A lányomról eleddig kevés szó esett ebben a rovatban, ami nem is meglepő, hiszen most is még csak másfél esztendős, vagyis még nem jár társasjáték-kompatibilis korban. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretne részt venni a nagy és okos bátyja és/vagy a felnőttek játékaiban.

Alig múlt egyéves, még csak szeptember volt, amikor Miskával a Qwirkle lapkáit rakosgattuk egymás mellé a padlón; a fiam módszeresen a színek alapján csoportosította ezeket. Ekkor Borcsa odatipegett, felemelt és lerakott egy lapkát két, vele megegyező ábrát mutató lapka mellé. Ebbe beletrafált, gondoltam, de Borcsa, talán hitetlen gondolataimat megérezve, újabb lapkát vett fel, és megint az ábrák szerint megfelelő helyre rakta le. Ekkor kicsit elámultam: lányom ezt megelőzően még nem gyakran adott sem pozitív, sem negatív tanúbizonyságot értelmi képességeiről, de itt egyértelműen logikus és értelmes módon kapcsolódott be a lapkarakosgatásba – nem beszélve arról, hogy rögtön megmutatta: ő másképpen gondolkodik, mint bátyja.

Később Miskával mindig igyekeznünk kellett, hogy ha már a hároméveseknek való játékokkal játszottunk, Borcsa is kapjon valamit – egy nem használt játékelemet, egy fölös dobókockát, bármit, mert a lányom is aktívan részt akart venni a játékban. Amikor a Spiel 121 kockás piramisát építettük és romboltuk le újra és újra Miskával, aközben Borcsa a Spiel Mini 20 kockás piramisát építgette, 15 hónapos korához mérten igen ügyesen. Bár még csak mi ismerjük fel a szavait, a dobókockára egyértelműen a „totta” (kocka) szót használta, mielőtt valamikor meglepetésszerűen átváltott volna a „bobó” (dobó) szócskára. Ja, és naponta néhányszor előáll a „gyádé” (játék) követeléssel, ami nem a korosztályának megfelelő kis játékokat jelentik, hanem kizárólag Miska vagy Apa játékait…

Akadtak Borcsa-specifikus apajátékok is: Miska például nemigen tudta értékelni a Bunte Runde elemeit, míg a másfél éves kora felé közeledő kislány szívesen eljátszogatott vele – és az apjával – januárban. Bár a doboz kisebbekre szabott, állatfigurás korongokat és nagyobbaknak való faformákat egyaránt tartalmaz, ő ellentmondást nem tűrően az utóbbiakkal akart foglalkozni. Remekül meg is felelt az afféle kihívásoknak, amikor a kezembe vettem egy ovális elemet és kértem tőle a többit, színenként, vagy egy piros elemet, és kértem a többi pirosat. Bár bátyja sem kutya, úgy érzem, mintha logika terén még őt is lepipálná a kiscsaj. Gyorsan megpróbál felzárkózni, az biztos.

Január végi estén történt, hogy amíg Miskával a kockadobálós Hupikék törpikék társasjátékot játszottuk, Borcsa a többi törpikét pakolgatta ki és be azok megfelelő formájú helyére a dobozban.

Amikor befejeztük a versenyt Törpfalvában, a fiam kissé elirigyelte a lányomtól ezt a pakolgatást és az erősebb jogán elvette tőle a dobozt.

Ekkor, a visítás hangerejét csillapítandó, elővettem a „három az egyben” Knizia-fejtörőket tartalmazó Genial Knobelspass-dobozomat, amelyben a Penta és a Think Denk-pfade elnevezésű, kisebb méretű dobozba zárt játékok is helyet foglalnak. Utóbbiakban feladványkártyákra kell lehelyezni a különböző színű, karton Tetris-elemeket, és mivel az eredeti kartonlap (amelyből az elemeket ki kellett nyomkodni) még mindkét dobozban megvan, ez Borcsának remek játéknak tűnt: megkapta a Think elemeit, ő pedig módszeresen visszarakosgatta mindet a megfelelő formájú és színű helyre a kartonban. Aztán megint mindet „kiputtyogtatta” (ez családi szakszavunk a kartonból való kinyomkodásra), majd újra vissza… remekül ellett volna ezzel órákig.

De persze a bátyja, aki egyébként rendkívül jó testvér, mégis korosztályosan fétltékeny néha, elirigyelte ezt a cselekvést is, így amint berakta a törpikéket, el akarta venni a Think elemeit is. „Van másik!”, kiáltottam fel, kinyitva a Penta dobozát, és most annak elemeit rakosgatta vissza majd puttyogtatta ki újra hol Miska, hol Borcsa a helyéről.

Eközben feleségem meglátta a nagy dobozt, és rájött, hogy (Genial- és logikairejtvény-rajongó lévén) ő ezt mindig szerette volna kipróbálni, ezért az asztalon elkezdett a harmadik doboz tartalmával játszani.

Miska persze miután megunta, hogy elemeket cserélget Borcsával, majd ő is a Genial rejtvényeivel akart foglalkozni, mint az anyja, de ez ezúttal már nem jelentett problémát, hiszen a Genial Knobelspass már négy készlet lerakható elemmel szolgál, így míg a feleségem nehezebb szintű rejtvények megoldásával foglalkozott (elakadva esetleg az én agykapacitásomat is segítségül kérve), mi Miskával az egyik legegyszerűbb feladványt fejtegettük meg közösen - meglepően ügyesnek bizonyult.

Borcsa pedig eközben hol a Penta, hol a Think tetris-elemeit pakolgatta.

Meglepően szórakoztatóan telt az este, és minden eddiginél erősebben sejlett fel a leendő közös társasozások képe a távoli jövőből…