játszma

Három okból is társasjátékot akartam adni Miskának a harmadik születésnapjára. Az egyik az, hogy társasos érdeklődése kellőképpen felfokozódott. A másik, hogy ennek következtében szinte minden este "apajátékot" játszottunk, márpedig jobban szerettem volna, ha inkább a korosztályának megfelelő, (ám) színvonalas játékokkal játszhatna. A harmadik pedig az, hogy a legkisebbeknek szóló játékokat általában hároméves kortól ajánlják, vagyis ő éppen megérett már rájuk.

A balatoni nyaralásnak nem a társasjátékokról kell szólnia. Na jó, főleg nem. Azért a biztonság kedvéért az ember elpakol pár játékot, lehetőleg egy dobozba többet is - oké, oké, ezúttal túlzásba estem, két dobozba 12 játékot csomagoltam és az egész mellé bedobtam még a Qwirkle zsákját is.

2011. április. Az óvodában, ahová a fiam hároméves korától, vagyis szeptembertől járni fog, nyílt napot tartanak. Anyukák, egy-két apuka, a második otthonukat elhagyni készülő nagycsoportosok és a leendő ovisok zsúfolódnak össze egy kis terembe. A fiam is úgy tűnik, elvan a fajátékokkal, feltalálja magát, bár egyelőre nemigen közeledik a többiek felé.
A szemem a polcokat kutatja. Igen, a társasjátékokat.

Március. Még mindig csak két és fél éves a fiam, ami a szakirodalom szerint nagyjából háromszáz szavas szókincset jelent. Ennek fiam esetében máris részét képezték az olyan kifejezések, mint "tábla", "kártya", "szabály", "kocka", "dobókocka", "lapka", "korong", "jelölő"…

Két hónap telt el, minden este megnéztük közösen Apa egy-egy játékát. A fiam pedig két és fél éves lett, és eszembe jutott, hogy találkoztam már boltokban olyan társasokkal, amelyeket két és fél éves kortól ajánlanak. Itt volt az idő, hogy megvegyem Miska első társasjátékát!