Ha valaki töltött már huzamosabb időt kisgyerekek közelében, esetleg saját gyerekei is vannak, biztosan tudhatja, hogy a kölykök valami ellenállhatatlan vonzalmat éreznek a kukásautó iránt. Nem csoda: izgalmas, nagy gépezet, ami elnyeli a szemetet, tulajdonképpen egyfajta robot-szuperhős ez. Egy éve reggelente A kukásautó egy napja című dvd volt otthon a sláger, fiam ezt nézte mese helyett is; nekem meg az esti mesékbe kellett gyakran beleszőnöm a kukásautót… (Ez valamiért egyébként egy hete eszébe jutott Miskának, ezért követelt egy kukásautós mesét, én pedig aztán a szokásos „a kisfiú elmehet egy napra a kukásautóval” keretet a változatosság kedvéért Rory sztorikockáival dobtam fel.)

Nem csoda, hogy egy időben azt terveztem, készítek majd egy kukásautós gyerekjátékot, amelyben a különböző szemeteket kell versengve összegyűjtenünk. Egy idő után rájöttem, hogy szelektív kukákkal még izgalmasabb lenne a történet. Aztán jött a legutóbbi Szilveszter este, amikor is megint fel kellett, hogy adjam az álmaimat.

Rájöttem ugyanis, hogy nincs új a nap alatt, az efféle dolgokat legfeljebb csak újrafeltalálni lehet. Oké, a keresztfiamék családjánál közösen játszott What’s Rubbish?-ban nincsenek kukásautók, bár ez nagyjából csak amiatt van, mert könnyebb szimpla, színes fabábukat használni, mint kukásautó formájúakat.

Egyszerű „Dob és lép” jellegű játékról van itt szó, ezúttal dobókocka helyett pörgettyűvel. A tábla girbegurba utcákat, kereszteződéseket mutat; ide helyezünk le a játék előkészületeként 12 képpel lefelé fordított szemétlapkát. Továbbá minden játékos kap két különböző szelektív szemetest (például papírt és műanyagot, remekül lehet közben dudorászni a Szuperkukák című ovis-világslágert az Alma együttestől), amelyek egyben meg is határozzák a céljukat: ezeket kell megtölteni 5-5 beleillő szeméttel.

A soron következő játékos mindig pörget először, majd végrehajtja a pörgetett akciót, ami lehet valahány lépés megtétele, vagy pedig a bogárkához kapcsolódó akció. (Bogárkát szegényt nehéz lenne igazán jól lefordítani; a szó szerint „szemétbogarat” jelentő „litterbug” ugyanis nyilvánosan szemetelő embert és egy csótányfajtát is jelöl (kis bogarunk azonban csótányra egyáltalán nem hasonlít). Maradjunk tehát a bogárkánál: ha ilyet pörgetünk, az asztalon maradt 42 lefordított szemétlapkából egyet felkapunk, és „elszórjuk” a tábla valamelyik mezőjén (igazi litterbugként).

Ha viszont számot pörgettünk, akkor lépünk a táblán, és megnézünk titkosan minden lapkát, amelyiken keresztülhaladunk (vagy amelyiken a lépésünket befejeztük). Ha az adott szemétfajta jó a szuperkukánkba, örömmel belerakjuk (ráhelyezzük a szelektív hulladékgyűjtő lapunkra), majd húzunk egy lapkát az asztalról, és lerakjuk valahova (a haladó szabályok szerint meg is nézhetjük előtte, vagyis ügyesen lerakhatjuk a tábla másik végébe, mint ahol a játékos figurája éppen áll). Ha nem jó, de szelektív,vagyis másik játékosnak lenne jó, akkor visszarakjuk. Ha nem újrahasznosítható hulladékot találtunk (van ilyen bőven, például halcsontváz, elromlott ébresztőóra, gázspray, csont, régi játékmackó, törött lámpa, gyűrött kanapé és törött teáskanna), azt a méretes, 3D kukamodellbe kell belehelyeznünk.

Ha pedig bogárkát húztunk, mert van ilyen a lapkák között is, a szelektív szemetesünkből egyet vissza kell raknunk az asztalra, a lefordított lapok közé.

Egyszerű pörget és lép játékról van tehát szó, de a fentebb említett kis gonoszkodással, továbbá kis memóriaelemmel is megspékelve: ha ugyanis látjuk, hogy valamelyik játékos felemelt egy szemétlapkát, majd visszakapta, gyaníthatjuk, hogy az adott szemétfajta a mi szemetesünkbe lenne való… már csak oda kell jutnunk!

No és persze játszva tanít is az egész, úgy, ahogy az Alma Együttes zenélve: a kölykök észre sem veszik, de megtanulhatják, melyikek az újrahasznosítható hulladékok és melyikek valók a mezei, két keréken guruló kukákba. Igaz, a kategóriák itt inkább az amerikai szokásoknak felelnek meg, így van külön ruhagyűjtő szelektív szemetes is, ahova a büdös-lyukas zoknitól kezdve minden bekerülhet. Valamelyest örülhetünk is, hogy ennek kapcsán tévesztették a legtöbbet a gyerekek: a többi szemétről már pontosan tudták, hova való.

És persze jól is szórakozhattak, mert amint vége lett az első játéknak, rögtön visszavágót követeltek…