Bár nem is olyan régen írtam ismételten a korhatárról, és tényleg tisztában vagyok a gyerekek képességeinek (és főleg: tapasztalatának) korlátaival, illetve azzal, hogy nem érdemes sürgetni a fejlődésüket, erőltetni a nagyobbaknak való játékokat, azért néha a legjobb szándék mellett is tévedhet az ember. Persze ebben közrejátszott az is, hogy ezt követően, főként Miska kérésére, főleg nagyobbaknak való játékokat tanultunk meg, olyanokat, mint a Rondo (6+), A Gyűrűk Ura (6+), az Abandon Ship (10+), az Alles Kanone (6+) és a Gold Nuggets (8+) – ezekről be is számoltam az elmúlt hetekben. Ezek alapján úgy gondoltam, hogy az igen egyszerű szabályú, bájos grafikájú Alles Käse! (a festményszerű táblás játékai kapcsán ismertebb Michael Menzel rajzaival), amelynek a dobozán 6+ szerepel, tökéletesen meg fog felelni Miskának.

Arról nem is beszélve, hogy a tematika már megint „a sajt s az egér”, ahogy azt már többek között a Quoridor Kidben és a Viva Topo!-ban is láthattuk – úgy tűnik, a gyerekjáték-tervezők szerint ez a téma biztos siker a kölykök körében (nagyot nem tévednek). Maga a játék tényleg nem bonyolult, van benne vicces kártya, feszültség, kockadobás, titok, memória; tulajdonképpen tipikus „egyszerű, de nagyszerű” kiadvány. A 36 kártya mindegyike sajtot formáz 1-6 lyukkal. Az 1-2 lyukú sajtos kártyák hátulján hatból négyen egér és sajt, kettőn egérfogó látható. A 3-4 lyukú sajtos kártyáknak már a fele mutat egérfogót, az 5-6 lyukúaknak pedig a kétharmada. Összekeverjük a lapokat, majd hatot a „lyukas” oldalával felfelé kiterítünk az asztalra. Kezdődhet a játék!

Dobok a kockával (ez is sárga, nagyon sajtszerű!). Ha olyan számot dobok, amilyen kártya nem látszik, akkor megnézhetem a hat kártya valamelyikét, de úgy, hogy a többiek ne lássák. Ezzel információt gyűjtök arról, hogy egy (remélhetőleg nagy értékű) kártyán egérfogó van vagy sem. Ha viszont olyan számot dobok, amilyen van a kiterített hat lap között, akkor két lehetőségem van: vagy felveszem az (egyik) megfelelő számú lyukat mutató kártyát, vagy megtekintés nélkül eldobom egy közös dobópaklira; mindkét esetben új lap kerül a helyére. Ha felvettem a lapot, akkor rögtön fel is fordítom és magam előtt hagyom: örülök, ha egérke van rajta, és szomorkodom, ha egérfogó.

Az egérfogók ugyanis… Nos, minden egér tudja: nem jók. Ha valaki előtt már a harmadik egérfogó jelenik meg, akkor ez a játékos automatikusan elveszti az azonnal véget érő játékot, a többiek közül pedig az nyer, aki a legtöbb sajtlyuk boldog tulajdonosa. Ha mindenki elég óvatos volt, és elfogynak a lapok, akkor nincs automatikus vesztes, de továbbra is a legtöbb lyuk nyer.

Nagyon egyszerű a játék, Miska kedvencei között ennél bonyolultabbak is akadtak már – és mégsem sikerült eléggé ráérezni a dolog lényegére (hamar össze is gyűlt nála a három egérfogó). Nehéz rátapintanom, hogy mi okozta a nehézséget, hiszen a szabályokat gyorsan megértette. Az Alles Käse azonban csavaros gondolkodást igényel: nemcsak az esélyeket kell jól latolgatnom és a már kiment (és/vagy megtekintett) lapokat figyelnem, de ezt ki is kell tudnom használni akár a saját előnyömre, akár ellenfelem kárára. Amikor például már három darab hatosról tudtam, hogy egérfogó van rajta, a negyediket megtekintés nélkül el mertem venni, hiszen csupán egy a háromhoz esélyem volt arra, hogy behúzzam az egyetlen még rossz lapot. A merészségem a második csapda felfordításával viszont nullára csökkent – nem úgy Miskának…

Egy szó mint száz, bár valamelyest tetszett neki a játék, főleg az elemek, amikből felépül, összességében négy év, nyolc hónaposanmégis túl fiatal még hozzá. El is raktam a dobozt, hogy ősz előtt ne is okozzon újabb csalódást, és inkább visszatértünk a Viva Topo!-hoz, amelynek már nemcsak hogy jól érzi a taktikáját, de átkozott szerencséje is van benne…

Tetszett a cikk? Kövesd az oldalunkat facebookon is, hogy ne maradj le az új cikkekről és a blogban meg sem jelenő színes tartalmakról!