Október Essen és a nagy nemzetközi játékvásár ideje. Négynapos (két nap utazás, két nap a vásáron) kint tartózkodásom idejére annyi találkozót beszéltem meg, annyi standot kellett végigjárnom, hogy csak a második nap vége felé jutott idő, energia arra, hogy a hazaérkezésemen gondolkodjak: valamiféle vásárfiát nézzek a gyerekeknek.
A lányom alig múlt még egyéves - két évvel ezelőttről már megvan a tapasztalat, hogy akkor Miskának nem tudtam még semmit sem hozni; most Borcsa az, akinek végül egy rendkívül szép karkötőt veszek (amelytől otthon juszt is elsírja magát, de sebaj, majd később tetszeni fog neki), a háromévesnek viszont már lehet találni játékokat. A korosztálynak ráadásul tele vannak dobozokkal a használtjáték-árusok, hiszen ahogy a gyerekek kinőnek a legkisebbeknek való játékokból, a szülők szép csendben meg is szabadulnak ezektől. Mármint nem a gyerekektől, hanem a játékaiktól. Így aztán amellett, hogy szerzek egy Ravensburger promó-kirakóst, Miskának végül (emlékezvén, hogy mintha ez valami ismert név lenne) egy jó állapotú Obstgärtchent szerzek be. Hogy pár héttel később itthon is megtalálom a játékot Kis gyümölcsöskert címen, az teljesen mellékes: a lényeg, hogy ezt a dobozt tényleg Németországból hoztam, neki.
Utolsó kommentek