játszma

Még ma is mindenki ismeri Poszeidón elsüllyedt birodalmának, Atlantisznak történetét, egy mesés gazdagságú szigetét, amit rejtélyes módon nyelt el a tenger. A téma szinte társasjátékért kiált, több darab is készült, de a legjobb közülük kétségtelenül a mára klasszikusnak számító Cathagena szerzőjének, Leo Colovini-nek játéka, ami egy egyszerű, de kiváló játékot kanyarintott az elsüllyedt város legendája köré. Az Atlantis két éve idehaza a Piatnik gondozásában is megjelent, ennek ellenére nem keltette fel sokak figyelmét, pedig véleményem szerint méltó helye lenne az olyan népszerű, társasjátékok világába kiváló belépőt jelentő családi játékok közt, mint a Carcassonne, a Catan telepesei vagy az Alhambra.

A játék története megegyezik Atlantisz mitológiájával, a játékosok itt is a süllyedő szigetről igyekeznek minél több kincset kimenekíteni a kontinensre, hogy a letűnő civilizáció gazdagságából megőrizzenek valamit. Tábla helyett kapunk rengeteg négyszögletű kincs lapkát, rajtuk 1-től 7-ig jelzett értékkel és hétféle színnel jelölt tárgyak, ezekből kell a játék elején egy hosszú, kacskaringós utat kiépítenünk a szárazföldig. Minden játékos kap három figurát, ezekkel indulunk el a habokba merülő szigetről, és célunk az lesz, hogy az úton minden emberünkkel végighaladva a legtöbb pontot gyűjtsük a kincsek megszerzésével. Mindenki kap véletlenszerűen egy pakliból a kincsek színeivel párosítható kártyákat, ezek közül kell minden körben kijátszanunk legalább egyet, hogy egyik figuránkat mozgathassuk. Például, ha lerakunk egy sárga, koronával jelölt lapot, akkor egyik figuránkkal annyit kell előrelépnünk, hogy a legközelebbi korona lapkán álljunk meg. Minden lépésünk után egy kincset is megszerzünk, úgy hogy a mögöttünk lévő első szabad mező lapkát magunkhoz vesszük, és egy víz lapot teszünk a helyére (van, ahol két kincs lap van egymáson, ebben az esetben csak az alsó elvétele után jelenik meg a víz). Így jönnek sorra a játékosok egymás után, haladnak előre egyre több kincset szedhetünk fel, ugyanakkor a víz is útját fogja állni a mögöttünk haladóknak, ugyanis ha egy tenger mezőn át akarunk lépni, akkor ki kell fizetnünk a révpénzt. Ez mindig annyit kóstál, mint az átjáró két partján lévő kincs lapkák közül a kisebbik értéke. Ilyenkor fizetőeszköznek is a megszerzett kincs lapokat használjuk, és rendszerint kínzó agytornát jelent az, hogy nincs módunk váltásra, tehát ha csak egy hatos értékű lapunk van és át akarunk kelni egy kettőbe kerülő vízmosáson, akkor kénytelenek vagyunk háromszoros díjat fizetni visszajáró hiányában. Súlyosabb esetekre minden játékosnak rendelkezésére áll egy-egy híd elem, amelyeket lerakva megspórolhatunk egy átkelti díjat, viszont ezzel a mögöttünk jövőknek is könnyítünk a helyzetén, így ezzel is ügyesen kell bánnunk, nehogy nagyobb előnyt szerezzünk ellenfeleinknek, mint amit mi nyertünk vele. Amikor valaki elsőként jut három emberével a kontinensre, levonjuk a többiek lemaradását, és összeszámoljuk kinek sikerült a legnagyobb vagyont kimenekítenie Atlantiszról, ő lesz a játék győztese.

A dolog, mint ahogy azt a röviden felvázolt szabálya is mutatja, nagyon egyszerű alapokon nyugszik, gyakorlatilag öt perc alatt meg lehet tanítani bárkinek. Az igazi szépsége azonban csak később, a játék közben jön meg, amikor az első döntésünket kell megfontolnunk. Előreszaladjak az egyik emberemmel, vagy csapatban haladva érdemesebb menekülni? Kisebb értékeket gyűjtsünk, hogy könnyebben előrehaladhassunk, vagy már az elején pakoljuk föl a nagy értékű szobrokat, vázákat és páncélokat? Minden lépésünknél sokrétű döntéseket kell hoznunk, mégsem lehet tökéletesen kitaktikázni a menekülésünket, így általában nem fenyeget, hogy a sok számolgatás miatt leüljön a játék. Első partink alkalmával sikerült egy szabályt félrenéznünk (a bábúnk alól és nem mögül vettük el a kincs lapkákat és helyettesítettük vízzel), amit játék közben sikerült korrigáltunk, de még így is rögtön érződött, hogy egy nagyon okos játékról van szó. Ebben a bizonyos partiban könnyedén kerekedtek fölém ellenfeleim, mégis olyan lelkesen álltam fel az asztal mellől, amit kevés vesztes játszma alkalmával érzek, azóta pedig az Atlantis lett az egyik kedvenc családi játékom, ami mellé könnyen oda lehet csábítani kezdő és haladó játékosokat is bármikor.

A játékról készült kép Lacxox munkája

Előbb-utóbb mindenkit elér a közösségi média világa, így mostantól a Játszma a Facebook keretein belül is elérhető: www.facebook.com/Jatszma. Minden bejegyzést igyekszünk még frissiben feltölteni, így első kézből olvashatjátok és oszthatjátok meg ismerőseitekkel! Like?

Az óvodának két játékot vettünk a jótékonysági aukcióból befolyt pénzből: a Pappsattról legutóbb írtam, hogy igen pozitív volt a fogadtatása. Nem volt ez csoda a kedves téma mellett amiatt sem, mert az óvónők már korábban tájékoztattak bennünket arról, hogy a kicsik körében (persze a babákon és kisautókon kívül) a legnépszerűbbek a memóriajátékok és az építőkockák. A Smart Car inkább az építőkockákat és az autókat ötvözi, a nevében is jelzett "smart", vagyis "furfangos, okos" módon.

Carcassonne-ból sosem elég, és aki egyszer kipróbált egy kiegészítőt az meg sem fog tudni állni, most nézzük meg a hátralévő, nagydobozos bővítményeket, amelyek sok meglepetést tartogatnak.

Az ötödikként érkező Apátság és polgármester kisebb kiegészítő elemek gyűjteménye, ami sokkal inkább az alapjáték taktikai szellemében készült, az előző két bővítmény. Kaptunk apátság lapkákat, amelyek amolyan dzsókerként rakhatóak be az ellehetetlenített lyukak betömésére, fölfújt nadrágú polgármester figurákat, amelynek erejét a várban található pajzsok száma határozza meg, vannak játék közben parasztot felszabadító istállók, és értékelés után rögtön továbbmozgatható szekerek. Egyszerű, mégis nagyszerű kis mini-kiegészítőket csomagoltak össze nekünk, amiket külön-külön bevezetve csavarhatunk egyet minden partinkon.

Az előzőhöz hasonló gyűjteményként funkcionál a Gróf, király és szentély kiegészítő is, azonban ezúttal változatos figurák helyett a lapkák vannak többségben. Első lehetőség a Király és a Rabló lovag lap megszerzése, ami a Catan bónusz pontjaira hajazva, a leghosszabb út, illetve a legnagyobb vár tulajdonosának ad a játék végén extra pontokat az összes megnevezett, befejezett épület után. Öt szentély lapkára amolyan ellen-szerzetes eretneket helyezhetünk, kihívva ellenfelünket egy párbajra, amit az nyer, aki előbb befejezi spirituális épületét (ilyenkor a másik nem kap pontot). Kapunk egy szintén mini-kiegészítőből összegyűjtött elemet, a folyót, amit a játék elején felépítünk, és a későbbiekben csak „útban” lesz mindenkinek, mindenesetre egy kis víz feldobja a tájképünket. A legnagyobb elemként kapott címszereplő Gróf és Carcassonne nagy vára kiegészítés. Kis lapkákból összeépítünk egy nagy várat, amiben négy kisebb terület kapott helyet: kastély, kovácsműhely, katedrális, és a piac. A játék során bármikor a játékos kivált egy értékelést, de maga nem részesül belőle, akkor egy ember a nagy vár egyik hozzá tartozó épületébe helyezhet.  Amikor bármilyen értékelés bekövetkezik, akkor a hozzá tartozó épületből kiküldhetjük alattvalóinkat (értelemszerűen a pont megszerzése érdekében), így befolyásolva minden pontozást. A gróf szerepe annyiban ki is merül, hogy minden várba berakott emberünk után átmozgathatjuk, és ő ilyenkor az adott épületben tartózkodókat visszafogja, tehát őket nem lehet kiküldeni, amíg az várúr ott tartózkodik. Alapjában véve jó kiegészítő lenne, viszont a gróf és a nagy vár játékelem rettentően lehúzza a többit, szerény véleményem szerint elég felesleges és zavaró a játék jól ismert stílusához viszonyítva.

A sok komolykodás, mindenféle különleges bábú és taktikus szabályok után a Carcassonne kicsit kibújt a bőréből és a Katapult kiegészítővel egy mókás pari játékot oltottak az eredetibe. Kapunk piaccal jelölt terület lapkákat, amelyeket lehelyezve egy külön katapult-forduló veszi kezdetét. Ennek során a játékosok sorban a játékhoz kapott, leegyszerűsített katapulttal hajtanak végre egyet a négy feladat közül. Az első tortacsata névre hallgatóban kilőtt lapkánkkal megpróbálunk eltalálni táblán álló, ellenséges alattvalókat, hogy azt levehessük. A másodikban, a csábításban, közel lőve igyekszünk közel lőni ellenfelünk egyik bábujához, hogy azt kicserélhessük sajátunkra. A harmadikban a piac lapkához igyekszünk minél közelebb lőni, 5 pontért cserébe, míg a negyedikben szintén ennyi bónuszért igyekszünk, hogy elkapjuk ellenfelünk lövését. A dolgot nem kell igazán komolyan venni, aki folyton igazgatja a lapkákat, hogy szép rendben legyenek, annak biztos nem jön majd be, hogy a szabályok szerint kell földúlnunk a játékteret, ellenben így sokkal könnyedebb parti játék válhat a Carcassonne-ból.

Végül, de nem utolsó sorban a nyolcadik kiegészítőként jelent meg a Várak, hidak, vásárok, ami ismét egy kis gyűjteménynek tekinthető, vegyük is sorra melyik mit nyújt a játékosoknak. A gyengébb végérő kezdve, még egy új táj, amit a lapkákon fölbukkanhat, a vásár, amivel egy külön licit kör következik, aminek keretei közt egy egykörös licitben vásárolhatjuk meg pontjainkért cserébe az elkövetkező körök lapjait. Jó ötletnek tűnhet, de teljesen felesleges játékelem az aukció, hiszen teljesen egyértelműek a lapok értékei, és csak ha nem jön föl valami különleges kombináció, akkor csak felesleges időhúzás a plusz elosztási forduló. Na, de nincs veszve minden, hiszen a második játékelemként kapott hidak már sokkal jobban működnek, ezzel megszakadt utakat folytathatunk át városokon és bármilyen zavaró táj elemen. A harmadik és legjobb címszereplő egyértelműen a vár, amivel nagyon jó taktikai elemek nyílnak meg a játékosok előtt. A vár lapkákat a kis „babvárakra” építhetjük rá, és ezután az őt körülvevő hat mezőre kell figyelnünk, ugyanis ha ezekhez kapcsolódva bármilyen építkezés befejeződik, akkor a vár tulajdonosa is megkapja az érte járó pontokat. Kiváló trükközési lehetőség a nagy várak mellé települni, hogy mi is részesüljünk a dicsőségben, és haszonban.

Sok-sok új szabállyal és játékelemmel bővült eddig a népszerű Carcassonne sorozat, a bemutatott nagydobozos kiegészítők mellett számtalan mini-kegészítővel. Szinte biztos, hogy nincs megállás, 2012-re is több nagy (Gabonakörök, pestis és alagutak) és kis kiegészítővel készül a kiadó, csűrve-csavarva az egyébként magában is kiváló társasjátékot.

Ezeket a kérdéseket gyakran teszik fel nekem kollégák, távoli ismerősök, amikor megtudják, hogy sokat játszom mostanság és nagy társasjáték-készletet halmoztam fel. Ilyenkor rögtön visszakérdezek: te milyen könyvet, milyen zenét ajánlanál? Melyik a legjobb könyv vagy zene?