Maradjunk még mindig a karácsonynál, ha már ilyen bőkezűen kaptunk ajándékokat. Nemcsak a gyerekeket várta társasjáték a fa alatt, hanem a szülőket is; nem is egy, de rögtön kettő is. Az egyik, a Ticket to Ride sorozat legújabb, afrikai térképes kiegészítője nem tartozik ebbe a rovatba, bár persze megnézegettük a táblát és a kártyákat is a gyerekekkel, a játék maga pedig izgalmas és meglehetősen kegyetlen variációt nyújt a vonatosdira.

A másik viszont rovatunk számára érdekesebb: a Cheeky Monkey című játékot magunknak rendeltem nem sokkal korábban külföldről, mivel azt hallottam, a szerző (Reiner Knizia) kellemes, könnyed családi játékáról van szó, és rettentően tetszett az az idétlen ötlet, amellyel a játék csomagolását sikerült megoldani. A „doboz” ugyanis, amely a játék során egyben húzózsákként is funkcionál, nem más, mint egy tépőzáras hátú plüssmajom.

Gondoltam hát, hogy jó móka lesz ezt is a fa alatt megtalálni: a gyerekek örülnek majd a majomnak, mi pedig a játéknak. Csak megrendelés után jöttem rá, hogy ugyanezt a játékot hagyományos csomagolásban, vagyis sima kartondobozban ugyanebben az évben a Piatnik is kiadta magyarul, úgyhogy a boltok piacán ott is található többé-kevésbé hasonló komponensekkel a Monkey Business, ugyanez a játék, más grafikával és más címmel.

Miért nem jöttem rá, hogy ugyanarról a játékról van szó? Azért, mert a külföldi honlapokon még 7 éves kortól ajánlott társasként szerepel… a Piatnik-féle majmos játékot viszont kisebb gyerekeknek ajánlják. A szabály elolvasásakor jöttem rá a magyarázatra: a teljes játékszabály valóban csak 7-8 éves kortól ajánlható a kölyköknek (esetleg társasok terén gyakorlottaknak 6 éves kortól), de olvashatók variációk fiatalabb játékosoknak és „kisgyerekeknek” is. Így azonban minden arra utalt, hogy már Miskával is kipróbálhatom a játékot…

A móka persze már az első játék előtt bekövetkezett, és nemcsak akkor, amikor a gyerekek először is azon csodálkoztak el, hogy anya és apa mi a túróért kapott plüssmajmot, majd azon, hogy a majomban társasjáték lapul. A plüssállat hátában nemcsak nyolc állatos (rajtuk számok 3-tól 10-ig) és három további, szabályokat ismertető kartonkorong foglalt helyet, de 52 fehér pókerzseton is, amelyekre egyesével kellett felragasztgatnunk a hétféle állatmatricát.

Maga a játék pedig kellemes kis „mindent vagy semmit” mechanizmust kínál. A majom hátából (vagy a magyar kiadás esetén a zsákból) húzok pókerkorongokat. Minden koronghúzás után eldönthetem, megállok, és felrakom a korongokat a saját korongtornyom tetejére, vagy húzok még egyet. Egészen addig húzhatok, amíg nem kerül elém két egyforma állat – ebben az esetben az ebben a körben húzott összes állatot vissza kell tennem a majomba. Az izgalmas az egészben az, hogy nemcsak arra kell figyelnem, melyik fajta állatból hányat húztak ki már előttem (ez ugyanis segíthet az esélylatolgatásban), de arra is, hogy kinek milyen állat van a tornya tetején. Ha ugyanis olyan állatot húzok, ami más előtt látható, azt ellophatom tőlük – persze csak akkor, ha észreveszem. Végül az nyer, aki a legtöbb állatot gyűjtötte be maga elé.

A felnőttebb játékosoknak való verzió további érdekességekkel bonyolítja a játékmenetet. Egyrészt aki egy-egy állatból többet gyűjtött össze bármelyik másik játékosnál, megkapja a vonatkozó színes, karton állatkorongot és a rajta látható pontszámot is, amely a kisgyerekeknek való verzióban csupán az állatok darabszámának jelzésére szolgál (továbbá a hátuljukon érdekes információkat közöl az állatokról). Másrészt az egyébként a többségért tíz pontot érő majmokat oda is adhatjuk másoknak: a szemtelen majmok (akikre az angol cím utal) gyanús ügyletként (ami pedig a monkey business jelentése) kihúzás után kicserélhetők valamelyik másik játékos tornyának tetején lévő állatkorongra – amivel az értékes majmoktól megszabadulunk ugyan, de könnyebben biztosíthatjuk magunknak valamelyik másik állatból a többséget.

Harmadik egyszerűsítésként a gyerekverzióból kihagyhatunk egy vagy kettő meghatározott állatfajtát is, de ezt Miska az első játszma után elutasította, azóta már az összes koronggal játszunk. Az első két játszma után feladta ugyan egy kis időre, mert mindkét játszmát meglehetősen megnyertem (magam is akkor tanultam a lehetőségeket), de később az állatos téma visszavonzotta magához, és egyre ügyesebb is lett benne: biztonsági játékosként sosem próbált egyszerre háromnál több állatot megszerezni, és azt is megtanulta, hogy az állatok toronyra kupacolásakor azt kell legfelülre tenni, amelyikből a legkevesebb van a zsákban. Bár a bónuszkártyákat még jó ideig nem vetjük be, a kisgyerekeknek való szabályok már abszolút megfelelnek a képességeinek.