játszma

Az ember keveset lát abból, hogy az óvodában milyen játékokkal játszik a gyereke. Miska társasozós fejlődésének így van egy fontos ága, amelyről keveset tudok, de azért igyekszem megfigyelni. Azt például látom, milyen társasjátékok vannak a polcokon - leginkább semmilyenek (a májusban megismert Make 'n' Break a nagycsoportosoké volt, nekik is való). Ezért aztán szívesen segítenék, amikor a szülők körében a csoportnak vásárolandó karácsonyi ajándékokról esik szó.

Bár felnőtt fejjel túl sok élvezetet nehéz találni benne, gyerekkori emlékek is arra ösztönzik az embert, hogy igenis néha üljön le játszani a fiával olyan játékokat, amelyeknek az indiai Kígyók és létrák jelenthetik az alapját: dobunk kockával, lépünk a dobásnak megfelelően, az elért mezőn esetleg végrehajtjuk a mezőhöz kapcsolódó utasításokat, ha vannak ilyenek, majd aki előbb végigjut a kanyargós útvonalon, az nyer. (Zárójeles megjegyzés: sokan a felnőttek közül azért nem ülnek le társasozni egyáltalán, mert azt gondolják, a társasjáték egyenlő az effélékkel, a Ki nevet a végén?-nel és társaival).

Október Essen és a nagy nemzetközi játékvásár ideje. Négynapos (két nap utazás, két nap a vásáron) kint tartózkodásom idejére annyi találkozót beszéltem meg, annyi standot kellett végigjárnom, hogy csak a második nap vége felé jutott idő, energia arra, hogy a hazaérkezésemen gondolkodjak: valamiféle vásárfiát nézzek a gyerekeknek.

A lányom alig múlt még egyéves - két évvel ezelőttről már megvan a tapasztalat, hogy akkor Miskának nem tudtam még semmit sem hozni; most Borcsa az, akinek végül egy rendkívül szép karkötőt veszek (amelytől otthon juszt is elsírja magát, de sebaj, majd később tetszeni fog neki), a háromévesnek viszont már lehet találni játékokat. A korosztálynak ráadásul tele vannak dobozokkal a használtjáték-árusok, hiszen ahogy a gyerekek kinőnek a legkisebbeknek való játékokból, a szülők szép csendben meg is szabadulnak ezektől. Mármint nem a gyerekektől, hanem a játékaiktól. Így aztán amellett, hogy szerzek egy Ravensburger promó-kirakóst, Miskának végül (emlékezvén, hogy mintha ez valami ismert név lenne) egy jó állapotú Obstgärtchent szerzek be. Hogy pár héttel később itthon is megtalálom a játékot Kis gyümölcsöskert címen, az teljesen mellékes: a lényeg, hogy ezt a dobozt tényleg Németországból hoztam, neki.

Októberben járunk, a fiam most múlt hároméves, és az esti játszások bár nemcsak a saját játékairól, most már nem is kizárólag Apa játékainak ki-be pakolásáról szólnak: a saját, korosztályosan megfelelő társasok révén kezd kialakulni a fiam fejében a kép, hogy szabályok is léteznek a világon. Miután tehát megnézi a dobozban található, színes, jó esetben érdekes alkatrészeket, a szabályokra is kíváncsi. De mit tehetnék, ha ezek a játékok nem a hároméveseknek lettek kitalálva? Itt az idő, hogy kitaláljunk egyszerű játékokat!

A névnapja négy héttel követi a fiam születésnapját, így szeptember végén remek alkalom nyílt arra, hogy Miska valami apróságot - például egy újabb játékféleséget - kaphasson. Ekkortájt látogattunk el egy kedves ismerős családhoz is, ahol a fiamnál fél évvel idősebb kölyöknek (és fiatalabb húgának) kellett szintén beszereznem valamiféle vásárfiát. A választásom egy különleges memóriajátékra esett: bár a Memory különböző válfajai szinte minden háztartásban megtalálhatók, úgy gondoltam, hogy ez a kihívást jelentő verzió már egyáltalán nem ilyen elterjedt. És mivel éppen sok gondolkodási időm nem volt, rögtön két példányt is vettem belőle, hogy Miska is ezt kaphassa a névnapjára.

A fiam, bár számos képességével meghaladja a korát (nehéz megállnom, hogy ne tegyem hozzá apai büszkeséggel: "természetesen"), ezen a területen nem jeleskedett kifejezetten. Lehet, hogy korának tökéletesen megfelelt, csupán erős konkurenciát kapott az ismerős, szintén nem buta kölykök személyében, de mintha azt vettem volna észre, hogy koncentráció, különösen a koncentráció akarása terén vannak enyhe elmaradásai. Szép, fából készült memóriajátékot már réges-rég beszereztem neki, de sosem tudtuk megtenni a nagy lépést előre: ez mindig is "párkereső" maradt, sosem memóriajáték; hatnál több lap lefordítása esetén már zavarta, hogy nem találja meg rögtön a párokat, márpedig, főleg ebben a korban, ha nem tetszik neki, az effélét nem kell erőltetni.