játszma

Most, hogy vége az ünnepeknek és visszatértek a dolgos hétköznapok, én is visszatérek - az időben, valahova október tájára. Méghozzá egy olyan játékhoz, ami itthon soha nem is volt kapható, és ráadásul a dobozán az "Age: 6+" korosztály-besorolás olvasható. Azért mégiscsak jól eljátszogattunk vele (és) a fiammal.

Holnap, szenteste ajándékok, remélhetőleg társasjátékok is kerülnek a karácsonyfa alá. Ennek kapcsán inkább már nem konkrét játékokról írok, hanem arról a kérdésről, ami a játék kibontása után, a tábla felállítását követően, az első kockadobások megtörténtével, óvodás korú gyerekkel játszva még gyakran felbukkanhat a szülők fejében: hagyjuk nyerni vagy ne?

Tapasztalataim még korlátosak, de csaknem határozottan állíthatom, hogy egyértelmű válasz nem létezik erre a kérdésre.

Eredetileg másról írtam volna ebben a cikkben, újabb játszásokról, de a kényszerszünet miatt az időzítés is megváltozott: azt gondolom, bő egy héttel karácsony előtt, advent harmadik vasárnapján a legjobb az lesz, ha a vásárlást az utolsó hétre halasztóknak (és azoknak, akik megvárják, hogy vajon lesz-e december 22.) még esetleg némi praktikus információval szolgálhatok. Így aztán egyrészt összefoglalom, idén és mostanában mit szoktunk játszani a fiammal, aki az év elején három éves és négy hónapos volt, most pedig négy éves és három hónapos, másrészt leírom, hogy miként választottuk ki, hogy mit kérjünk karácsonyra. Ezért aztán ez a bejegyzés hosszabb is lesz a szokásosnál, olyan, mintha egyszerre kettő lenne…

Nem, egyelőre nem a téli szünetről írok, bár remélhetőleg a karácsonyfa alatt akad majd társasjáték bőven, amelyekkel el lehet majd ütni a szünet mínusz sokfokos, gyereket ki nem engedős napjain az időt, hanem inkább a hétvégi apuka rovat elmúlt pár heti, előre be nem jelentett szüneteltetéséről. Nem jelentettem be előre, mert magam sem számítottam rá.

Szeptember-október mindig az év legdolgosabb időszaka, így aztán sikerült az utolsó pillanatban eszünkbe jutnia, hogy az ősz első hónapjának nemcsak az elején, de a végén is illik ajándékkal ünnepelni a fiunkat - a nevenapja alkalmából. Gyorsan elrohantam hát a barátságos közeli társasjátékboltba, és keresni kezdtem valami, az ünnep jelentéktelenségéhez illően apró, de mégsem gagyi ajándékot. Nem akartam nagydobozosat, de lehetőleg olyat sem, ami nála nagyobbaknak való; azt akartam, hogy rögtön, amint játsszuk, élvezni tudja. Végül némi tépelődés után fejemben kételyekkel, táskámban pedig egy olyan dobozzal távoztam, amely a felirata szerint "3 éves kor felett" ajánlott.

Nem fogja vajon nagyon bugyutának érezni? - merült fel bennem a bugyuta kérdés. Mintha nem játszottunk volna magunk is szívesen például akár a "dob és lép" jellegű játékokkal is alsós iskolás korunkban… Aztán az interneten a Szivárványkígyóknak utánaolvasva csak csökkent a parám egy kissé; óvodás, sőt kisiskolás korú gyerekek szülei csupa jót írtak róla, ráadásul a tengerentúlon Hisss címen megjelent verziójának a dobozán még "age: 4+" szerepelt. Persze a puding próbája az evés: leginkább természetesen akkor nyugodtam meg, amikor az első játszma után a fiam rögtön újrajátszást követelt…