jól szórakoztak, amikor meg a kollégáimat tanítottam meg rá, ők azon kívül, hogy végigröhögték vagy a fejüket fogták, rögtön rendeltek belőle összesen három példányt. Persze mindenki arra fogta, hogy majd a gyerekével vagy gyerek ismerősével akarja majd játszani, hiszen gyerekes szórakozásról van szó, így nehéz beismerni, hogy rém mulattató tud lenni.
No szóval, ismerkedjünk meg vele úgy, ahogy a fiamat tanítottam meg rá. Felhívom a figyelmet arra, hogy noha ez igazából reakciójáték, és külön szórakoztató izgalmat ad hozzá, hogy mindenki egyszerre mered az asztalra, hogy elsőként találja meg a keresett lapkát, fiammal ezt rögtön, alapelvként kihagytam, mert nem a gyorsaság a lényeg – hiszen még nem gyors, így a kudarcélmény garantált lenne.

Először is kirakom elé, egymás mellé, nyolc különböző amőbát ábrázoló lapkát. Ezeken a játék főszereplőinek három tulajdonsága látható minden kombinációban: pöttyös/csíkos, kék-lila/narancs-piros, csigaszerű/polipszerű (na jó, ez utóbbi elég pongyola megfogalmazás a Pac-Man ellenfeleinek, Blinkynek, Pinkynek, Inkynek és Clyde-nak formájára hajazó amőbákra, de elmegy). Adott három dobókocka is, amelyeken meghatározzuk a színt, mintát, formát.
- Dobunk vele, jó?
- Oké.
- Na, látod, kék-lila pöttyös csigaszerűt keresünk. Melyik az?
- Ööö… Az, ott!
- Pontosan. Dobunk újra. Most milyet keresünk?
- Narancssárga csíkos csigaszerűt. Ott van.
- Okos vagy. Dobok újra.
- Ne, inkább mondd meg, hogy miért van a dobozban még egy kocka.
Oké, kiválogatom a megfelelő lapokat: még egy készlet (8 darab) amőbalapkát és a három gépet. A maradék hatot félrerakom, a tizenkilenc lapkából pedig kirakok egy kört.


- A negyedik kocka arra való, hogy megmondja, az amőbánk melyik gépből és melyik irányba indult el. Látod? Mindegyiktől tud menni a fekete és a fehér nyilak irányába is. Ha például pirosat dobok fehér nyíllal, akkor arra fog elindulni a piros géptől, érted?
- Igen.
- Akkor most dobjunk. Látod, kék-lila csíkos polipszerűt keresünk, …
- Itt van.
- Igen, de most az a lényeg, hogy most több is van belőle. Akit keresünk, az a kék géptől indult el a fehér nyíl irányába. Ment, mendegélt, mi pedig megpróbáljuk megkeresni, kék-lila csíkos polipszerű, itt van az első, ez az! Érted?
- Igen. Mi van a többi hat lapkán? Minden szabállyal játsszunk!
- Oké, megmutatok még hármat. Ezek itt a szellőzőrácsok, ezt a három lapkát is berakom a körbe. Ha most dobnánk, akkor a géptől amikor elindul az amőbánk, itt rögtön bemenne a szellőzőrácson és csak a következőn jönne ki, aztán ott újra bemenne és csak ezen jönne ki… Érted?
- Igen.
- Akkor játsszunk most így.
- Még ne, még ne… Azt a három lapkát is tedd bele!
- Hű… Hát jó. Látod, ezek átalakítógépek. Amikor ideér az amőba, csíkosból pöttyös lesz, pöttyösből meg csíkos. Ha ideér, kék-lilából narancs-piros lesz és fordítva. Itt pedig polipszerűből lesz csigaszerű vagy fordítva, mindig attól függően, hogy milyen volt, mielőtt ideért.


- Értem! Ez minden szabály?
- Hát, lényegében… Igen.
- Akkor kezdhetjük! Én dobok a kockával! De segíts, jó?
- Oké. Mit keresünk?
- Egy narancssárga pöttyös polipszerűt.
- Aki… Honnan indult el?
- Aki a kék géptől indult el, a fekete irányba.
- Igen. Kövesd a kezeddel. Ment az amőba, mendegélt vidáman, és ott… Hopp, ott mi történt?
Nevet.
- Beesett a szellőzőnyíláson.
- És hol jött ki?
- Ott. Ment tovább, és ott volt ez a gép…
- Mi történt ott?
- (nevet) Pöttyösből csíkos lett.
- Pontosan! Akkor most milyen amőbát keresünk?
(A vidámság a tetőfokára hág)
- Egy narancssárga… csíkos polipszerű!
- Bizony, bizony! Ment is tovább az amőba, de… ott, igen, megint egy gépen ment keresztül… Mi történt?


- Átváltozott…. Lila csíkos polipszerűvé! És utána lépett még egyet, és ott van!
- Nagyon jó!
- Dobjunk újra! Most én mondom végig, te pedig csak figyelj, hogy jól mondom-e. Jó?


Innentől kezdve így játszottuk. Persze, persze, nyertest sosem hirdettünk, de nem is kellett: bőven elég játékot és élvezetet jelentett a vicces amőbás történet és a logikai kihívás elegye.