játszma

Eredetileg másról írtam volna ebben a cikkben, újabb játszásokról, de a kényszerszünet miatt az időzítés is megváltozott: azt gondolom, bő egy héttel karácsony előtt, advent harmadik vasárnapján a legjobb az lesz, ha a vásárlást az utolsó hétre halasztóknak (és azoknak, akik megvárják, hogy vajon lesz-e december 22.) még esetleg némi praktikus információval szolgálhatok. Így aztán egyrészt összefoglalom, idén és mostanában mit szoktunk játszani a fiammal, aki az év elején három éves és négy hónapos volt, most pedig négy éves és három hónapos, másrészt leírom, hogy miként választottuk ki, hogy mit kérjünk karácsonyra. Ezért aztán ez a bejegyzés hosszabb is lesz a szokásosnál, olyan, mintha egyszerre kettő lenne…

Az elmúlt két hetet a gyerekek is itthon töltötték különféle óvodából, bölcsiből hazahurcolt és egymásra ragasztott betegségek miatt, a kinti hideg és a benti nyavalyák miatt négy fal közé zárva, így szinte minden este 5–10 doboz társasjátékot kellett elpakolnunk utánuk; ezeket vették elő a szekrényből, hogy a minket segítő családtagokkal  Így aztán arról is bőven vannak fogalmaim, hogy jelenleg melyikek a kedvencek…

A memóriajátékok gyakran mennek az óvodában is, így Miska mostanra rendes gyakorlatot szerzett bennük. Ezért aztán ezek népszerűek otthon is; nem csupán a legegyszerűbb Memory-féleség, de a jóval nehezebb (és több lapkából álló) lyukas verzió is, ahol különböző, csak a lyukban látható mintával összepárosítható lapkaduókat kell megtalálni (ez is végre beért; pár hónappal ezelőttig még képpel felfelé fordítva játszottuk). Népszerű, izgalmas memóriajáték mostanra a Csupa csupasz tyúkeszű is, illetve a három éves kortól ajánlott Kis gyümölcsöskert is rendre előkerül még.

A Nagy gyümölcsöskert más eset, abban memória nincs, ellenben azért is előkerül gyakran, mert már Borcsa (2 év, 4 hónap) is egészen kezd képes lenni rá, hogy a szabályok szerint játsszanak, így együtt is szórakozhatnak. Ugyanígy előkerül a két és féléves kortól ajánlott Kunterbunte Autorelli (Borcsa is kezdi már játszani, de általában pár kör után megunja a szabályok követését) és a hároméves kor fölöttieknek való, manós-rendrakós  Pino Sortino – utóbbit főleg Borcsa játssza, de nem a szabályok szerint. Három és fél éveseknek ajánlott játék a ruhateregetős Piccobello, amivel érdekes módon mindketten játszanak, csupán ha Borcsa is ott van, akkor az időjáráskockát nem használjuk (ellenben már látszik az az óvónőktől tanult érdekesség, hogy a lányok kézügyessége ebben a korban jobb: két évvel fiatalabb, mégis csaknem olyan ügyesen csipeszeli fel már a ruhákat a szárítókötélre, mint a bátyja).

Éppen le akartam írni, hogy mostanában a „dob és lép” típusú játékok nem kerültek elő (a Hupikék törpikékkel például vagy fél éve nem játszottunk), de közben idejött a fiam, hogy ma játsszunk valamikor a malacos Rüssellbandéval (négyéves kortól ajánlott játék; talán most már jobban is fogja élvezni, mint a nyáron). Ráadásul az egyik legnépszerűbb játéka a macskától menekülős, kockadobálós Viva Topo!, talán az első olyan, korosztálynak megfelelő játéka, amiben felnőtt fejjel is lehet némi mulatságot találni.

A másik ilyen a lapkalerakosgatós Carcassonne gyermekei, amit eddig három-négyhavonta vettem elő, hogy lássam, megérett-e már a fiam arra, hogy ezzel játsszunk; az utóbbi hetekben kezdtem úgy érezni, hogy igen, és már játék közben magyarázgatom is neki az alapvető kis taktikai finomságokat. Szintén lapkalerakosgatós, ám nagyrészt csak a szerencsére építő játék a Szivárványkígyók, amely hetente többször előkerül, és néha a maga módján Borcsa is ki tudja venni belőle a részét.

Természetesen a kártyajátékok is még mindig, sőt egyre inkább menők: gyakran játszunk a Solóval (elvileg nagyobbaknak való, és a taktikát talán még nem is sikerül megérezni, de teljesen a szabályok szerint történik minden), a külföldről rendelt Cards4Youval és a dobókockás-kártyás Kapásom van!-nal is. És persze kockák terén még mindig igen népszerű hol esti mesék, hol a fiam mesélése céljából a Rory sztorikockái (amelynek most itthon is kapható a két folytatása, az utazásos témájú képekkel ellátott Voyages és a cselekvéseket mutató Actions; fog is kerülni ilyen a karácsonyfa alá).

No szóval, karácsony. A szeretet ünnepe, meg minden. De gyerekszemmel főleg a játékoké, a sok színes csomagé, amelyek között remélhetőleg kevés pulóver, és sokkal több élvezeti tárgy található. Mondjuk társasjátékok. Persze nem csak azok, de most én ezzel a résszel foglalkozom.

Már régebben, születésnapnál is bevetettem efféle módszert, de úgy éreztem, a misztikum csorbítása nélkül megtehetem ezt a karácsonyi ajándékokkal is: hagyom, hogy Miska válasszon. Persze nem bármit – az általam már előszűrt választékot mutatom meg neki, egy kupac játékot, amelyek minőségéről már vagy személyesen győződtem meg, vagy más, megbízható testületek ajánlották (a Kinderspiel des Jahres zsűrije), vagy esetleg sok éve gyártott, az idő próbáját kiálló játékokról van szó – természetesen olyanokról, amelyek a karácsonyra már inkább négy és egyharmad éves Miska képességeihez igazodnak. Az alábbi játékok mindegyike ilyen, ezek képeit mutattam meg és működését magyaráztam el a fiamnak:

Batik Kid – mindig tetszett ennek a formabedobálós játéknak az ötlete, és ráadásul gyerekbarát verzió is létezik belőle.

Geistertreppe – Szellemlépcső: ötletes, egyszerű és mókás „kockával dob és lép” játék, gyerekeknek izgalmas (szellemes) témával és játékos csavarral

Geistermühle – Szellemes malom: a téma hasonló, ezúttal azonban a mágnes csodájával

Schatz der Kobolde – A manók kincse: egészen különleges kütyüvel ellátott kis játék, amelyben egy-egy kristály megszerzéséhez mindig meg kell tippelnünk, melyik manó rejtőzik az adott helyen.

Die Kleinen Zauberlehrlinge – A kis varázslóinasok: itt is a mágnes dobja fel a játékot, ahol ezúttal varázsitalfőzésben kell segédkeznünk, de figuráink lépten-nyomon elbotlanak a pályán…

Maskenball der Käfer – A katicabogarak álarcosbálja: nagyjából úgy kooperatív, mint a gyümölcsöskertes játékok, de a nózijukat összeillesztő és a mágnes miatt néha egymást elutasító, színes bogárkák rém aranyosak

Turbulento – memória- és ügyességi játék elegye, tanyasi állatok tematikájával

Ezeket mutattam és magyaráztam el neki egy délelőtt a monitornál (és kár, hogy csak valamivel később jöttem rá, hogy szívesen játszana egyszemélyes logikai fejtörőkkel is már, mert akkor még körülnéztem volna a SmartGames és a Thinkfun korosztályos játékai között is; na nem baj, majd tavasszal). Okos fejjel végignézegette, végighallgatta, majd a bőség zavarában nem tudott választani. Viszont délután már, amikor megérkezett az egyik nagyszülő, neki csak kettőt emlegetett ezek közül lelkesen, a többi eszébe sem jutott. Így aztán úgy döntöttem, a szelektív memóriájában megbízom, és ennek megfelelően írok majd az illetékesnek (nálunk éppen jelenleg unokatestvérekkel való kompatibilitási okokból Angyalkának hívják, gyerekkoromban Jézuska jött, mindegy, de remélem, Magyarországon még sehol sem a Mikulás látja el a családokat karácsonykor), hogy milyen ajándékot hozzon az ünnepi díszbe öltöztetett fa alá…

De minderről már csak jövőre írok, ha sikerül (és ha lesz jövőre, ugye). A hétvégi apuka azonban reményeim szerint még idén is jelentkezik, egyetlen nappal karácsony előtt…